Igyekszem mindig jó példát mutatni a zsigulis olvasóknak, hogy ne valami förtelem szülessen a nagy tuningolási lázban. Remek példa István kockája, aki régi tervét valósította meg eme fekete szépség megépítésével. Alább olvashatjátok az átalakítás történetét, az albumban pedig Csintalan Ákos képein csodálhatjátok meg a végeredményt. Jó szórakozást kívánok hozzá!
Szervusztok! Kezdeném egy rövid bemutatkozással. István vagyok, 29 éves, Bács-Kiskun megye déli részén élek, foglalkozásomat tekintve pedig mozdonyt vezetek. A Lada elég korán „megfertőzött”, gyakorlatilag 2 éves koromban, amikor a nagymamámék megvették az új autójukat, egy törtfehér 2105-öst, így talán nem meglepő, hogy az alábbi cikk is egy ilyen autóról szól.
A fekete Lada projekt nagyjából másfél éve került szóba először. 2009 és 2012 között összesen 20 kisebb, helyi autós ügyességi versenyen vettem részt, előbb az akkori utcai 2107-esemmel, később egy épített, Opel C20NE motoros 2105-össel. Azután, ilyen-olyan okok miatt abba kellett hagyni a rendszeres versenyzést, a versenyautó is eladásra került. Az utolsó versenyeken már a párom is részt vett, és nem lepődött meg egyikünk sem, amikor egyre erősebbé kezdett válni az érzés, hogy valami hiányzik az életünkből. Addigra a környékbeli autós ügyességi versenyek is megszűntek, szóval ez miatt sem, illetve egyéb okokból sem láttuk értelmét egy másik versenyautó megépítésének, sokkal inkább fantáziát láttunk egy visszafogott, utcai sportos Ladában, ami alapvetően mindennapi használatra készülne, de ha úgy hozza az élet, akár kisebb szlalom- vagy ügyességi versenyeken is lehessen indulni vele.
Visszagondolva, a végeredménynek mindenképpen jót tett az, hogy előbb született meg a gondolat, illetve az elhatározás, minthogy az átalakításra szánt összeg és autó egyáltalán meglett volna, hiszen elég sok időnk volt változtatni és csiszolni az eredeti terven. Ez miatt jó néhány dolog nem valósult meg, részben azért, mert a mindennapi használatot korlátozták volna, részben azért, hogy a műszaki vizsgákon, illetve igazoltatásokkor minél alacsonyabb maradhasson a vérnyomás.
Gyenes Dávid keze nyomán látható az eredeti elképzelés.
Az átépítés alanyául szolgáló autó tavaly áprilisban érkezett, egy drapp színű 2107-es „személyében”. A tavalyi év még a gyűjtögetés, illetve egyéb kiadások jegyében telt, azután idén tavasszal kezdetét vette a megvalósulás. Mivel márciusban ment a gép műszakira, és egyébként is kellett volna néhány fékalkatrészt cserélni, ezért a vizsgára való felkészítés keretein belül a fék teljes körű felújításával kezdődött a projekt. Előre Mastersport lyuggatott és mart féktárcsák kerültek beépítésre, a homokszórt és pirosra szinterezett féknyergekbe új munkahengerek és Brembo fékbetéteket szereltünk, hátul pedig fel lettek szabályoztatva az amúgy elég jó állapotú fékdobok, a kerékfékhengerek és a fékpofák pedig szintén a Brembo-tól érkeztek, ahogyan a főfékhenger is. Természetesen a gumi fékcsövek is cserélve lettek mindenütt, a képet pedig a nemrég a blokk színére festett fékrásegítő dob és az új fékolaj tartály tette teljessé.
