Lancia Thema: vízpumpa-kalandok

Előgyújtás

Régen írtam már a tavaly szeptemberben vásárolt Lancia Themáról. Legutóbb tavasszal esett róla szó, amikor a letépett kipufogót kellett javítani, azóta gond nélkül üzemel, ahogy Kőváry Barna mondaná: fűtzenélvilágít. Június 29-én betöltötte a 25. életévét, így már „hivatalosan” is egy youngtimerrel járok nap, mint nap.

Néha egy-egy márkatárs is felbukkan. Olyan ritka pillanat, hogy lefényképezem, ha tudom.

Felvágás

Időközben két német autót kellett vele megmenteni (Opel Kadett E, VW Golf III.), így átkerült a megtakarított szerszámos ládám is a Lancia csomagtartójába, legközelebb pedig a vontatókötelet is átrakom, hátha húzni kell valakit megint. (Mióta megnéztem, mennyibe kerülne egy kuplungszerkezet-csere, azóta azért nem szívesen vontatnék vele ismét lerohadt lomokat.) Ilyen volna egy “olasz betegágy”? 😉

Olajcsere közben jégeső. Szerencsére kárt nem tett benne. 

Ömlengés

Az elmúlt időszakba bebizonyosodott, hogy remek hangulatjavító a Lancia. Akármilyen távolságra megyek vele, mindig öröm a vezetése, és ez számomra a legfontosabb egy autóban a megbízhatóság mellett.  Három szóval tudom a legjobban jellemezni: olyan jó vezetni! Ha szól a kedvenc zeném, vagy muzsikál a motor, igazán kellemesen lehet magunk mögött hagyni vele a kilométereket. Vancelloné is nagyon szereti, szóval befogadta a család. Azt mondják, az az igazán jó autó, amire visszanéz az ember, amikor kiszáll belőle. Van, hogy percekig nézegetem, gyönyörködök a 80-as években Giugiaro által megálmodott szögletes vonalaiban (ezt mintha már írtam volna egyszer). Régebben nem voltam vakhitű olasz-párti, de mióta megvan ez az autó, meggyőződésem, hogy valamit nagyon tudtak akkoriban a jó taljánok.

Gyönyörűek a krómok, szögletesek a formák. Imádom. A hétköznapokon is megnézik.

Javítás

A múlt hét végén azonban hirtelen egyre erősödő, kellemetlen hangok kezdtek előtörni a motortérből. Felnyitva tipikus elhasznált csapágy-hangot lehetett hallani, de nem tudtam egyértelműen megállapítani, hogy a generátor, vagy a vízpumpa adta-e meg magát a múló időnek. Nosza, hétvégén egy lezárt német autópályán meghajtottam a gépet, hadd erősödjön az a zaj. Végre egyszer kihasználtam a motor teljesítményét, csikorgó gumikkal indultam, és a fordulatszámmérő sem esett 4000 alá. Az adrenalinomban maradt egy kis vér is a kb. 3 km-es út végére, és megállapítást nyert, hogy Lancia Delta HF Integrale hangja van az autónak, csak a turbó nevű hangszer hiányzik a muzsikából. Aurelio Lampredi úr, ha hallja odafenn: köszönöm! U.I.: a piros zónáig még mindig nem mertem nyomni, de azt hiszem, erre sohasem fog majd sor kerülni, mert ezt az esetet kivéve nagyon kímélem a gépet.

Jó minőségű cucc.

A Ladánál bevált, meghajtós hibakeresési mód itt is sikert aratott, az út után már egyértelmű volt, hogy a vízpumpát szükséges cserélni, vígan darálta az Azzurro intróját (és most hatvanötször meghallgatom megint) az elfáradt alkatrész.

Végül hétfőn megrendeltük (KÖSZI Csikó!) a Magneti Marelli által készített vízpumpát, amit NaNoval (KÖSZI!) építettünk be a helyére szerdán. A művelet a jobb első kerékdob levételével kezdődik, az olasz mérnökök dicséretével folytatódik, miközben rétegenként fejtjük le a vezérlés burkolatát, de még az egyik motortartó merevítést is le kell szerelni hozzá. Ranga Laci bá’ egyszer azt mondta, a Lancia motorterében nem lehet leejteni úgy egy csavart, hogy alul kiessen. Az utcai digó limómban azért nem ilyen durva a helyzet, de a kilenc könyökkel és hat csuklóval született emberek előnyben vannak a szerelésnél.

Vallomás

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a vezérlés cseréjekor tavaly novemberben a vízpumpát is cserélni kellett volna, de mivel akkor még jó volt, nem akartam feleslegesen pénzt költeni rá. Szerintem megérte a régit megtartani, hiszen még 9 hónapig gond nélkül üzemelt.

Régi és új.

Ragadozás

Ami még említésre méltó történés a Thema életében, hogy egy eszetlen kerge lelketlen nyest nem lehetett rest, és megrágta a motortér belső szigetelését, így most nyestriasztó spray-el, kutyaszőrrel (Szutyi Security System), valamint woodoo 3dfx kártyákkal átkokkal védekezek a visszatérés ellen – eddig sikerrel. Szerencsére Attilio Paolonál van burkolat, így a gyárilag erre a járgányra való Speedline felnijeimért menet azt is magammal hozom majd. Igazából örülök, hogy nem az elektromos vezetékekre gerjedt a kis dög.

Kipufogás

A beszerelés egyik pillanata.

Messze van még Ancsa attól az állapottól, amit elképzeltem neki. Lassan, de biztosan haladunk a cél felé, ahogy az idő és a pénz engedi (közben a Ladámra is gyűlnek a cuccok, így még lassabb a folyamat). Lám, nem kell félni az olasz autótól, igazán jó dolog egy ilyen járgány az ember életében.