Bugatti, a név, amire mindenki felfigyel, a név, amely mögött sorakoznak a különlegesebbnél különlegesebb és rendkívül exkluzív automobilok. 1909-ben, az olasz származású Ettore Bugatti által, az akkor még Németországhoz tartozó Molsheim városában jött létre a ma már francia területen lévő, de ismételten német érdekeltségi körbe tartozó, mai nevén Bugatti Automobiles S.A.S. autógyártó manufaktúra. Nincs még egy ilyen autómárka, amely ennyire nemzetközi hátterű lenne, mint a Bugatti.
Ahogy a múltban, úgy a jelenben is különleges márka a Bugatti
A cég eddigi története során mindegyik modellje különleges és egyedi volt, gondoljunk csak a Type 57 „Atlantic” vagy a csodálatos Type 41 „Royale” típusokra, megismételhetetlenek és utánozhatatlanok csak úgy, mint a Bugatti legutóbbi alkotása, a világrekorder Veyron EB 16.4, amely 2015-ben már tizedik évébe lépett. Ebből az alkalomból kifolyólag összefoglaltuk a típus változatos és színes történetét, összegyűjtöttük a legérdekesebb különleges változatokat és természetesen szót ejtünk a jövőre érkező utódról is.
Ferdinand Piëch 400 km/h fölött száguldó (láz)álma
Tíz év az autóiparban nagy idő, általában két generáció piaci szereplésének az ideje, de ez természetesen nem érvényes az exkluzív szupersportautók világára, amelybe a Bugatti Veyron is tartozik. Az autó nem más, mint az idei évben leköszönt ex-VW vezér, Ferdinand Piëch egyik megvalósult lázálma, a megalománia és a határok feszegetésének abszolút megtestesítője.
Az eredeti motor W18-as, három sorba voltak fűzve a hengerek
1998-ban kezdődött meg a VW konszernen belül egy nagyteljesítményű sportautó kifejlesztése, amelynél a fő cél az volt, hogy átlépjék a 400 km/h sebességhatárt, mindezt a Bugatti patinás neve alatt tudták csak elképzelni. Az első tervek alapján az autó szívét adó W18 elrendezésű motort készítették el, talán sokan nem tudják, de az eredeti elképzelések alapján a Veyront egy 18 hengeres motor hajtotta volna. Az első kísérleti motorok teljesítménye 555 lóerő volt, ekkor még nem használtak turbókat a teljesítmény fokozására és a hengerek elrendezése is három hengersorban valósult meg. A nagyközönség számára a Bugatti visszatérését két koncepcióautón keresztül prezentálták, melyekkel egyben tesztelték a potenciális vásárlók reakcióit is.
A Bugatti első hivatalos koncepcióautója volt az EB118
Az első ilyen koncepció,- amely egyben a Bugatti történetének is első koncepcióautója-, az EB118 volt, amely egy kétajtós exkluzív sportkupéként született meg az olasz ItalDesign égisze alatt, és amely a Párizsi Autószalonon debütált. Ha pedig ItalDesign, akkor Giorgetto Giugaro, az ő neve mindent elmond, nem kell külön bemutatni.
Egyszerű, letisztult formaterv jellemezte az EB118 enteriőrjét
A második különleges koncepció az EB218 nevet kapta, amelyet 1999-ben mutattak be a Genfi Autószalonon. Az autó egy négyajtós szedán formájában mutatta be a Bugatti jövőjét, amely szintén az ItalDesign nevéhez köthető. Az olasz autószobrász Giugaro gyakorlatilag visszanyúlt az 1993-ban, szintén általa tervezett EB112 koncepció formatervéhez, amelyet továbbfejlesztett. 93-ban persze még nem tudhatta, hogy egyszer valaha is megvalósulhat egy új utcai Bugatti az ő formatervei alapján. Még ebben az autóban is a 6,3 literes W18-as 72 szelepes motor 650 Nm forgatónyomtéka csavarta el mind a négy kereket egy ötfokozatú automatikus váltóművön keresztül.
