A ma emberének teljesen természetes, hogy amikor beül az autójába, bekapcsolja a rádiót, vagy valamilyen adathordozóról meghallgatja a kedvenc zenéit. A vezetni szeretők közül kinek ne lenne kedvenc autózós albuma?
Ez azonban nem volt mindig így. A mai írás az autórádió, az autóhifi történetét dolgozza fel.
Aki nem érti a fenti képet, kattintson ide! 🙂
Hol kezdődött volna ez a történet, ha nem az USA-ban? Akárcsak a Wunder-Baum (részletesen ide kattintva olvashatod), az autórádió is onnan indult világhódító útjára.
Az első próbálkozások az 1920-as években történtek, amikor még a legkisebb hordozható rádió is bőröndnyi méretű óriás volt. A legkorábbi rendelhető autórádió a Chevrolet kínálatában jelent meg 1922-ben, a Westinghouse márkájú készülék még nem volt kimondottan kompakt, ahogy az a korabeli hirdetésen is látható.
A kezdeti időszakban nem örvendett túlzott népszerűségnek a vezetés közbeni rádiózás, úgy tartották, hogy elvonja a figyelmet az autó irányításáról. Lássuk be, ez ma is sokakkal előfordul. Vajon hány boyracer távozott az élők sorából CD csere, vagy hangszín-hangerő állítgatás közben?
Kanyarodjunk vissza a múlt század első harmadához!
Ugyan létezett már autórádió, de azt csak abba a bizonyos Chevybe építették be. Az univerzális változat a Delco nevű vállalatnak köszönhető, ők 1929-ben mutatták be első, kereskedelmi forgalomban kapható rádiójukat, az Automotive 3002-es modellt. 1930-ban aztán a Galvin testvérek – akik kezdetben elemek gyártásával foglalkoztak – megalapították új vállalkozásukat és gyártani kezdték az első Motorola rádiót, ami 130 $-ért – egy akkori autó árának ötödéért volt kapható.
Repüljünk vissza kicsit az őshazába. Európában ekkor még rádiócsend volt, amit aztán 1932-ben az Ideal nevű gyártó 465 Birodalmi Márkáért kapható Blaupunkt AS-5-ös modellje tört meg. Később – 1938-ban – a minőséget jelző kék pontból született a ma is ismert Blaupunkt márkanév.
Az eddig tárgyalt rádiók mind AM moduláción működtek. A következő mérföldkőig a II. világháború utánig kell előreugranunk az időben, ekkor jelent meg az első AM/FM rádió, az imént említett Blaupunkt gyártásában. Ezt 1953-ban a Becker gyár Mexico modellje automatikus állomáskereséssel überelte. Mind a Becker, mind a Mexico név a mai napig etalon értékű az autórádiók világában. Számomra ez a legkorábbi rádió, amit működni láttam egy OT-s Mercedesben, a szépsége, finomsága is lenyűgöző.
Eddig csak rádiót lehetett hallgatni, de 1955-ben már lemezt is. A Chrysler ebben az évben tette elérhetővé vásárlóinak a “Music on Demand” rendszert, ami 45 perces bakelitlemezek hallgatását tette lehetővé. Azt már csak feltételezem, hogy a kényelmes rugózás ellenére ez csak tökéletesen sík úton volt élvezhető. Ez a vicc jutott róla eszembe: Gyerekek, akartok hallani egy mesét? Gyerekek, akartok hallani egy mesét? Gyerekek, akartok hallani egy mesét? Gyerekek, akartok hallani egy mesét? Gyerekek, akartok hallani egy mesét?
Oké, inkább folytatom.
1965-ben a Motorola, a Ford, a GM, valamint az RCA Victor Records vezette be az Eight-Track kazettákat és a hozzájuk tartozó rádiós magnót. A végtelenített mágnesszalagos ős-kazettát elsősorban az Egyesült Államok lakói ismerhetik, Európában nem terjedt el, mindössze a Bentley és a Rolls-Royce építette be szériafelszereltségként az Eight-Track lejátszókat. Személyes élményem egy Chevy Impalában volt a nagyméretű kazettával és a hozzá tartozó rádiós magnóval, az amúgy is óriási autóba remekül illett ez a nagy és ismeretlen tárgy.