A sikeres műszaki vizsgát követően az autó bekerült a karosszériás műhelybe, hogy egészen augusztus közepéig ott legyen. Az új szín kiválasztása gyakorlatilag már akkor el lett döntve, amikor a gondolat, hogy ilyen autót csinálunk, először megjelent előttünk. Hogy miért éppen a fekete? Igen, nagyon kényes a szín, minden egyes porszem meglátszik rajta, nehéz szépen lemosni és tisztán tartani, de fekete Ladából alig van, a gyárból sem nagyon jöttek ki ilyen színnel és úgy tűnik, a legtöbb ember, aki átfényezésre szánja el magát, nem a feketét választja, így a színválasztási ügy végére gyorsan pont került. Szerencsére a karosszéria elég jó állapotnak örvendett, így nem kellett újjáépíteni az autót, cserélve a taposók, a jobb első sárvédő és a jobb hátsó ajtó lett (ez utóbbi volt az egyetlen nem gyári eleme a kocsinak), javítani kellett a küszöbök elejét, a bal első sárvédő küszöb felőli alsó sarkát, a jobb hátulján a sárfogó gumi felfogatási pontját, illetve ezeken kívül néhány apróságot. Az autó alján végig felületi rozsda volt az alvázvédő alatt, így ez fémig le lett túrva, kapott rozsda átalakítót, majd úgy alvázvédelmet. A repertoárból természetesen az üregvédelem sem maradhatott ki. A karosszéria új színét a gyárinál nagyobb méretű visszapillantó tükrök és az új lökhárítók is megkapták, ezen kívül az egyetlen átalakításnak a Vihur köténylemez toldat számít. Persze ezeken kívül mást is szerettünk volna, de ezek az előzőekben leírtak miatt nem valósultak meg. Gyenes Dávid készített egy rajzot még tavaly februárban, amin az autó hátsó traktusa látszik az akkori tervnek megfelelően, és ez a rajz szemlélteti leginkább az, összes meg nem valósult külső átalakítást, a Golf sárvédőíveket, a dupla kipufogót, és a hátsó szárnyat, illetve egy eltérést a megvalósult autóhoz képest, hogy az antenna végül a tető hátsó részén kapott helyet. Az külsejét érintő változásokhoz tartozik még, hogy az eredeti, repedezett műanyag páralehúzókat és a miattuk megkarcolódott oldalüvegeket is cseréltük, valamint új sárfogó gumikat és új lámpákat is kapott: előre színtelen indexburás fényszórókat Osram Night Breaker Unlimited fényszóró- és smd led helyzetjelző izzókkal, színtelen burás oldalindexeket, hátra pedig füstös kristály burákat és új rendszámvilágítást, szintén led izzókkal. A belső világítás is ledes lett, az autó megjelenését sötétben a dupla féklámpa mellett a dupla hátsó helyzetjelző teszi egyedivé.
Természetesen, amíg a gép a karosszériás műhelyben várta a szebb jövőt, nem tétlenkedtünk, egyrészt gőzerővel folyt az alkatrész beszerzés, másrészt sportos megjelenésű autó lévén, nem a gyári motort terveztük visszaépíteni. A választás egy 1.6-os Niva motorra esett, a felpaprikázásával pedig Kollár Győzőt bíztuk meg. A kérés a teljes felújításon túl az volt, hogy inkább nyomatékos, mint pörgős legyen az erőforrás, hogy gyári jellegű maradjon, és a teljesítménye legfeljebb 100 lóerő körüli legyen, mivel a széria 5 sebességes váltó és a diffi is maradt a kocsi alatt. Ennek megfelelően a blokkból 1 mm lett síkolva, zsebes Mahle dugattyú szett került az eredetiek helyére, az olajnyomás növelve lett, az olajteknő pedig olajterelősre lett alakítva. A hengerfejből egy érintőleges síkolás lett elvégezve, hogy aminek egyenesnek kell lennie, az egyenes is legyen, a csatornák bővítve és polírozva lettek, a szívócsonk pedig hozzá lett igazítva, és kapott egy Niva 1.7i vezérműtengelyt. Sportvezérműtengelyt egyelőre nem szerettem volna, nekem nem jön be az alapjáraton és alacsony fordulaton a motor habogása, persze a későbbiekben még kerülhet bele ilyen is. A fekete-ezüst-kék-fekete színösszeállítású motor minél jobb teljesítmény kihasználását elektromos gyújtás, NGK gyertyakábelek és gyertyák, 2106 mechanikus karburátor, tüte, Simota sportlégszűrő és 50-es Janó rendszer segítik. Hogy a hűtés egy kicsivel jobb legyen, az eredeti hűtőventilátor keretébe egy nagyobb teljesítményű, hat lapátos ventilátor lett szerelve (ha a helyzet megkívánja, a direkthűtéshez is megvannak az alkatrészek). Az erősebb motorhoz persze másik kuplung is dukál, így miután hozzánk került a gép, egy Sachs kuplungszett került bele, ez állítólag elbír egy visszafogottan tuningolt motorral.
Sajnos a karosszériásnál töltött idő eléggé elhúzódott, így amikor végre visszakaptuk, összesen öt és fél nap állt rendelkezésre, hogy összerakjuk, a motort beüzemeljük, járassuk egy kicsit, és a tervnek megfelelően befejezzük az átépítést. Először, még aznap délután, a motor lett beröffentve (ekkor hallottuk először a hangját, pedig már két hónapja készen volt), majd visszakerültek a motortérbe a fék és a kuplung alkatrészei, hogy legalább 1-2 próbakört lehessen menni vele. Másnap a futóművet vettük kezelésbe, a helyükre kerültek a Kayaba Gas-A-Just típusú lengéscsillapítók és a Niva rugók, elöl egy-, hátul két menettel rövidebben, valamint a tőcsavarok, az 1,7 cm-es nyomtávszélesítők, rájuk pedig az előzetesen már görgőzött, homokszórt, fehérre szinterezett és új 195/50 R15 méretű Uniroyal Rainsport 3 gumikkal szerelt RH Classic alufelnik. Az alkatrészek kiválasztásánál fontos szerepet játszott, hogy ültetni, keményíteni és stabilabbá tenni is szerettem volna a gépet, illetve olyan felnit szerelni rá, amellyel kissé szélesebbnek tűnik.