Giugaro egyik önálló koncepciója volt az EB112
Amelyet később továbbfejlesztve megalkothatta a Bugatti EB218-as koncepciót
Érdekes módon mindkét koncepció tervét elvetették a VW-nél, és a fejlesztést új irányba terelték, világosan felvázolták, hogy a célt, amelyet kitűztek maguk elé (400 km/h fölött) csak egy kétajtós szupersportautó képében tudják elképzelni. Párhuzamosan két újabb koncepciót készítettek; az egyik a szintén ItalDesign fémjelezte 18/3 Chiron, a másik pedig a VW tervezői által, – de Giugaro hathatós közreműködése mellett-, készített 18/4 Veyron volt. A számozásban a 18 a hengerek számára, míg a 3 és 4 a koncepcióautók sorszámára utalt, a két korábbi prototípusban az 1 és a 2 jelölte a koncepciók számát.
18/3 Chiron, a Bugatti harmadik koncepcióautója, a Veyron egyik előfutára
A Chiron ugyan csak koncepció maradt, de a nevét hamarosan egy új Bugatti fogja viselni
A 18/3 Chiron az 1999-es Frankfurti autószalonon mutatkozott be, az autó nevével a Bugatti egyik ismert versenyzőjére, Louis Chiron-ra utaltak. A 18/4 Veyron pedig Pierre Veyron előtt tisztelgett, aki Jean-Pierre Wimille versenyzőtársával együtt megnyerte az 1939-es Le Mans-i 24 órás viadalt. Végül a VW csoport akkori csúcsvezetői ez utóbbi mellett tették le a voksukat és megkezdődhetett a szériaváltozat kifejlesztése.
A végső koncepció, a 18/4 Veyron már szinte a végleges formaterv volt
1999-ben kezdődött meg az a közel 6 éven át tartó fejlesztői munka, amelynek eredményeként végül 2005-ben, azaz immáron 10 évvel ezelőtt piacra kerülhetett a legújabb Bugatti típus, az EB 16.4 Veyron. A fejlesztést Hartmut Warkuss vezette, a külső formaterv végül Jozef Kabaň nevéhez fűződik, a műszaki tartalomért pedig Wolfgang Schreiber felelt. A több éven át tartó fejlesztés során számos nehézségbe ütköztek az autón dolgozó mérnökök. Egyrészt tudták, hogy a kitűzött sebességi rekord eléréséhez nagy motorteljesítmény szükséges, valamint ezt a hatalmas erőt valahogy át kell vinni a kerekekre is.
Chassis 001, a legelső példányt az RM Sotheby’s vitte kalapács alá
A motor teljesítményét turbófeltöltők alkalmazásával tudták növelni, amelyből összesen négy lélegezteti a hengereket, és ezek segítségével érték el az 1001 lóerőt számláló ménest. Az erő fokozása közben azonban problémák is adódtak az erőforrás hűtésével. Ennek következménye lett, hogy a széria változatban már csak 16 henger maradt, amelyre a 16.4 név is utal, valamint az, hogy a motor nem kapott zárt motorteret, hanem szabadon látszódnak a szelepfedelek. A motor koncepciója is megváltozott az prototípusokhoz képest; a hengereket már nem három sorban, hanem négy sorban fűzték, kialakítva a W16 elrendezést. A blokk felépítése során a fejlesztők a VW VR6 motorjából kiinduló W8 és W12 erőforrásokat vették alapul, gyakorlatilag olyan, mintha két W8-as erőforrást építettek volna össze.
Óriási erők dolgoznak a motorban, körülötte rengeteg hő fejlődik
Nem annyira közismert tény, de a Veyron fejlesztésében részt vett egy magyar mérnök, Hanula Barna is, aki főként a W16-os erőforrás kialakításában működött közre. Az egyik előadása során elmondta, hogy azelőtt még sosem épített senki közútra ilyen erős motort, többek között nehéz volt megoldani a hűtést, hiszen eléggé szűk helyre kellett bezsúfolni a motort és a hajtásláncot, Valamint nagyon nehéz volt kipörgésgátlót fejleszteni egy olyan autóhoz, amelynél gázadásra szinte az összes fokozatban kipörög mind a négy kerék. Továbbá olyan gumiabroncsokat kellett fejleszteni a Veyron alá, amely 2 tonnás folyamatos terhelésnél és 400 km/h fölött is biztonságosan teljesít.