1962-ben a Philips bemutatta új termékét, amit mi, akik a 80-as években születtünk, még ismerünk: kazettának hívjuk. A hivatalosan Compact Cassette névre hallgató hanghordozó eszköz a 70-es évek elejére tárolókapacitásban meghaladta az Eight-Track kazetták teljesítményét, és rohamosan terjedni kezdett. Erre a lehetőségre csapott le aztán a gyártók java része és kezdték el a ma (már nem) ismert autóba szerelhető rádiós magnók gyártását.
Érdekesség: Az adatok jelként történő tárolását a szalagon található CrO2, azaz krómdioxid (kémiások, jól írtam?) végezte, csak kezdetben volt normál vasoxid a mágnesszalagokon.
1969-től már sztereóban volt hallható a zene az autóban, a Becker ekkor mutatta be az Europa nevű modelljét, ami az erre alkalmas első eszköz volt.
1985-től már ismerős lesz a 90-es években született olvasóinknak is a történet, ugyanis ekkor mutatta be – már megint – a Becker az első CD-s autórádióját, megelőzve ezzel a Sonyt, pedig nagyon szerettek volna ők nyitni.
A CD lemez (Compact Disc) szintén a Philips találmánya. A 70-es évek elejétől foglalkoztak a tervezésével, végül 1982-ben vezették be Ázsiában (a Sonyval közösen dolgoztak rajta), hogy aztán világhódító útjára induljon.
Érdekesség: az átmérőjét kevesen tudják, 120 mm. Az első album, ami CD-n jelent meg, az ABBA “The Visitors” című albuma volt. Hallgassunk bele!
Az első, komoly hangnyomással rendelkező autó egy VW Bogár volt, az 1974-ben alapított Audiomobile Inc. készítette el, személy szerint Rich Coe, valamint Paul Stary. A járgány 1969-es évjáratú volt és az “Audiomobile 1KW VW” névre keresztelték.
Az első autóhifi erősítőket ők és Jim Fosgate alkották meg. Fosgate neve a Rockford Fosgate márkanév által lehet ismerős az audiofil olvasóknak. Amikor szétesik az autód a tuctuctól, előttük is tisztelegsz vele. Azért az érkező mentőautót nem árt észrevenni, szóval érdemes kordában tartani a decibeleket, és most nem Gyuri bácsira gondolok.
A történet többi része nagyjából mindenki számára ismert, így itt én befejezem, de a technikai fejlődés és a történelem dolgozik tovább. A ma még korszerűnek ható hanghordozók – a fenti történetből tanulva – pár év múlva lehet, hogy elavult ócskaságok lesznek? 20 év múlva visszatérünk a témára. 🙂 Az írásban említett vállalatok, és fejlesztőik nélkül egyikőnk sem tudná a kedvenc zenéit, vagy műsorát hallgatni vezetés közben. A befejező kérdés talán az életkorodat is meghatározza: milyen rádióval hallgattál először zenét autóban?
Forrás és képek:
radiomuseum.org; engadget.com; bordeauxpartyshow.com; caraudiocentral.net; wikipedia.org; autoradio-oldtimer.de; blaupunkt.de; caranddriver.com; chrysler.com; vinson.hagleyblogs.org; rowdypat.wordpress.com; benzworld.org; tintworld.com; beckerautosound.com; businessweek.com.
kazzetás lejátszó..Trabantba 🙂
Hogy hagyhatod ki ebből a felsorolásból a 90-es évek csúcs Clarionját, a G80-at? Az autó ‘hifitornya’:
– kazettás egység
– rádiótuner
– equalizer
– multifunkciós joystick
– spektrumanalizátor
– végfok
retro-caraudio.servehttp.com/guide2/clarion.htm
Vagy a Blaupunkt ‘hattyúnyakas’ equalizeres Berlin rádióját?
forums.vwvortex.com/showthread.php?4696492
A Zsigulinkban kazettáról szólt a Travelling riverside blues a Led Zeppelinből. És végül is tényleg változnak az idők… Most már Opelben, CD-ről szól ugyanez a szám.
@Sui: meghallgattam az általad említett zenét, nagyon tetszik, köszi!
@Make Valamit: erre nem találok szavakat. 😀
Izé… “AM frekvencia” ?!
Az AM az nem frekvenciát jelöl, hanem modulációt!
@KeMa: Köszönöm, javítottam!