>>> A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK, ÓRIÁSI KÉPEKKEL! <<<
A futómű után a belső tér körvonalai is kirajzolódtak, elkészültek az üléstartó konzolok, amikre fekete műbőr FK Dallas sportülések kerültek, hátra pedig szintén fekete műbőr ülés egy 2105-ből, hogy minél egyszerűbben minél egységesebb belteret kapjunk. Az ajtókárpitok és az ajtóbehúzók újakra lettek cserélve, az eredeti kormány helyére pedig egy Koppány sportkormány került.
Ezek után már csak apróságok maradtak, motortér kábelezését textilszalaggal bevonni, csomagtérben a gumiszőnyeget és a burkolatokat visszahelyezni, a Heko oldalablak légterelőket felhelyezni, és nem utolsó sorban minél több kilométert tenni az autóba, hogy előjön-e valami gyermekbetegség. Erre szerencsére csak két példa volt: a hűtőt és a kiegyenlítő tartályt összekötő csőnél folyt a víz egy hibás bilincs miatt, csere után megszűnt a szivárgás, valamint az elöregedett, szívótorok és fékrásegítő közötti vákuumcső a karburátor alatt kitört, ez is újjal lett pótolva (azóta érdekes módon egyenletes az alapjárat, amit addig sehogyan sem sikerült belőni 🙂 ).
Ilyen volt. Jó állapotú autóval érdemes nekilátni.
A napok gyorsan teltek, és hipp-hopp, elérkezett augusztus 22., péntek, az idei országos Lada találkozó első napja. Csütörtök estére sikerült befejezni az összerakást és egy alapos takarításra is maradt idő, így a lehetőségekhez képest elégedetten indulhattunk Soltvadkertre. A siker nem maradt el, és talán nagyobb is lett, mint amire számítottunk, sokan odajöttek, képet csináltak, kérdezgettek, kipróbálták az ülést és dicsérték a fényezést. Nekem még nem volt soha ezelőtt ilyen autóm, amit akkor is megnéznek, ha odaállok a másik háromszáz ugyanolyan márkájú autó közé, és úgy éreztem, a sok munka, pénz és idegeskedés ellenére már csak ez miatt is megérte.
A motor felől érkező zajokat Győző még másnap reggel semlegesítette, egy szelephézag beállítás, illetve egy vezérműlánc spanolás keretében, azután állított a gyújtáson és a karburátor is több soron át lett fúvókázva, amíg megtaláltuk a legjobbnak tűnő szettet. Most ott tartunk, hogy összerakás óta majdnem 800 km van benne, újabb rendellenesség nem jött elő, szépen indul, szépen megy, teszi a dolgát, ahogyan egy felújított, megbízható autónak kell. Más, látványos átalakítást már nem tervezünk, idénre az első futómű felújítása és a kerékcsapágyak cseréje van tervben, mert ezek eddig elmaradtak, azután a későbbiekben majd ahogy az idő és a pénz engedi, szilentek cseréje keményebbre, zene beépítése, központi zár és riasztó.
A cikk végére értünk, azonban hátra van még egy fontos dolog, kihasználnám az alkalmat köszönetnyilvánításra, mert van néhány ember, akik nélkül ez, amit a képeken láttok, nem, vagy nem ebben a formában jött volna létre. Köszönöm a páromnak, Beának, hogy partner az autós hülyeségeimben, és nem engedi, hogy elszálljak bizonyos dolgokkal kapcsolatban, köszönöm Czimber Zoltánnak, aki a kezdetektől fogva támogatta a projektet szakértelmével, önfeláldozó munkájával és nemritkán alkatrészekkel is, nélküle nemhogy a találkozóig, de valószínűleg ezen cikk megjelenéséig sem készült volna el az autó, köszönöm Nánai József és Kocsis Zoltán barátaimnak az építő jellegű kritikákat és hozzászólásokat, és hogy nem unták meg azt, hogy hónapokon keresztül más témám sem volt, mint a fekete Lada, köszönöm Vancellonak, aki hagyta magát meggyőzni, hogy egy „tuninglada” is lehet ízléses, és aki visszatérített a jó útra, ha megpróbáltam elhagyni azt, köszönöm Kollár Győzőnek a motort, és hogy nem „tűnt el”, miután összerakta, hanem folyamatosan lehet rá számítani, és nem utolsó sorban köszönöm Csintalan Ákosnak a nagyszerű képeket! Remélem, hogy tetszik az autó, de bármilyen észrevételt, kritikát vagy hozzászólást szívesen fogadok! Sziasztok!