Az egész autó gyakorlatilag motor és hajtáslánc egy bogárszerű burkolat alatt
A hűtési problémákra egyrészt a fent már említett nyitott motortér volt a megoldás, másrészt az alig 4,4 méter hosszú autóba (ettől ma már egy Opel Astra is hosszabb) összesen 10 radiátort építettek be; 3 kapcsolódott az intercoolerhez, 3 hűtője volt a motornak, 1 a légkondicionálónak, 1 a váltómű olaját hűtötte, 1 a differenciál műhöz kapcsolódott, 1 pedig külön hűtötte a motorolajat.
A Veyron jellegzetessége a nyitott motortér, igazi iparművészeti műremek
A 2000-es évek közepére az új Bugatti fejlesztése a végéhez közeledett, a nyolcliteres motort a TÜV 1001 lóerő és 1250 Nm nyomaték teljesítményben hitelesítette. Így a II. világháborút követően ismételten elérhetővé vált személyautóban egy olyan erőforrás, amely 16 hengeres, különleges W elrendezésű, továbbá a Veyron volt az első olyan utcai sportautó, amelynek teljesítménye gyárilag meghaladta az 1000 lóerőt. Ezek a számok már önmagukban is rekorderré teszik a Veyront, de a legfontosabb eredménye mégis az, hogy 2005-ben sikerült megdönteni az 1993-tól csúcstartó McLaren F1 386 km/h sebességi rekordját, méghozzá a hihetetlen 408,47 km/h értékkel, mindezt úgy, hogy 0-ról 100-ra a sprint megvan 2,5 másodperc alatt. Érdemes egy szót ejteni magáról a váltóműről is, hiszen ez egy 7 fokozatú DSG szerkezet, azonban nem a VW standard beszállítója, a Borg-Warner készítette, hanem az angol Ricardo, hiszen csak ők tudtak olyan váltószerkezetet készíteni, ami egyrészt 150 milliszekundum alatt képes kapcsolni, másrészt kibírja azt a hatalmas nyomatékot, amit a négy kerékre rászabadít egy enyhébb gázfröccs is.
Ha már a kerekeknél tartunk, akkor meg kell említeni, hogy az autóhoz speciális, a nagy teljesítményt elviselő gumiabroncsokat fejlesztettek. A négy keréken Michelin PAX gumik feszülnek, amelyeket kizárólag Franciaországban cserélnek, ha netán valaki a nagy duhajkodásban elkoptatná. Valljuk be, ezt nem nehéz egy ilyen autóval elérni. Az autó további érdekessége, hogy csúcsterhelésen, a gumik 15 percig bírják a gyűrődést, az üzemanyag pedig alig 12 percig elegendő a motornak, így szerencsére nem durrdefekt fogja megakasztani a csúcsszáguldást.
Mit sem ér persze az erő és a csúcssebesség, ha nincs ami gondoskodjon a biztonságos megállásról. Ezen a téren is az élen jár a Bugatti Veyron. Az autót négy karbon és szilikon-karbid erősítésű féktárcsa bírja lassulásra, amelyek az SLG Carbon-tól származnak, ezeken az AP Racing által gyártott alumínium öntvény féknyergek harapnak, elöl 8, hátul pedig 6 titán fékdugattyú által. A fékezést továbbá segíti az aktív hátsó szárny, amely egyrészt magas tempónál automatikusan kiemelkedik a karosszéria síkjából és bő 3400 newton leszorítóerőt termel, másrészt erős fékezésnél élesebb szögben nyílik fel, fékszárnyként funkcionálva. Az autóval elérhető lassulás egyébként 1,3 G-nek felel meg, a csúcssebességről pedig 10 másodpercen belül állóra lehet fékezni.
A hátsó szárny hidraulikájának is külön hűtője van
A Veyron teljes valójában 2005-re vált szériában gyártható autóvá, ekkor kezdték meg a forgalmazását is, kezdetben évi 50 példányt kívánt belőle gyártani a Bugatti, azonban az óriási népszerűség miatt ezt a számot 70-re kellett emelni, de még így is több mint 1 évet kellett várni a tulajdonosoknak az átvételre.
2009-ben mutatták be a Veyron Grand Sport típusváltozatot, amely a nyitott, targatetős változat volt. Gyárilag kétféle tetővel szerelték, a hard top által ez a változat is tudta a bő 400 km/h feletti sebességet, azonban, amikor a soft top került fel rá, akkor a tempó 369 km/h-ban limitálódott. A nyitott Grand Sport-ból összesen 150 darab készült, ára 200 ezer euróval volt magasabb a kupénál.