@Make Valamit: Ez tényleg odaver! 🙂
A kérdéshez:
Trabantban, a jobboldali – feláras extraként! – beszerelt polcra volt behelyezve egy lapos, hordozható kazettás magnó (amolyan nyelviskolai, a márkáját és típusát ha meglőnek sem tudnám megmondani, de nagyon elterjedt volt), amelynek az áramellátását apám berhelte meg akksiról. Vót öröm és bódóttá amikor az NDK nyaralás alatt pusztán zenehallgatással leszívtam a Trabi akksiját, ami persze a visszainduláskor derült ki… :o)
Ismereteim szerint Európában az általad említettől jóval hamarabb megjelent az autórádió. 1922-ben a Daimler (anglia) egyes változataiba már lehetett rendelni ilyen készülékeket.
Ha már egzotikumokat emlegettél a posztban ide kívánkozik a DAB rádió is (igazából soha nem terjedt el pedig hatalmas jövőt jósoltak neki) és a minidisc-es fejegységek is.
@hungarisztan:
Nem tartozik igazán ide, de nálunk nem volt feláras a polc. Az NDK-ban Standard, S és deLuxe felszereltség volt, ebből csak az első nem tartalmazta a polcot. Itthon viszont csak az S-t forgalmazta a Merkúr, ami polcos volt.
A “nempolcos” verzió csak Hycomatként jött, ami viszont a Standard szintje volt.
Van egy Becker Mexico-m. Régebben Skoda 110L-ben használtam, jelenleg pihen. Nagyon tetszik az állomáskereső automatikája (is).
AM frekvencia simán belefér. Ha már a TV képernyő elfogadható.
én meg bementem egy boltba nemrég és mondtam, h nekem olyan autórádiót adjon amiben már nincs mozgó alkatrész. csak nézett hülyén az eladó.
végül a netről szereztem olyat amin CSAK usb + SD-card van, de elég sokat kellett rohangálnom utána.
most meg megdöbbenve olvasom, hogy van olyan aki még hallgat CD-ről zenét manapság..
@vancello: Jó az írás, kár, hogy ilyen rövid.
Egyetlen dolog: a 45 perces lemez nem bakelit volt, hanem vinyl.
Ha jól emlékszem… 🙂
Nekem a nem túl régi (2003-as kiadású) Opelemben még kazettás a zajkeltő berendezés, egy sztereó rádióval kombináltan. Ki se lehet belőle szerelni, gyárilag egy egység …
Az első autós-rádióm egy AM/FM Videoton monó volt az első S100-as Skodámban (1974-ben), középre beszerelve egy “kardánboxszal” és a saját hangszórójával. Olyan volt a hangja, hogy …. húúú.
nagyon jó kis írás volt, köszi érte!
Sárga INFO gombos Videoton (fogalmam sincs mi a típusaszáma) + a hozzá való kétutas Videoton kalaptartóra rögzíthető “hangdobozok”. Mindez valamikor a ’80-as évek második felében, egy Dacia 1300-asban. Tizenegynéhány éves voltam akkor.
Jó kis írás, tetszett.
Már előttem megjegyezték a minidisc verziót, annyit fűznék hozzá, hogy a kékpöttyös márka DAT-ot is készített verdába, ha a DAT ismerős valakinek:)
Meg lehetett volna említeni a Volvo C70 12 hangszórós, 400 wattos Dolby Surround Pro Logic hifijét is, ami az első volt a világon ezzel a rendszerrel és 1.2 millió Ft-os extra volt. Ilyen autóm van ilyen hifivel.
Azon gondolkodtam végig a cikk olvasása közben (na jó inkább csak a vége felé), hogy vagy én vagyok nagyon öreg, vagy a cikk írója nagyon fiatal. Az első autós zenei “élményem” egy zsiguli rádió volt (kazetta nélkül), aztán jött a kazettás magnők összes (korlátozott anyagi lehetőségeinket tekintve) verziója. CD-s magnóm, a szó klasszikus értelmében már nem volt. A Honda Jazzben gyári fejegység volt, nem utólag bármilyen beépíthető. Visszatérve az öregségre most egy Opelbe keresek használt gyári rádiót, és még mindig több kazettásat dob a “gugli” mint CD-set. Egyébként az írás nagyon jó, csak – már mondták mások is- nagyon rövid.
@scsaba1: RD 5687 OCM vagy IM ha import mechanikás volt a magnója 🙂
A hangszórók AB 1010 vagy AB 1011.
