Ferrari és Lancia: közös utakon

Ferrari Lancia motorral? Lancia Ferrari motorral? Volt mindkettőre példa, és most mindegyikről szó is esik. Tarts velem e két legendás márka közös történetének felgöngyölítésében!

8.32

Ötvenes évek. A Forma 1-ben olyan figurák nyomták a gázt, mint Juan Manuel Fangio, vagy Alberto Ascari. Hogy milyen autókban? Bringaküllős kerék, orrmotor, dobfék, laprugós futómű – a mostani sztárpilóták bizonyára berezelnének, ha egy éles kört kellene menni az akkori versenyautókkal és feltételekkel…

Fangio tereli a Lancia D50-et Monte-Carlo utcáin. Kapaszkodjatok!

1954-ben a Lancia is fellépett a száguldó cirkusz porondjára. Az alapító fia, Gianni Lancia nem sajnálta a pénzt: az Alfa Romeo legendás mérnökével, a magyar származású Vittorio Janoval terveztette meg a Lancia csodafegyverét, és két Ferrari-pilótára, a már említett Ascarira és Luigi Villoresire bízta őket.

A hossztengelyhez képest kissé ferdén beépített , 2,5 literes, V8-as, 260 lóerős orrmotor, az alacsonyra vitt súlypont, és a korszerű futómű már az első év októberében pole pozíciót hozott a Scuderia Lanciának, így a fel-felbukkanó műszaki problémák ellenére bizakodóan álltak neki az 1955-ös évnek a D50 névre keresztelt masinákkal.

Vittorio Jano. Bármilyen márkajel is áll az itt szereplő autókon, az ő zsenialitása nélkül csak szobrok volnának.

A következő év azonban meglehetősen tragikusan alakult: Ascari halálos balesete egy Ferrarival, valamint a pénzügyi problémák miatt Gianni Lancia eladta az egész csapatot Enzo Ferrarinak. Így lett a Lanciából 1956-ra Lancia-Ferrari D50. Ebben az évben ez az autó repítette a világbajnoki címig Fangio-t, bebizonyítva azt, hogy Gianni Lancia nem választott néhány éve rosszul Vittorio Janoval.
Összesen 6 darab Lancia D50 épült, de ez a típus volt az első, ami összefonta a két márka történetét.

Már csak Ferrari jellel, továbbfejlesztve. 1957-es kép lehet.

A folytatáshoz jónéhány évet előre kell száguldanunk az időben.
1971-ben mutatták be a Lancia Stratos Zero nevű koncepcióautót. A formaterv Marcello Gandini keze munkáját dicséri, aki a Bertone stúdiónál vetette papírra a Stratos vonalait. Kezdetben a Fulvia, majd a fejlesztés későbbi stádiumában a Beta motorját szánták a ma is futurisztikusnak számító karosszéria mozgatására.

WTF?!?!

Persze már ekkor is tervben volt a Ferrari Dino (tudom-tudom, de így mindenki érti) V6-osa.

A Commendatore nagyon húzta a száját az ötlet hallatán, de aztán beadta a derekát. A 2,4 literes V6-os, Vittorio Jano (ismét ez a nagyszerű konstruktőr) által megálmodott motor így nemcsak a Grand Prix-k, hanem a raligyorsaságik királynőjévé is vált.

Stratos karosszériák a Bertone üzemében. A végszerelés a Lanciánál történt.

Természetesen a Zero nem került sorozatgyártásba, hanem a direkt a rallye versenyzés céljából épített, de még mindig észvesztően elképesztő Stratos HF kapta meg a Dino feliratos szíveket. Összesen kb. 500 darabot toltak be a chivasso-i üzem kapuján (a karosszériák a Bertone üzemében készültek Torinoban, a végszerelés viszont a Lanciánál történt), amiből körülbelül 50 a gyári építésű versenyautókba, míg a többi a stradale, azaz utcai (190 LE a hátsó kerekeken a 980 kg-os autóban, 0-100 km/h: 6,8 sec, végsebesség: 232 km/h ) változatokba került.

Jól látható a Dino felirat a szelepfedélen.

A végeredmény? Egy halhatatlan legenda, az 1974-es, 1975-ös és 1976-os év világbajnoki címe, olyan pilóták öregbítették a Lancia hírnevét, mint Sandro Munari és Björn Waldegard. Azon kevés autók közé tartozik, amiket a mai napig készítenek a replikagyártó cégek, és úgy tűnik, a kereslet soha nem csökken iránta. A világbajnok ambíciókat nem a technika elavulása, hanem a házon belüli konkurencia, a Fiat 131 Abarth megjelenése szakította meg. Az olasz autóipari óriás inkább a Fiatot akarta a ralisikerekkel reklámozni, így a Stratos kénytelen volt lelépni a rali VB sáros-poros színpadáról.

Elérkeztünk a 80-as évekhez. A Lancia már túl van egy újabb rallye-sikeren a 037-tel, ami az utolsó hátsókerék-hajtású világbajnoki címet jelentette, hiszen az Audi a Quattroval már a speizban volt. A Delta S4 fejlesztés alatt állt, és megszületett a márka új zászlóshajója – a Thema – is, amibe apait-anyait beleadtak a fejlesztők, hogy visszanyerjék a Gamma által megtépázott presztízsét. Ennek egyik fontos lépése az volt, hogy a Thema megkapta a Ferrari 308 kissé legyengített, 32 szelepes V8-asát: megszületett a Lancia Thema 8.32.

Az ágaskodó lovacskás szív (most mindenki egyként zengi, hogy a Ducatinál szerelték össze) 1986-tól került a Lanciába, létrehozva a világ egyetlen elsőkerék-hajtású, Ferrari motoros autóját.

A 215 LE-s motor 6,8 másodperc alatt érte el a 100 km-es óránkénti sebességet, és a sebességmérő mutatóját a 240-es értékig volt képes csavarni. Összesen 3971 darab készült belőle, ezzel a Lancia-Ferrarik sorában ez a típus volt a legnagyobb darabszámban épített változat.

Összegezve a fenti történetet, elmondhatjuk, hogy a két legendás olasz összesen kb. 4500 közös autót adott a világnak, amik közül a szerencsés megmaradt példányok ma már féltve őrzött, ritka kincsek. Vajon lesz-e valaha még folytatása a Lancia-Ferrarik sorának? Nem hinném. Nemrég készült egy Ferrari 430 alapokra épült Stratos prototípus, de a Fiat nagyhatalmú urai nem adtak zöld utat a projektnek, így a hatalmas érdeklődés ellenére sem kerülhetett gyártásba…