Jelentős felárral dobták piacra a roadster változatot
Az autó fejlesztése a típus teljes története során folyamatos volt, a cég 2010-ben mutatta be a legújabb változatot, amely a Super Sport, World Record Edition elnevezést kapta. Ebben a szériában már 1200 lóerős teljesítményt értek el, amelyhez 1500 Nm nyomaték tartozik. Így a Veyron megdöntötte a saját maga által felállított rekordot és a végsebessége meghaladta a 431 km/h-t. Ezt a szintet ugyan képes az autó teljesíteni, de a gumiabroncsok hosszútávon az ilyen magas terhelést már nem bírják elviselni, így az eladott 30 példány csúcssebességét 415 km/h-ban limitálták, valamint módosították az autó aerodinamikai csomagját is.
A leggyorsabb utcai autó
A kupé szteroidkúrán átesett motorját a Bugatti beépítette a nyitott változatba is, amely 2011-ben jelent meg Grand Sport Vitesse néven. Ebben a típusváltozatban 375 km/h-ban limitálták a maximális sebességet, azonban így is sikerült létrehozniuk a leggyorsabb nyitott sportautót.
Az autó megjelenését merőben meghatározza a kéttónusú fényezés, a hatalmas felnik és az egyedi belsőtér, amelyben a legkiválóbb bőröket használták. Vannak, akik szerint túlzás az autó beltere, szerintem pedig az egyik legletisztultabb és legelegánsabb beltérrel, illetve műszerfal/középkonzol párossal rendelkezik a Bugatti Veyron. Talán nem is létezik két egyforma ebből az autóból, de mint tudjuk az egyediséget mindig lehet fokozni, ezen a téren pedig a Veyron számtalan egyedi változatot sorakoztat fel.
Áttekinthető, letisztult belső design
Az egyik legelső egyedi, mindösszesen 5 példányban készült változat a Pur Sang volt, amelyet 2007-es Frankfurti Autószalonon mutatott be a Bugatti. Az autó nem kapott fényezést, az alumínium elemeket felpolírozták, valamint néhány elemet karbonra cseréltek, így némileg csökkent az autó tömege. Az autó árcéduláján 1,4 millió euró virított.
A Pure Sang nyitotta az egyedi változatok sorát
Egy évvel később a Bugatti a szintén francia Hermés divatházzal állt össze és a közös munka eredménye a Veyron Fbg Par Hermés variáció lett, amelyet megkülönböztetett a H mintázatú hűtőrács, az egyedi nyolcküllős felni, valamint a teljes egészében a Hermés által tervezett belsőtér.
A márka védjegye a boltív alakú hűtőmaszk
2009-ben ünnepelte 100. jubileumát a Bugatti, ennek tiszteletére a Genfi Autószalonon mutatták be a Veyron Bleu Centenaire modellt. Ez a változat klasszikus kéttónusú Bugatti kék színekben pompázott; a “sprintblue matt” és a “sprintblue gloss” adták meg az autó megjelenésének az alapját, még a szelepfedelet is kékre fényezték. A beltérben pedig egy nagyon elegáns, a gyár által “snowbeige” elnevezésű bőrbelsőt kapott az autó. Ettől a modelltől kezdve a Veyront már LED fényszórókkal szerelték, mint ahogyan a Park Distance Control és a tolatókamera is szériává vállt. Az egyediségnek természetesen megkérték az árát, az amúgy sem hétköznapi alap változat (nagyon fura egy ilyen autó esetében arról beszélni, hogy alap verzió) 1,2 millió eurós árára még rádobtak 400 ezer eurót.
Klasszikus Bugatti színek
Az egyedi modellek sorát ezt követően egy négyes fogattal folytatták, ezek voltak a Bugatti Veyron Villa D’Este változatok, amelyek szintén a 100. évforduló és egy korábbi híres Bugatti típus előtt egyaránt tisztelegtek. A négy autó négy eltérő fényezéssel készült, ezek mindegyike egy-egy Type 35 versenyautóhoz kapcsolódik, amellyel anno 10 év alatt kettőezer győzelmet gyűjtött a Bugatti. A színek egyébként nemzeti versenyszínek szerint is értelmezhetőek egy-egy ismert versenyző neve által; Jean Pierre – a kék szín a franciákat, Achille Varzi – vörös, az olaszok színe, Malcom Campbell – az angolok zöldje és Hermann Zu Leininger – németek és a fehér szín. Mindezt a polírozott alumínium karosszériaelemekkel tették még különlegesebbé, illetve természetesen itt is alkalmazták a Bleu Centenaire vaskos felárát.