Épp eleget javítottam mindegyikből még garanciában…
“1969-től már sztereóban volt hallható a zene az autóban”
Ehhez képest a képen is látható 53-as Becker Mexicon is ott a sztereo felirat…
Sztereo adás egyébként AM sávon is létezett, szóval valszeg még korábbi.
@efi: Az a Mexico egy 70-es években készült példány, sajnos a régebbiről nem találtam hasonló képet.
@Házas motoros: 32 leszek, nem tudom, fiatalnak számítok-e?
A terjedelem erősen szabadidő-függő nálam, erre az írásra kutatással,képkereséssel, szerkesztéssel együtt nagyjából 4 órám volt.
@hawkeye: Kezdetben bakelit volt, aztán a mai napig vinil
Sziasztok!
1991-ben vettem az akkori Wartburgomba egy AudioTon 4-hangszórós kazettás rádiót. Kis hibásnak árulták, komoly kedvezménnyel, holott csak annyi baja volt, hogy nem volt meg hozzá a kezelési utasítás. De a kapcsolási rajz rá volt matricázva, tehát minden további nélkül be tudtuk kötni. Hátulra én is “dobozos” Videoton hangszórókat kötöttem be, elölre meg a polcra csavaroztam valami lengyel piacos borzalmat. Aztán már üvölthetett is a rock … ma már elnézően mosolygok a hajdani 19 éves önmagamon … :o) Nem is tudom már, mi lett azzal a rádióval, de CD-s rádióm például csak az elmúlt 2-3 évben lett, addig kazetták zörögtek az autóimban. Most meg már CD meg MP3, meg SD kártya … nincs messze az idő, hogy azoknak is leáldozzon a napjuk … 😉
DA
@KeMa: AM amplitúdó-modulációt használó sáv (540 kHz-1600kHz)
Ja és a szerző a halgassuk-ot jó lenne, ha kijavítaná hallgassuk-ra (kivéve ha félfülű)
1973-ban nálunk még csak vasoxid kazettát lehetett kapni, a krómkazetták a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején jelentek meg, ekkor kaphatók voltak kétrétegű ún. vaskróm kazetták is. Szintén a nyolcvanas évek elején közepén terjedtek el a metálnak nevezett, csak vasréteggel bevont szalaggal szerelt kazetták.
Az olcsó rádiómagnók (amelyekben nem lehetett állítani az előmágnesezést) használói kedvéért végig kaphatók voltak a vasoxid kazetták is.
@MIx: Véletlen elírás volt, javítottam, köszönöm!
@hairmann: ezt a vasoxid-dolgot jól elhibáztam, most már így hagyom, a kommentekben ott a javítás.
Hét igen, elég sok hibától hemzseg ez az írás.
@fakof: CSAK CD-ről…legalábbis én
a sok tömörített szart meghagyom másoknak.
Persze lehet USB-s hordozóról meg memokártyáról is tömörítetlen zenét hallgatni (na ezt magam is szoktam, emiatt vettem direkt egy hordozható – mily véletlen 🙂 Philips kütyüt, ami lejátssza a wav-ot na meg még a hallgatható tartományba tartozó ape és flac formátumokat is ) de aki memoról zenél, az ismereteim szerint többnyire már az mp3 128k-val is beéri
@lionking: mágnesszalag, AM. Ez nem sok hiba, legalábbis én elégedett vagyok vele, tekintettel arra, hogy nem sok közöm van a rádiókhoz.
Minden másból azt az adatot igyekeztem felhasználni, amit biztosabb, vagy értékelhetőbb forrásban találtam. Alul, ezeket a forrásokat böngészve Te magad is átnézheted, ha van néhány szabad órád. 😉
@vancello: tény hogy én már akkor magnóztam 🙂 mikor a te szüleid még oviba jártak 🙂
kb igaz akkortájt tán én is de korán kezdtem 🙂
Meg vinil vs bakelit, bár ez már nem is hozom fel legtöbbször mert annyira beült egy téveszem.
