Emlékszel rá? – Renault Safrane

Sorozatunkban olyan típusokat mutatunk be, amik egykor az utcakép részei voltak. Általában nem a karakteresebb járművekről van szó, de mindenképpen érdemes feleleveníteni őket, hiszen a történetük is számos érdekességet rejt, valamint sokak számára hoznak elő nosztalgikus emlékeket. Ma a Renault Safrane típus kerül terítékre.

A francia autógyártás történetében szép számmal akadnak nagy szedánok. A kategória ma már sajnos sorvadóban van, de egykoron a prémium szegmenst, amelyet főként a három nagy német autómárka ural, a tömeggyártók autói is színesítették. A franciák mindig különc módon közelítettek a nagy autók kategóriájához. Érdekes módon számos francia márka sikeresen vetette meg a lábát a luxus kategóriában, gondoljunk csak a Givency-re, vagy a Chanel-re, de az autógyártóknak ez nem mindig sikerült. Mindenesetre alkottak pár érdekes járgányt ebben a méretosztályban is, amelyek nélkül ma szegényebb lenne az autós társadalom.

Tipikusan a ’90-es évek formaterve. Szedánnak tűnik, de valójában ötajtós.

A Renault 1992 áprilisában mutatta be a Safrane névvel illetett új csúcsmodelljét. A járgánynak nem kisebb feladatot szántak, mint hogy leváltsák vele a márka utolsó számmal ellátott típusát, a 25-öst. Illetve feledtessék a közönséggel annak minőségi és műszaki gyengeségeit. Akkoriban a modellpaletta úgy nézett ki, hogy az alján volt a Clio, amit nem sokkal később követett a Twingo, majd a Laguna. Később érkezett a 19-est váltó új Mégane. A formanyelv és a márka arculata is jelentősen megváltozott a ’90-es évek elején. Még emlékszem gyerekkoromból a helyi Renault szalon hatalmas üvegablakaira, ahol megcsodálhattam ezeket a modern, áramvonalas formákat. A Safrane hatalmas méretei a mai napig lenyűgöznek, a 4,73 méteres hosszán és a lekerekített vonalain a mai napig megakad a szemem, ha szökőévente látok egyet.

A furcsa hűtőmaszk már a facelift utána változat, ez ráadásul egy Questor kivitel.

Megjelenésekor a kritikusok pozitív fogadtatására talált az új nagy Renault. Különösen a tágas belső teret, a kiváló zajszigetelést és az irányíthatóságot dicsérték. Szerencsére az előd minőségi problémáitól mentesült, a franciák sokat költöttek a fejlesztésre. Azonban nem volt ez sem teljesen hibamentes járgány. A manuális váltóműveket nem tartották túl direktnek. Hozzá kell tenni, hogy a Safrane volt a Renault első olyan típusa, amelyben a váltókulisszát és a váltókart huzallal kötötték össze. Másrészt az autó tömegéhez képest a motorkínálat nagy része inkább alulmotorizáltn színben tüntette fel.

A tükrök, a kormány és a vezetőülés pozícióját három memóriablokkban lehetett tárolni. A modellciklus végén kínáltak egy Questor felszereltségi szintet is, amelyhez járt a Philips Carin 520 navigációs rendszer is.

Ha már itt tartunk, akkor lássuk az egykori motorkínálatot. A belépő szintet a kétliteres és a 2,2-es nyolcszelepes Douvrin motorok jelentették, amelyek egységesen 107 lóerőt produkáltak. A kisebb motort ott forgalmazták, ahol így érték el, hogy kedvezőbb adózási kategória alá kerüljön az autó. Ezek a motorok 12 szelepes hengerfejjel is készültek, 133 és 137 lóerővel. A legnagyobb benzines motor a háromliteres PRV V6-os szív volt, amely a 12 szelepes hengerfejjel 167 lóerőt teljesített. Ez utóbbiból készült a 262 lóerős BiTurbo változat is, de ezt nem részletezném most tovább, mert ebből a típusváltozatról hamarosan bemutatunk egy hazai példányt.

A gázolajos motorok vonatkozásában szerényebb volt a kínálat, kezdetben a régi 2,1 literes turbódízel volt választható szerény 88 lóerővel, illetve a 2,5 literes 113 lóerős Sofim-féle (később Iveco) dízelmotor, amit főként furgonokba építettek be. Később, az 1996-os modellévtől kezdődően ezeket a 2,2 literes új fejlesztésű G8T kódjelű motor váltotta fel, amely 113 lóerőt teljesített. Ezen kívül ekkor érkeztek az új benzinmotorok is, a belépő kétliteres 16 szelepes motor a Volvótól érkezett, és 136 lóerőt produkált. Szintén a svédektől származott az öthengeres 2,5 literes motor,amely 170 lóerőt adott le, ezt 1996 és 1998 között kínálták. Majd 1997-ben érkezett az új PSA-Renault fejlesztésű 2,9 literes V6-os motor, amely 190 lóerővel mozgatta a Safrane áramvonalas testét.

Kellemes és tágas beltér, itt azért jól érezheti magát az ember.

1996-ban azonban nem csak a motorkínálat újult meg, hanem az autó külsején is változtattak, szépen magyarul ez volt a modellciklus faceliftje. Az orr részen és a hátsó traktuson változtattak, a lámpákon érhető tetten leginkább a szemmel tűnő változás. Megmondom őszintén, hogy nekem a facelift előtti fizimiska jobban tetszik. A frissítés során változtattak a manuális váltómű kapcsolási pontosságán és ezzel javult a váltások érzete is. Ugyanakkor a régi, és kissé megbízhatatlan saját automatikus váltóművet is felváltotta a jóval megbízhatóbb Aisin Warner-féle egység.

Az ezredfordulóra a folyamatos fejlesztések ellenére is drasztikusan estek a Safrane eladásai. 2000-ben be is fejezték a gyártását, valamivel több mint 300 ezer példány készült, kevesebb mint az elődjéből. Napjainkra a Quadra, illetve a BiTurbo változatok számítanak igazán kuriózumnak. Előbbi a 4×4 kivitelt takarja, utóbbi pedig az akkori csúcsváltozatot, amely szintén összkerekes volt, és Baccara felszereltséggel kínálták.

A Safrane utódjai , a 2000-es évek elején érkező Vel Satis és Avantime típusok voltak, amelyek sajátos franciás formatervükkel még kevésbé voltak sikeresek, mint az elődök. Ezt követően a Safrane nevet a franciák még használták bizonyos piacokon, ezek Samsung modellek átcímkézett változatai voltak.

Képek, forrás: Renault, cars-directory.net, tekdeeps.com

Total
12
Shares
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések
Total
12
Share