Versenyszínekben pompáznak a Villa D’Este modellek
Furcsamód egy ilyen különleges autó sem feltétlenül lehet elég a tulajdonosának, így aki még egyedibbé szerette volna tenni Veyron-ját, annak a Mansory tuningműhely kínált megoldást. A Mansory bár nagyon ismert, de nagyon sok esetben a jó ízlés határát súrolja meghökkentő megoldásaival, talán a Veyron esetén még éppen sikerült konzervatívnak maradniuk. A Linea Vinceró program keretében mindösszesen kilenc példány készült, a cég az autó teljes külső borítását (az ajtókat leszámítva) karbonszálas anyagból alkotta újra, a felniket egyedi kovácsolt kerekekre cserélték, valamint átalakították a belső teret, ahol szintén a karbon vált a meghatározóvá és a motor teljesítményét 1111 lóerőre emelték, amelynek hatására egytized másodpercet javult a 0-100 km/h gyorsulás, de a végsebességhez nem mertek nyúlni még ők sem. Persze ez az átalakítás sem volt egy Black Friday akció, a Mansory 1 millió dollárért vállalta a Veyron tuningját.
A Mansory egy jól sikerült tuningcsomagot készített
Persze a Mansory-nál nem bírtak magukkal és végül csak összehoztak egy igazi csili-csálé változatot is, a Vinceró D’Oro a föntebb látható változaton alapszik, annyi különbséggel, hogy a viszonylag egységes exteriőrt sikerült elbarmolniuk néhány aranyszínű díszítőelemmel, mint pl. a felnik, a tükrök, és a hűtőmaszk.
Amelyet aztán könnyedén sikerült elrontani…
A különleges változatok közül mindenképpen kiemelném személyes kedvencem, a Bugatti Veyron Grand Sport L’Or Blanc változatot, amely annyit tesz, hogy fehérarany. Az autó egyediségét a német Königliche Porzellan-Manufaktur Berlin (KPM) által készített, elsősorban az utastérben elhelyezett porcelánból készült díszítőelemek, valamint a teljesen egyedi külső fényezés adja. Ez a modellváltozat is, mint számos más egyedi Veyron modell, a Közel-Keletre került.
A L’Or Blanc nem csak a porcelán, de a fényezése miatt is különleges
A KPM-mel történő együttműködés még egy egyedi változatra kiterjedt, a Bugatti 2012-ben mutatta be a Wei Long kiadást, amelyet sárkány évének tiszteletére készítettek. A gyöngyházfehér fényezéshez kárminvörös belső tartozott, belül pedig sárkányt ábrázoló porcelándíszítés tette teljesen egyedivé ezt a Veyront.
Porcelánsárkány a Wei Long kiadásban
Szintén egy igazán egyedi példány volt az, amelyet Bernar Venet jegyez. A művész az autó külsején és a belső ajtókárpitokon matematikai szimbólumokat és képleteket jelenített meg. Venet egyszerűen csak úgy jellemezte az autót, hogy “a valaha készült leggyorsabb művészeti alkotás.”
Ugyanezen design köszön vissza az autó külsején is
A kékvérűség azt hiszem, hogy a Bugatti velejárója, és ezt legjobban a Sang Bleu változat prezentálja, amely nemes egyszerűséggel csak annyit jelent, hogy kék vér. Az autót 2009-ben mutatta be a gyár és célja volt a Bugatti jellegzetes kék színének reprezentálása ismételten egy kéttónusú fényezés által, amelyet remekül kiegészített a karbon és az alumínium.
Kékvérű nemes a Sang Bleu
Ha pedig már szóba került a kékvérűség, akkor nem mehetünk el szó nélkül a királyi változat mellett sem, amely a keresztségben a Royale Dark Blue elnevezést kapta. Ez a Veyron volt a 2010-es Genfi Autószalon egyik Bugatti show car-ja. A monocoque királykék színezést kapott, a többi karosszériaelem pedig Arctic White fényben pompázott.
