Korai tavaszi szombat reggel van, négy tisztán benzinvérű ember az ország négy pontján ébredt ezen a napon egy közös céllal. Ez pedig nem más, mint hogy közös szenvedélyüknek, az autóknak és motoroknak szenteljék ezt a napot. Én a nagy fővárosból kelek útra, Fehérvárra megyek, ahol Vancello Viktorhoz csatlakozom. Naomi, a kék színű Lancia vár rám, benne pedig Viktor barátom. Együtt megyünk tovább Gyulához, ahol némi csevej után nehezen választunk autót utunk további megtételére. Végül úgy döntünk, hogy a Dodge Dynasti-val vágunk neki a Kaáli medencének. Hárman suhanunk tovább a kockaforma amerikai mid sizeban. Miközben faljuk a kilométereket, útközben viccelődünk, úgy igazán férfiak módjára egy jót beszélgetünk, és természetesen autókról is szó esik.
A Balaton-felvidék az ország egyik legszebb környéke, mely számtalan kincset rejt magában az arra utazó számára. Lankás, már-már mediterrán hangulatú, napsütötte dombjai között található egy kis falu, Dörgicse. Ezt a községet Dr. Kaáli Nagy Géza professzor úr felbecsülhetetlen munkája tette fel a szélesebb körben vett világ térképére, az általa létrehozott autó és motorkerékpár múzeummal. Ide hívta meg a vancello.hu csapatát, hogy egy kellemes és feledhetetlen napot együtt eltöltve, elmerüljünk a benzingőzös múltban.
A falu egyik utcácskájában, impozáns felirat hirdeti a kapunál, hogy hová is érkeztünk. Az utcában már vár ránk Janika cimboránk. Az ő kiváló fotói illusztrálják eme cikket is. Vele is lepacsizunk, régen láttuk már egymást, de mindig ott folytatjuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk. Pár perc múlva megérkezik a professzor is, integet az autójából. Bár még soha sem találkoztunk, de tudja, hogy mi vagyunk a meghívott vendégei Magyarország legőszintébb autós magazinjától, ahol még mindig érték az írott szó.
A kapu mögötti igényes épületek egy nagyszerű és folyamatosan újabb kuriózumokkal bővülő gyűjtemény számára nyújtanak otthont, ahol a magunkfajta akár hónapokig is elidőzne. A múzeum bejáratánál egy pajtalelet installáció fogad. Ötletes, kellőképpen megadja az alaphangulatot.
Majd kisvártatva bebocsátást nyerünk a múzeum épületkomplexumába. Az első terem a motorok rajongóinak készült. Janika a téma nagy szakértője, bőszen kattogtatja is a fényképezőgépét. Van itt mindenféle motorkerékpár, Csepel, Pannónia, BMW, Triumph és még lehetne sorolni. Gyulával alaposan szemügyre vesszük a kiállított darabokat. A rézcsövek, karburátorok, fényesre polírozott váltóházak és a váltókarok forgatagában Gyula sztorizni kezd a motoros múltjáról, az egyik Triumph mellett állva elmeséli, hogy egy ilyen modellt anno a társasházi lakásában rakott össze kosárból.
A motoros részlegből lépcsőn keresztül vezet az út az autós részleghez, ami már az én szívemnek is kedves járgányokat sorakoztatja fel. Külön teremben kaptak helyet a KGST korszak járgányai. Bevallom, nem voltam sohasem a statikus járműkiállítások híve, hiszen szeretem látni őket a napfényben ragyogni, látni őket mozgás közben, hallgatni a motorjuk muzsikáját. A Kaáli múzeumban azonban akkora sokkot élhet át a látottak okán a látogató, hogy nem hiányérzettel, hanem jóllakott szemekkel, színültig élményekkel távozik. Élményekkel, amiket aztán napokig dolgoz fel utána.
A múzeum egyik folyosóján sétálunk a professzor úrral. A falakon életének története köszön vissza ránk, különféle újságcikkek, címlapfotók, emlékek keverednek a másik szenvedélye, a vitorlázás ereklyéivel. Elsétálunk egy Moto Guzzi mellett, egy veterán kávégép mellett parkol Olaszország ikonikus robogója, egy Vespa. Közben a professzor megkérdezi tőlem: „Mi az első benyomása?” Őszintén elmondtam neki, hogy mivel én a felső kategóriás autókat kedvelem, ezért nekem a fő terem a múzeum legizgalmasabb része, pont ez irányába tartunk, miközben folytatjuk a beszélgetésünk.
A teremben a Diner részen foglalunk helyet és a piros Mustang társaságában zajlik tovább beszélgetésünk fonala. Megkérdeztem, hogy honnét is ered az autók iránti szenvedély? Bizony, bizony Kaáli professzort is már gyermekkorában megbabonázták az automobilok. Az asztalon lévő könyvet kezdjük el lapozgatni, amelyben természetesen a múzeum gyűjteménye kapott helyet. Nincs minden jármű van kiállítva, az Amerikából hozott Mercedes-Benz CL 550 vagy a BMW 850i garázsban pihen.
Megtudtam, hogy most szereztek be öt autót a gyűjteménybe. A zöld Espadáról nem tudtam levenni a szemem, eredeti példány, még a gyári fényezés van rajta. A kék Facel Vega, amelyről Vancello Viktor azonnal megállapította, hogy második szériás egy igazi ékkő, egy kék zafír. A Lamborghini mögött narancs színben pompázik egy Alfa Romeo Montreal, amelynek a prototípusához még évekkel ezelőtt volt szerencsém Torinóban. A brit verseny zöld Aston Martin V8-ra rápillantva egyből felcsendült a fülemben a James Bond filmek ismert szignálja. Olyan ez a terem, mint a legkiválóbb ékszerész drágakőgyűjteménye.
A téma hamar a Mustang mellett lévő szoborra terelődik. Körbejárjuk az eredeti Ford alkatrészekből épített vadlovat, amely igazi kuriózum. 400 munkaóra volt elkészíteni, meséli büszkén a házigazda, még a fa állvány is az ő ötlete volt. Csöndben megsúgta, hogy már megvan az újabb elképzelése egy szoborra, de nem áruljuk el az ötletet, legyen meglepetés. A professzor úr elmondta azt is, hogy az egész múzeumot a saját kedve szerint rendezte be, sokáig tényleg csak a saját szórakoztatását szolgálta. Hiszen, mint megtudtam, a nyilvánosság előtt nem olyan rég nyíltak meg a kapuk.
Kinek is ajánljuk a Kaáli múzeumot? Mivel a gyűjtemény igen változatos és színes, ezért a különféle márkák rajongói biztosan megtalálják benne a kedvencüket, legyen szó autóról vagy motorról. A különlegességek miatt mindenképpen érdemes ide ellátogatnia minden benzinvérűnek.
Fotók: Kiss János ‘Janika’
