Hetek óta azon gondolkodtam, hogy 2008-as egri fogadalmam (miszerint nem megyek országos bajnoki versenyre, amíg nem lesz újra normális a színvonal) ellenére kilátogassak-e a lakóhelyemen megrendezett országos bajnoki futamra. Végül úgy döntöttem, nem megyek ki a pálya szélére, egy futó látogatást azért tettem a szervizparkban. Először is szögezzük le, hogy nem az adott versenyt kívánom kritizálni, hiszen a hallottakból ítélve jó volt a rendezés. Egyszerűen csak 2008 óta ez a verseny került olyan közel hozzám a térképen, hogy szembesüljek azzal a szomorú állapottal szó szerint az ajtómon kilépve, ami a mostani viszonyokat jellemzi.
Mintha tegnap lett volna az 1999-es Fehérvár-Kisbér Rallye, ami életem első találkozása volt ezzel a csodálatos sportággal. Ennek az eseménynek nagy szerepe van abban is, hogy itt ez az oldal, ahol most e sorokat olvasod. Az eltelt évek alatt rengeteg nagyszerű autóversenyzőt és sok-sok csodálatos, emlékezetes versenyt volt szerencsém látni. Voltak igazi, tehetséges pilóták és navigátorok, akiknek a poszterét boldogan tettem ki a falamra, igazi példaképek voltak ők. Ha kimondtuk a nevüket, nem köpött senki a földre, tisztelet övezte őket.
Mára azonban csaknem mind eltűntek. Mit csinálhattak a rali-ünnep hétvégéjén? Talán horgásztak, esetleg nézik a Le Mans-i 24 órás versenyt, vagy kiruccantak egy csendes útra kocsikázni? Nem tudom, de a szervizparkban alig lézengett valaki a régi nagy nevek közül. Nagy baj, hogy nem történt rendes generációváltás, csak hatalomátvétel. A nagy nevek eltűntek a nevezési listákról. Ma már szinte kizárólag a nagyobb bankszámlák nyerik a versenyeket, míg régen azért ehhez szükség volt tehetségre is. A jelenlegi „nagymenők” pár éve még az abszolút 6. helyről is csak álmodozni mertek. Sajnos nem azért vannak ők most a hegyből dombocskává sikkadt sportág csúcsán, mert beérett volna alázatos munkájuk gyümölcse.
Urak! A kupák lehet, hogy jól mutatnak majd a vitrinben, de rátok senki nem úgy fog emlékezni 20 év múlva, mint PÉLDAKÉP ÉRTÉKŰ AUTÓVERSENYZŐKRE! Nem lehet rátok felnézni. Nincs miért. Sportértéke annak van, ha tehetségek közül kerül ki a győztes.
Az országos bajnokság mezőnye alig volt több 40 párosnál. Könnyű a gazdasági helyzetre fogni, de nem ez az alapvető probléma, mindenki tudja jól. A pár régi arcot jó volt látni, de szerintem ők sem érzik őszintén jól magukat ebben a posványban.
A hírverés, a harsány színek még ma is ugyanolyanok, mint rég. A tarka overallokban díszelgők nagy részére viszont senki nem kíváncsi. Lehet rendezni városi forgolódást, hogy legalább oda összecsődüljenek a nagy számok törvénye alapján – az mindig jól mutat a sajtóanyagokban, de a pályák széle már nem azért volt foghíjas, mert nézők elől elzárt szakasz. A szuperspeciál nézettségét is simán überelte a vele egy időben megrendezett Fenyő Miki koncert…
Nem kell már versenyezni, csak versenyezgetni, meg esetleg két fotós előtt keresztbe vágni, mert kell a jó fénykép a fizetett riportokhoz. Aztán ha mondjuk felbukkan egy csóka és elveri a mezőnyt, akkor beindul a szokásos magyarázat-gyár. Mert mindenre van magyarázat, külön magyarázkodó iparág épült ki erre az ORB-ben. Elgumiztuk magunkat, a biztos célba érkezés számít, tapasztalatokat gyűjtünk, csal a másik, hiába régebbi, erősebb a motorja, az aszfaltra/következő versenyre/akármire spórolunk a technikával stb. A helyzethez képest kimért leszek: egy lófaszt, gyerekek! Nézzetek a karbon visszapillantóba, és látjátok a hibást: Ti vagytok azok. Nem vagytok elég tehetségesek, nem vertétek meg a bajnokokat, nem vagytok méltók arra, hogy ott üljetek azokban a gépcsodákban (mindig van egy-egy kivétel, tisztelet nekik!). Tudjátok jól Ti is, de a hazudóversenynek folytatódni kell, amíg csak nyújtani lehet, mint a rétestésztát.
Aztán ha már mindenki külföldön versenyez, vagy szögre teszi a sisakot, akkor meg ki kell végezni, saját akolba kell kényszeríteni a kisebb versenyeket, hogy az utolsókat rúgó, kétségbeesetten kapálózó szövetség feneketlen gyomrába folyjék az amatőr AUTÓVERSENYZŐKBŐL kisajtolt utolsó Forint is. A hiányt azonban nem tudja pótolni már semmilyen álnok húzás, a szarból épült kártyaváratok lassan összedől. Csőlátású, Isten-komplexusos szövetségiek, és „ZS” kategóriás versenyzők! Ne feledjétek, aki csak kicsit is tapicskolta ezt a várat, az ő maga is fekáliás kézzel állhat majd a romok előtt!
Semmi sem végtelen, és már a legalján vagyunk. Azt mondják, a völgyben is lehet gödröt ásni, de remélem, hogy az már a rali rosszakaróinak jelképes sírja lesz. Mi, komálósok, rajongók pedig kivárjuk, míg ez megtörténik. Mert semmi sem tarthat örökké. A rossz sem.
Talán lesznek még poszterek a falon, és AUTÓVERSENYZŐK az overallokban.
Lesz még 25 versenyző is Viktor OB futamon… Amíg itt nem történik teljes tisztogatás, sajnos ez nem fog változni. Nem véletlenül nem járok én sem a szövetség rallyversenyeire, inkább választottam olyan autósportot ami egy hétvégen élményt nyújt.
húha, mi ez a keserűség?
Hozzánk sajnos messze vannak a rally pályák, így én csak a faluban csapató Ladákat látom 🙂
Valahol egy kicsit talán megértem a siránkozásodat: 1x 2x néztem korábban a TV-ben egy-egy orb közvetítést. ahol az interjú mindig arról szólt, hogy mi volt az oka az ilyen-olyan eredménynek. Na az az igazi kifogásgyár. A béna riporter a versenyző orra alá tolta a mikrofont, szerencsétlen meg mindent elmondott ami eszébe jutott, még ha nem is volt igaz. Úgyhogy a kifogásgyár igazi okai a béna helyszíni közvetítők.
@wannabe_biker: siránkozásnak nem nevezném, mert az nem szokásom. Inkább a kényelmetlen igazság leírása ez.