A közel tíz évet felölelő képarchívumom az autómról, és a gyakorlatilag rommá rohadt karosszéria adta az ihletet, hogy a rosszban is legyen valami jó: megmutatom intő példaként, hogyan rohad el egy Lada. Becsületére legyen mondva, hogy még mindig az eredeti 27 éves küszöbök vannak rajta. Idén már nem ússzák meg, az utódaik már várják a beépítést a többi karosszériaelemmel együtt.
Ne csak rozsdás képek legyenek, mert azért öregautózni, és Ladázni klassz dolog.
Kezdjük az elején, egy meglehetősen homályos képpel! Az időpont 2003 nyara, a vásárlás után egy hónappal. Nagyon nem lehet kivenni, de teljesen sértetlen még minden és szép fehér is. Az első sárvédőket a megvásárlás után cseréltem, mert a sarkai kirohadtak az addig eltelt 17 év alatt a fűtött garázsban (!), de a küszöbökhöz nem kellett nyúlni. Az alvázvédelem itt alig igényelt frissítést. A hátsó szélvédőn egy Tuff-Kote Dinol feliratú matrica volt, feltételezem, hogy ilyen alváz- és üregvédelmet kapott valamikor.
2004 júniusában nem bírtam tovább a külön fújt sárvédők látványát, átfestettem az egész autót egy jó barátommal. Itt épp a csiszolás zajlik, látható, hogy semmi baja semminek.
2005 június 7. Egy teljes felújításon esett át a vas, óriási tanulópénzek megfizetésével. Apróbb koccanások és horpadások miatt ismét újra lett festve az egész autó, kalapálással megúsztam, nem kellett kasztni elemeket cserélni. Az autó kapott négy műanyag kerékdobot is.
2006 őszén fékjavítás, valamint alváz- és üregvédelem volt a program, a műanyag kerékdob a vékony, rideg fajta volt, pár helyen kitörött belőle ez-az, de még nem ítéltem cserére érettnek.
Ugrunk előre kicsit az időben, 2009-ig nem volt semmi probléma, 2008-2009 telén viszont elhervadtak az első taposók, ki kellett cserélni őket. Ezután kapott ugyan némi alvázvédőt az autó, de nem volt olyan alapos a munka, mint 2006-ban. Tulajdonképpen csak a cserélt taposók környékére terjedt ki. Ezt a hiányosságot kellett volna pótolnom, de nem tettem meg, nagy hiba volt. A karosszéria viszont ezen kívül nem rozsdásodott. Vagyis azt hittem. 🙂
Aztán jött a fekete leves: a 2009 szeptemberében készült képen már látszik némi javítgatás nyoma. Az első ajtó alja rozsdásodott erősen, meg a küszöbön is volt pár kisebb-nagyobb hólyag elöl. Ekkor még egy ajtócserével megúszhattam volna, ha utólag bele gondolok. Nagyon fontos, hogy a vízlehúzó gumik épek legyenek, és a kifolyók az ajtó alján ne legyenek eltömődve.
Egy évvel (azaz egy sóleves téllel) később, 2010 szeptemberében már látszik az „árnyalatra pontos” festékkel foltokban javított sárvédő és küszöb. Elfuserált egy javítószín volt, nagyon elütött…
2012-ben aztán nyáron kilyukadt a küszöb és a sárvédő is. Nem csodálkoztam rajta, hiszen sokat állt városban nagy forgalmú út mellett az autó, ekkor már igencsak régi alvázvédelemmel. Rettenetesen megviselte ez a tél. A javítófesték ráadásul „összeveszett” az eredeti színnel, így éktelen szürke foltok jelentek meg az autón ott, ahol a már csak az esztétikát szolgáló javításokat eszközöltem. Ugyanis nekiláttam kalkulálni, hogy 2013-ban napirendre kerüljön egy teljes lakatolás és festés.
Ez következik hamarosan – no meg a lényeg: alváz és üregvédelem is lesz a gépen megint, amit ezentúl kínos pontossággal fogok évente frissíteni, mert ahogy az látszik, annak elhanyagolása egy-két éven belül egy szitává rohadt Ladához vezet. Ha Ladád van, ennyit ajánlok, meg négy vastag, puha műanyagból készült kerékdobot, tanulj az én káromon!
Összeállítottam egy rövid videót is a fenti képekből, talán egymás után megnézve a 10 évet felölelő fotókat, még jobban látható, hogy mikor és milyen gyorsan kezdett el romlani a karosszéria állapota.
