Az alábbi írás egy pálfordulásról tesz tanúbizonyságot részemről. Az autós kesztyűket ugyanis kifejezetten sznob, felesleges, sőt ellenszenves dolognak tartottam, leszámítva a versenyautók kesztyűs kormányaihoz való KÉsZségeket (elnézést). Aztán rájöttem, hogy húsz éve, minden fagyos reggelen, de már ősszel, vagy tavasszal is nagyon fázik a kezem a hideg autóba beülve. Ekkor indult be a már említett folyamat, aminek a végén vettem egy pár autós kesztyűt. Hogy mit tapasztaltam? Alább elolvashatod!
Jó, nem azonnal vettem autós kesztyűt. Előbb egy hagyományos kézrevalóval próbáltam meg kiküszöbölni az ujjaim kormányra fagyását: unokatesóm lepett meg egy pár, ötujjas szövetkesztyűvel. Kellemes viselet volt, hamar levittem az autóba, feltételezve, hogy ott is remek szolgálatot tesz majd.
Rövid használat után kiderült, hogy ugyan a kormányra már nem fagyok rá, viszont a kormánykerék elcsúszik a kezeim között. Kifejezetten balesetveszélyes volt vele minden manőver, így aztán maradt a hajnali-esti fagyoskodás.
Szóba hoztam ezt Ali szerzőtársamnak, aki már egy ideje őrizgetett otthon valami fehér bőr kézrevalót, hogy majd ha lesz Maseratija (idén lett is, a történetét itt élheti át a Tisztelt Olvasó), ő csak abban vezeti, augusztusban is. Ezt persze annyival nyugtáztam, hogy a csapatban ő a jólöltözött piperkőc, jómagam a tucatnyi ugyanolyan kapucnis pulóveremmel, meg a kék farmernadrágjaimmal tök jól elvagyok. Ali azért átküldte a kesztyűs vállalkozás webáruházának linkjét, én meg belenéztem a kínálatba.
Mire jó az autós kesztyű?
Tegyük rendbe ezt a dolgot! Az autós kesztyű réges-régen kifejezetten hasznos, sőt kötelező tartozéka volt egy automobilista ruhatárának. Egykoron sem tető, sem fűtés nem volt az autókban, a kormány pedig gyakran fából készült. Talán innen ered az a dogma, hogy autós kesztyűt csak fakormányhoz illik felvenni, ti. megvéd attól is, hogy a szálka a kezünkbe menjen. Mára, a fűthető kormányok és ajtóbehúzók világában már csak a kesztyűtartó elnevezés őrzi ennek a letűnt kornak az emlékét.
A jelenkor kesztyűtartói (ismét elnézést) arra szoktak hivatkozni, hogy kesztyűben sokkal stabilabb, tapadósabb fogás esik a volánon. E mellett az sem utolsó szempont, hogy a kormányt nem koszolja össze az ember a kezével, miközben egy pihe-puha, kényelmes bőrrétegen keresztül markolássza azt. Ez talán nem olyan érdekes a fekete kormányok világában, de ha a kormánybőrözést világos színű díszvarrással kéri valaki, igen hamar megváltozik a véleménye.
Ezek mellett mindig ott szerepelt az is indoknak, hogy az autós kézrevaló szép és stílusos kiegészítő, viselésével újabb szertartást iktathatunk be a vezetésbe. Jaj, de jó! – mosolyogtam rajta gúnyosan, miközben a fülemben egy sznob gróf hangján csendültek fel a fenti sorok.
Jó, veszek! De milyet?
Szóval ilyesféle bölcsességeket olvastam, miközben a kezem változatlanul fázott a közel negyedszázados Lancia kormányán, egyre inkább ösztökélve arra, hogy tegyek egy próbát az autós kesztyűvel. Így aztán eldöntöttem, hogy csakis a hideg ellen veszek egy pár, hosszú ujjú autós kesztyűt.
Az anyagválasztásnál a szarvasbőrre voksoltam, színben pedig a feketére. Ha már egy fekete bőrkormányt fogok vele markolászni, ne színezze össze egyik a másikat. Az autós kesztyűk lyukacsosak a jobb szellőzés érdekében. Ezzel kapcsolatban azért voltak fenntartásaim, hogy elég meleg lesz-e, de megrendeltem a méretemnek megfelelőt, és pár nap múlva már otthon forgattam őket kíváncsiskodva.
A puding próbája
Alig bírtam kivárni a hajnalt, hogy megtudjam, mennyire volt felesleges kiadás a 23 ezer Ft egy pár, amúgy valóban esztétikus és jó illatú bőrdarabért. Az autó békésen duruzsolt alattam, miközben belebújtam az új szerzeményekbe és az előítéleteimmel ellentétben könnyedén bepatentoltam őket. Aztán – lyukak ide, vagy oda – szinte azonnal bemelegedett a kezem. Nem izzadt a tenyerem, csupán nagyon kellemes volt, pláne az eddig megszokottakhoz képest. Ha még vezetni és a gombokat nyomkodni is jó lesz bennük, akkor legyőztem a hideget, megvan a tutti megoldás, feltaláltam a spanyolviaszt, hurrá!
A saját szarvasbőrömön tapasztalt dolgok
Nekilódultam a vaksötét Bakonynak, az utastér is melegedett. A kormányon kellemes tapadást éreztem. Nem olyan, mint amikor szurokba lép az ember, inkább csak biztosabb fogás esett a volánon, ami amúgy sem a rosszabb fogásúak közül való. Közben babráltam a hangerőt is, hogy hangosabban szóljon a Radio Monte-Carlo (Istenem, tényleg sznob vagyok, ne higgyetek nekem!), meg a fűtést is lejjebb vettem az apró gombokkal. A kezelőszervek működtetése ugyanúgy ment, mint a saját kültakarómmal, csak az éppen nem fázott a plusz bőrréteg alatt. A külső varrás sem okozott fennakadást sehol, pedig számítottam rá. Mondanom sem kell, azonnal a szívembe zártam ezt a kiegészítőt.
Azóta eltelt már egy tél úgy, hogy autós kesztyűben vezetek, most vágtunk neki a második szezonnak, változatlan megelégedéssel. Nyári estéken is kipróbáltam párszor a kesztyűben vezetést, és a hosszú ujjak ellenére nem okozott problémát a hőmérséklet, de azért nem is hordanám minden nap. Erre a célra talán majd veszek egy ujjatlan verziót is, amire már tényleg csak a csúnya, sznob, mihaszna örömszerzés végett fog sor kerülni. Jut eszembe, a Lybra kormányát lassan fel kell újítani, kifogásképpen talán fehér cérnával kéne varratnom a Mesterrel?
Összegzés
Ha autós kesztyűre vágysz, vegyél nyugodtan, ne törődj a kritikusokkal! Ha fázik a kezed, szintén melegen (újfent elnézést) ajánlom. Jó benne vezetni, és semmiben nem fog akadályozni egy minőségi kézrevaló. Aztán a vásárlás után készíts róla frankó képeket a műszerfalra, vagy a kormányra letéve, hogy mások lesznobozhassanak a közösségi médiában, miközben Te mégis elégedetten mosolyogsz majd.