Talán az egyik legelegánsabb színösszeállítást kapta a Royale Dark Blue
A ’10-es Genfi Autószalonon azonban egy második egyedi kiállítási darab is feltűnt, ez volt a Veyron Grand Sport Grey Carbon. Nevéből eredően ezt az autót teljes egészében szürke színű karbon elemekkel burkolták, a spoilerezés pedig polírozott alumínium elemekből készült. Árcéduláján 1,65 millió euró mosolygott az érdeklődőkre.
A karbon színezésében a Bugatti vélhetően szintén a csúcson van
A Grey Carbon mintájára készült egy hasonló stílusú Grand Sport is valamely közel-keleti megrendelő kérésére, ez volt a Soleil de Nuit. Az autót kék/fekete karbonelemekkel burkolták be és ennél a változatnál is megtartották a polírozott alumínium karosszériaelemeket.
Soleil de Nuit
Ha pedig már a Közel-Keletnél tartunk, akkor sorra kell venni mindazon egyedi változatokat, amelyek itt találtak gazdára. A Veyron fő piaca egyébként is ez a térség, vélhetően itt a legnagyobb az aránya az egy kilométernyi autópályára jutó Bugattik számának. Dubai-ban 2010-ben debütált a Bugatti Veyron Sang d’Argent, illetve az egyik legérdekesebb elnevezésű változat, a Nocturne. Előbbi változat polírozott alumínium és matt ezüst színek kombinációjában pompázik, a Nocturne pedig talán leginkább a Pure Sang ellentétének írható le, ennél az autónál az oldalsó panelek kaptak fekete fényezést, míg a középső rész polírozott alumínium felületeket. Az autó további egyedi részlete a szintén fényesre polírozott titán középkonzol. Ebből a változatból mindösszesen öt példány készült, egyenként 2,4 millió dolláros áron.
Háttérben a Sang d’Argent, előtérben a Nocturne
Maradjunk még egy kicsit Dubai-ban, hiszen itt található a sok egyedi változat közül talán az egyik legelőkelőbb színkombinációban készült kiadás, amely nem más, mint a Pegaso Edition. Az autó valójában egy orosz olajbáró megrendelésére készült, aki a közel-keleti miniállamban él. A gyöngyház fehér fényezést világos pirossal kombinálták, illetve extra 200 lóerővel is ellátták az autót a Bugattinál.
Csodás színkombinációban pompázik a Pegaso Edition
A Közel-Kelet egy rendkívül fontos piac a luxus- és sportautók szempontjából, szinte az összes magára valamit is adó prémium márka próbál a helyi vásárlók kedvében járni. Ezt a lehetőséget pedig a Bugatti rendkívül jól megragadta. 2011-ben a Dubai Autószalonon a Middle East Edition-t három egyedi színkombinációban csodálhatta meg a nagyközönség. Az első autón a sárga színt kombinálták fekete karbon díszítőelemekkel, a második esetében zölddel színezték a karbon elemeket, az ajtókon és oldalsó elemeken pedig felpolírozták az alumíniumot, a harmadik változat egy egyedi kéttónusú kék színkombinációt kapott némi alumíniummal megbolondítva. Ezek mindegyike a Grand Sport változatra épült, az áruk pedig elérte a 2 millió eurót.
Middle East Edition, röviden csak a hármak
Vincent van Gogh mondta egyszer “Gyakran úgy tűnik nekem, hogy az éjszaka még gazdagabb színekben, mint a nappal”. Vélhetően ezen gondolatok ihlették a Sang Noir kiadást, amely a legendás és egyben az egyik leggyönyörűbb Bugatti, a Type 57S Atlantic típus előtt tisztelgett. Az elkészült 12 példányon a sötét tónusok igen hangsúlyossá tették a Veyron amúgy is jellegzetes vonalvezetését.
A múlt legendája az Atlantic, jelenkorunké pedig a Veyron
A sötét tónusok után következzen két különleges fehér színű kiadás, a Veyron Grand Sport Sang Blanc. Ezt a változatot 2010-ben készítette el a kis francia manufaktúra egy angol megrendelő részére. A matt fehér fényezést a fekete hűtőmaszk és a szintén fekete kipufogó körüli burkolat és a szelepfedél töri meg.
Egyedi a matt fehér fényezés
2011-ben a Shanghai Auto Show-n mutatta be a Bugatti a Matte White kiadást, amely az előző változathoz hasonlóan matt fehér színt kapott, amelyet kiegészítettek kékre színezett karbon spoilerekkel.
