Hajnal van, alszik még a kisváros. Az utcai lámpák fénye álmosan pislákol. A csendet csak néhány távoli kutya ugatása, és a melegedő motor duruzsolása töri meg. Tél van. Hideg.
Beülök az autóba, már szól a rádió, éppen ébreszteni próbálnak a reggeli műsorvezetők. Nem rájuk figyelek, csak alapzajként szolgálnak a fűtőventillátor súgása mellé. Elindulok. A fagyott aszfalt fehérlik a kiszórt sótól. Ahogy kettest kapcsolok, érzem, hogy lomha még a vas, de hamarosan felélénkül, akár az utca, ahonnan elindultam. Mire bemelegszik az utastér, már valami vérpezsdítő zene szól a hangszórókból. A felkelő nap halványan világítja meg az út menti tetszhalott fák fagyos-kopár ágait. Kanyarog alattunk az út, a távolban fehérlenek a hegyek. Valahogy ma reggel senki sem siet. Elkezdődött egy újabb év.Újabb kihívások, élmények, boldog és szomorú pillanatok, kanyarok, egyenesek, emelkedők és lejtők várnak mindannyiunkra.
Nem változtunk meg egy pillanat alatt, ahogyan a világ sem. Csak a papírra vetett dátum, ami folyamatosan változik.
Kellemes volt végig olvasni.