26 évvel ezelőtt

Ha belepillantunk a Wikipedia ide vonatkozó szócikkébe, megtudhatjuk, hogy 1986-ban sok jelentős és érdekes dolog történt.

Lezuhant a Challenger űrrepülő, felrobbant a csernobili atomerőmű – hogy a rosszabbakkal kezdjem, a Danubius rádió megkezdte működését, el kezdték építeni a MIR űrállomást, elkészült a Hungaroring – az első nagydíjat Nelson Piquet nyerte.

Az országos rally bajnok a Németh-Jójárt páros lett egy Renault R5 Turboval, a második helyen Ranga László és Kurcz Árpád végeztek egy Lada VFTS-sel. Ebben az évben szűnt meg a B csoport, Toivonen és Cresto tragédiája 1986 májusában történt a Lancia Delta S4-gyel – a világbajnok Juha Kankkunen és Juha Piironen lett, Peugeot 205 T16 E2-vel.

Az év autója a mára már szinte teljesen elfeledett Ford Scorpio lett.

Egy kis zenével is illusztrálom a kor hangulatát, ami akkoriban szerepelt a slágerlistákon:

És hogy a lényegre térjek, éppen 26 éve ezen a napon forgalomba helyeztek Győrben egy autót, ami még a mai napig koptatja az utakat: a Ladámat.

Ekkor már hat éve gyártották a 2105-ösöket, és talán még a gyárban sem gondolták volna, hogy még az új évezredben is ezt fogják készíteni.

Hogy körülbelül mi történt az én autómmal az eltelt évek alatt, azt inkább csak felsorolnám:

2 tulajdonos

200.000+ km

4 festés

3 lakatolás

kb. 17000 liter benzin tartalmas elfogyasztása

14 olajcsere

5 akkumulátor

2 karambol

1 teljes motorgenerál

1 rendszámcsere

Nagyjából ennyi az elmúlt 26 – ebből 9 nálam töltött – év statisztikája.

Nem panaszkodhatom rá, hiszen rendkívül megbízható, csak a karosszériát viselte meg az elmúlt 3 év városi sóleve, így most nagyon (ismétlem: NAGYON) rozsdásodik szegény.

Viszont vontatott már haza Polski Fiat 126-ot, Seat Cordobát, Suzuki Swiftet, Opel Kadettet és Astrát, Ford Scorpiot, Lancia Themát, Mercedes teherautót is húztam már be vele, egy Iveco meg egyszer úgy ment nekünk hátulról, hogy csak az törött össze, az orosz vas sértetlen maradt. Jártam vele Ausztriában, Horvátországban, belföldön pedig szinte mindenhol.

A hazai utakból talán a rallye versenyek a legemlékezetesebbek – főként Mecsek és Miskolc – most jut eszembe, hogy volt már tréningautó is, amikor navigáltam Jani barátomnak. Hiba nélkül indul -25 és +40 fokban is, csak a műbőr ülés és a klíma hiánya teszi néha fagyos, vagy forró pokollá az életem.

Ha valamiért nem indult (ilyen már több, mint két éve nem történt, kopp-kopp-kopp), akkor a gyújtás-karburátor környékén kellett keresni a hibát, ami általában filléres költséggel járt. 

Ugyan most nincs a legszebb állapotban, de még mindig imádom vezetni, és még változatlanul az a véleményem, hogy öreg autóval járni az igazi. 🙂