Giotto Bizzarrini és az 5300 GT

Szeretem a patinásan, kopottan meghagyott régi autókat, ebből kerekedett ez a kis történet is. Tegnap erre a képre találtam: ’65-ös Bizzarrini 5300 GT (még Carey Loftin is ilyennel járt), az egyetlen jobbkormányos versenyautójuk. Monzában, a Targa Florio-n, és Le Mans-ban is versenyzett, 1966 után már egy 7 literes Big Block-kal (eredetileg a Corvette 327 köbhüvelykes motorjait kapták.) Először csak műszakilag restaurálták, a külsejét változatlanul hagyták – ez látható a képen, sajnos később kívülről is megújult.

Giotto Bizzarrini neve ismerősen cseng a benzinvérűek világában. Első saját fejlesztésű, Fiat Topolino-alapú autója a Bizzarrini 500 Macchinetta volt, amit még a pisai egyetemen folytatott tanulmányai során tervezett és épített.

1954-től az Alfa Romeo alkalmazottja, a Giulietta fejlesztésében vett részt. 

1957-ben Ferrarinál kapott munkát, többek között a 250 GTO-n is dolgozott. A legenda szerint Enzo Ferrarinak tetszett, hogy egymaga milyen autót képes építeni (Macchinetta), és hogy azt még vezetni is tudja. A commendatore hagyta kibontakozni: öt éven át dolgozott fejlesztőként, tervezőként és tesztpilótaként.

1962-ben alapította meg a Societá Autostar nevű vállalkozást, ami megbízást kapott az első Lamborghini motor kifejlesztésére.

Később az Iso számára tervezte meg a Rivolta és a Grifo vázát. Amikor a Rivolta prototípusát megkapta tesztelésre, lenyűgözte a Corvette motor teljesítménye, jobbnak találta a Ferrarinál. Egy vitát követően az Isoval megszakították az együttműködést, és saját név alatt, átdolgozott megjelenéssel kezdte értékesíteni a Grifo nevű modellt: így született meg a Bizzarrini márka. 

1969-ben aztán a Bizzarrinik gyártása megszűnt, az elkészült autók amúgy sem alacsony értéke pedig az egekig emelkedett. A legdurvább ez a teljesen kiégett példány: 46 ezer dollárért árulták pár éve. Lesz vele munka…

Sokszínű munkássága során a fentieken kívül dolgozott még a Ferrari 250 GT Boano, a Ferrari 250 GT SWB Breadvan, az AMC AMX/3 modelleken is.

Bizzarrini az egyetlen régivágású olasz sportkocsigyáros, akivel akár még ma is összefuthatunk. Napjainkban a Római Egyetemen tanít, az ipari formatervezés díszdoktoraként. A titulus ellenére azt mondja: “Nem vagyok autótervező. Munkás vagyok.” 

Total
0
Shares
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share