És OFF picit de a bakelitmentő pont hu oldalról is aztat írták nekem hogy azért bakelit mert tudják ám ők is hogy vinil de úgy elterjedt már a köztudatban hogy nem változtatják meg. Ők akik “hivatalból” mentik a vinilt digitálisra.. szép mi? Ja és a bakelit se bakelit volt tulképp hanem sellak volt az alapanyag ami azért hasonéított mind tulajdonságaiban mint szagban a valódi bakelitre 🙂
és sajna nemigen van szabad órám bocs 🙂 de ami megy fejből azt tálalom
Pl én nem hagytam volna ki az első képernyős autós CD-s TV-s eszközt sem, aztán a csöves cuccokkal is foglalkoztam volna egy picit mélyebben mert annak -is- jelentős kultusza van old hifi körökben
sajna nem túl jó lép de:
http://www.1stopretroshop.com/photos/w98426.jpg
@lionking: na késő van meg siettem..
bocsánat az elgépelésekért
Csajkákban, M21 Volgákban, 403-407 Moszkvicsokban lévő elektroncsöves rádiókat hallgattam inaskoromban…
@lionking: Akkor ezért találtam mindig vinil és bakelit elnevezést! Én is az ismertebbet választottam.
Láttam sok érdekes dolgot még, amit megírhattam volna, de az idő engem is korlátoz a kidolgozásban és a terjedelemben. A kommentekkel együtt azért remélem, hogy hiánypótló az írás.
Az első autóhifi élményem ’91-ben volt, amikor a tele tankkal 4000ft-ért vett Zaporozsecbe beépítettem a fater óriási Videoton magnóját. Az installáció Salgó-profilok segítségével történt, így az anyósülésen ülő haveromnak minimálisra csökkent úgy a lábtere, mint a túlélési esélyei. A hátsó ülésre egy pár fadobozos lemezjátszó-hangszóró került, ezek meglehetősen nehezen birkóztak meg a Slayer és Metallica hangfekvése okozta kihívásokkal. Éjszaka, jogsi, műszaki vizsga nélkül, tombolt bennünk az adrenalin -csoda, hogy nem történt bajunk. Aztán elfogyott a benzin, a szomszéd önkéntes rendőr felnyomott a faternál, és véget ért a móka.
@vancello: A cikk címét is javíthatnád, van ott egy betűhiány.
@MIx: “AM” így leírva amplítúdó-modulációt jelent, nem frekvenciát. Laikusoknak lehet, hogy ez egyet jelent a középhullámmal, de attól még nem összekeverendő a két dolog.
Nekem például van olyan rádióm, amivel tudok adni és venni is AM és FM módban is, mindezt úgy, hogy fixen a 27 MHz-es frekvencián van.
’60.-ban vásárolt a nagybátyám egy 407-es Moszkvicsot, a rendszáma CB 40-72 volt (csak a kor miatt). Volt benne egy beépített csöves autórádió, közép- és hosszúhullámú vételi lehetőséggel, kihúzható 1 méteres teleszkóp antennával és hozzá egy elektromechanikus feszültségátalakító. Többet fogyasztott, mint a reflektorok, álló helyzetben egy óra alatt leszívta az aksit 🙂 Jól le is b…ott miatta a nagybátyám. Hiába na, akkortájt a Moszkvics is luxus volt 🙂
Ha már autórádió történelem, akkor érdemes megemlíteni, hogy nem csak kazettás és cd-s készülékek léteztek, hanem minidisc-el és jóval kisebb számban DAT-kazettával is gyártottak kocsiba szerelhető lejátszókat.
@vancello: A 32 simán fiatal. Én 36 vagyok. Azért írtam, hogy fiatal vagy, mert úgy írtál a kazettákról, mintha történelem lenne. Ok. Persze részben már az. Viszont akik nem hallottak róla, azok most tíz évesek és nagy eséllyel el sem olvassák az írásodat. Nem azért mert rossz, hanem mert nem elég interaktív nekik a leírt szöveg. Egyébként nálunk is van 2 mikrohifi aminek a CD mellett még van kazetta része (a lakásban), az egyik mp3-at is le tud játszani és max. 5éves, az ismerőseim többségénél is akad még olyan hifi, ami tud kazettát is kezelni. És akkor még a vidéki, (rokonaim, ismerőseim, barátaim és a 2/3 ország) nálunk akárcsak pár évvel idősebb korosztályról nem is beszéltem. Egyszóval, oké, hogy már csak nagyon kevesen hallgatják, de szerintem jelen van még a mindennapjainkban, még ha csak lejátszó formájában is. Azt, hogy adott időd egy adott cikkre, természetesen megértem. Ez már csak ilyen rohanó világ. 🙁 Viszont lehet megérne egy második bővített részt is egyszer később a téma. Úgy látom nem csak engem érdekel.