Ferrari SP51
Nem csak a klasszikus autókat, hanem az egyedi járgányokat is előszeretettel mutatjuk be, itt az oldalunkon. Az egyediség sajnos az autógyártók körében mára szinte csak a top márkáknál érhető tetten, így az új autók világából tényleg csak a legkülönlegesebb példányok azok, amelyekre felkapjuk a fejünket. Szerencsére azért, ha egy Ferrariról van, akkor arra mindenki felkapja a fejét, főleg ha az adott autóból mindössze egyetlen egy példány létezik. Ilyen a legújabb lovacskás autó is, a Ferrari SP51
Az utóbbi években a maranellói gyártó valósággal kényeztette az egyedi autók rajongóit, ott volt az Omologata, az F12 TRS, vagy az SP48 Unica. Ezt a sor bővíti most az SP51, amely a 812 GTS alapjaira épült. Az egyedi spider modell egy különleges tajvani ügyfél részére készült, aki a világ egyik legnagyobb Ferrari-gyűjtője. A nyitott járgány formatervét maga Flavio Manzoni jegyzi, aki a Ferrari Styling Centre első embere.
Az SP51 modell megalkotásához az ihletett az 1955-ben készült Ferrari 410 S versenyautó adta. Erre utal a karosszéria közepén végigfutó kék-fehér csík is. Természetesen nem csak egy tetejét vesztett 812-esről van szó. A tervezők igazán kitettek magukért, egyedi első fényszórók, kizárólag ehhez a modellhez készítették a felniket. Ugyanakkor nem fukarkodtak az aerodinamikai elemekkel sem, amelyek szemmel láthatóan is karbonból készültek. A kerekek sajátossága a gyémánt csiszoláson felül, hogy mindegyik küllő szárnyprofilja szintén karbon. Ami számomra kifejezetten teszik, az az első kerekek mögötti szintén karbonból készült uszony, illetve a hátsó traktus lezárása, a hátsó gyakorlatilag a karosszéria szövetének lágy nyúlványa, amely alatt a négy lámpa harmonizál a négy kipufogóvéggel.
Ferrari 410 S A Scuderia Ferrari kiemelkedő sikert ért el a 375 Plus versenyautóval az 1954-es Carrera Panamerica futamon. Ezen felbuzdulva úgy döntöttek, hogy a következő évre egy új autót fejlesztenek, kifejezetten a hosszú távú versenyekre. Ez volt az utolsó Ferrari, amelyben még a Lampredi-féle V12-es motort használták. Az ötliteres szív ebben, a Scaglietti által formatervezett autóban a kisebb 42DCZ/3 Weber karburátor által 340 lóerőt teljesített, míg a dupla gyújtógyertyás változat három darab 46DCF/3 karbival már 380 lóerőt produkált. Ez volt az egyetlen "twin spark" Lampredi motor, amelyet kifejezetten a Carrerra Messicana futam zord körülményeire készítettek fel. Az alvázszámokban is erre utal a CM jelzés. Azonban az 1955-ös mexikói verseny elmaradt a Le Mans-i katasztrófa miatt. Az autókat azonban más versenyeken vetették be, először 1956-ban a Buenos Aires 1000 km-es futamon, ahol Juan Manuel Fangio és Eugenio Castellotti ültek a volánhoz. Célba ugyan nem értek, de körrekordot és rendkívüli 303 km/h csúcssebességet futottak. Ezután már csak privát versenyzők használták a négy elkészült versenyautót, köztük Caroll Shelby, aki 1956-ban több amerikai futamon is nyerni tudott, majd '57-ben a kubai futamon egy második helyet is meg tudott csípni. Egy évvel később ugyanitt John Edgar is megismételte Shelby sikerét. Ma már féltve őrzött gyűjtői kincsek, értékük több tízmillió dollár.
Látszólag targának tűnik a kocsitest kialakítása, erre a két bukókeret fölött áthúzódó – szintén karbon – áthidaló elem játszik rá. Már csak emiatt sem egy szokványos spider ez a csúcsgép. A beltérben szintén visszaköszön a külső sajátossága. Piros színben pompázó ülések kék-fehér varrással, mindezt az ügyféllel közösen alkották meg. Középen folytatódik a külső kék-fehér csík, ami rendkívül szép megoldás. A piros felületek Alcantarából készültek és nem nyersbőrből, ez utóbbi lett volna még igazi kuriózum. Minden esetre nagyon sportos és hangulatos az utastér, azonnal látni, hogy egy Ferrariban ülünk és nem egy Volkswagenben.
Az SP51 további érdekessége, hogy a karosszériájának a színe, amelyet Rosso Passionale néven emlegetnek, teljesen egyedi, és csak ezen a modellen látható. A piros szépséget a márka tradicionális 6,5 literes szívó V12-es motorja repíti 789 lóerővel egészen 340 km/h végsebességig. Arról természetesen nem szól a fáma, hogy az egyediség mennyibe is került, de vélhetően a Special Project részleg millió dolláros számlát állíthatott ki.
Forrás, képek: Ferrari
A cikk elkészítése kb. 4 órát vett igénybe.
