Az elmúlt hetemet immár sokadszorra német földön, az egykori NDK területén töltöttem. A jó időnek köszönhetően azonban az eddigiektől eltérően tombolt az Ostalgie (ez egy spéci kifejezés, az egykori DDR-es dolgok iránt érzett nosztalgiát hívják így), de találtam öreg nyugati gépeket is, szóval most ömlesztve rátok zúdítom a látottakat!
Először egy autókereskedésen akadt meg a szemem, ahol Trabantokat és Wartburgot árultak, mindegyiken 2999 EUR feliratos cetli lógott. Nem voltak éppen tökéletes állapotban, szóval meglepett az áruk.
A kereskedés sztárja amúgy nem egy keleti gép volt szerintem, hanem egy megviselt Seat 124, szintén a fent írt áron. “Nagyon ritka” – írták rá az adatlapra, és ami azt illeti még Spanyolországban sem sikerült lencsevégre kapnom egyet sem. Legszívesebben azonnal hazajöttem volna vele, imádom ezt a formát!
Persze volt még Opel is, egy Olympia Rekord “személyében”, meg Mercedes is, és a kirakat üvegén átnézve láttam még olyat, amire órákig csorgatnám a nyálam, de idő szűkében voltam. A kereskedés ITT (katt!) található Dessauban, ha arra jársz, lesd meg Te is, ezen a környéken nem csak a Bauhaus lehet érdekes!
A nap fénypontja azonban nem a kereskedés, és nem is a feltartott hüvelykujj látványára padlógázt adó bácsi kellemesen kopott Barna Trabija volt (pörrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrömpömmpörömmpömm), hanem egy orosz vas, egy szépen helyrepofozott 2107-es Lada! Amikor begurult az áruház parkolójába, egy pillanatra megállt a szívem, aztán persze hatalmasat dobbant. Még meg sem állt a kocka, amikor már ott voltam mellette, hogy megkérdezzem, készíthetek-e pár fényképet. A harminc körüli tulajdonosnak igencsak hízott a mája, hogy az autóját fényképezik, én meg örültem, hogy láthatok egy, a szívemnek kedves típust is az egykori Trabi-országban.
Te melyik gépet vinnéd?