Kékre színezett karbonnal pedig különösen jól mutat
A vér színében pompázott a szintén 2011-ben, a Frankfurti Autószalonon bemutatott Red Edition, Ezt az egyedi kiadást kívül-belül és még a kerekein is a piros szín uralta, amely nagy feltűnést keltett. Erre szüksége is volt ekkor a Bugattinak, mert a Grand Sport típus eladásai elmaradtak a várttól. Érdekes ilyenről említést tenni egy amúgy is alig 450 példányban készült exkluzív szupersportautóról.
Vérbe mártották a Red Editiont
Ha pedig a piros színű Veyron nem elég feltűnő, akkor a Bijan Pakzad divattervezővel kollaborációban készített Grand Sport bizonyára kellő figyelmet vív ki magának. A kívülről fekete és citromsárga színkombinációban pompázó autó, amelynek a belseje szintén a citrom színébe borult. A tervező egyébként a hátsó szárny alatt a kézjegyét is otthagyta az autón.
A sárga felnik nagyon feltűnővé teszik a Bijan Pakzad által megálmodott Grand Sport-ot
Sokszor említettük már a cikkben, hogy mennyiféleképpen tudja színezni a Bugatti a karbont. 2011-ben egy kínai vevő részére elkészítettek egy olyan Veyron Super Sport változatot, amely a Black Carbon nevet kapta. Elnevezéséből eredően ez a példány teljes egészében a karbon természetes színében pompázott. A fekete külsőhöz kontrasztosan hófehér bőrbelsőt álmodtak meg a tervezők.
A karbon eredeti színében pompázik a Super Sport Black Carbon
A Super Sport verzió bár csak 30 példányban készült, de ezek közül is volt öt olyan Veyron, amelyben feloldották a 415 km/h sebességkorlátozást, így ezen autók meglépik a 431,072 km/h rekordsebességet. Ezeket a Bugatti gyár nemes egyszerűséggel World Record Edition névvel fémjelezte, a fenevad testét pedig fekete karbon elemekkel, illetve rikító narancssárga színbe bújtatott spoilerkészlettel burkolta körbe.
A leggyorsabb Veyron-ból csupán 5 példány készült
A megalománia természetesen itt még nem ért véget. 2011-2015. modellévek között a Bugatti a Super Sport erősebb motorját beépítette a roadster változatba is, amely a Grand Sport Vitesse nevet kapta. Az erősebb motor természetesen itt is magával hozta egy újabb rekord beállítását, azaz a 408 km/h végsebesség által ez a típus ma a leggyorsabb nyitott tetejű autó. Ugyan az utcai példányokat szigorúan 375 km/h-ban limitálták, de a 2013-as rekord emlékére elkészítettek egy World Record Car utónevű példányt, amelyen szintén a fekete-narancs színkombináció pompázik.
WRC, azaz World Record Car, a leggyorsabb roadster
Nem, nem, még mindig nincs vége, úgy is mondhatnánk, hogy a Veyron 450 példánya szinte kivétel nélkül egy-egy egyedi modell, ha másért nem, akkor legalább a válogatott színkombinációk és az egyedi bőrbelső végett is. A Vitesse kiadást, ha már teljesítményben nem is, de egy egyedi fényezés és bőrbelső kombinációjának köszönhetően még tovább lehetett fokozni. Így született meg a Vitesse SE ‘Le Ciel Californien’, amelyet a Type 37A ihletett. A fehér-kék színt egy elegáns barna bőrbelsővel koronázták meg a Bugatti designerei. Az árát pedig hanyag eleganciával 1,99 millió euróban határozták meg.
Le Ciel, a Type 37A ihletésében
Talán a Bugatti számára a legkülönlegesebb egyedi Veyron-ok azon példányok, amelyek a Les Légendes de Bugatti, azaz a Bugatti legendái sorozatba tartoznak. Az első ilyen verzió Jean-Pierre Wimille előtt tiszteleg, aki 1937-ben először hozta meg a Bugatti számára a Le Mans-i 24 órás sikert egy Type 57G Tank volánja mögött, amelyre az egyedi fényezése utal leginkább.
A Bugatti “Tank” ihlette megjelenés
Másodikként a 2013-as IAA-n (Frankfurt) mutatták be azt a kiadást, amely a cégalapító legidősebb fia, Jean Bugatti nevét viseli. Ő tervezőként dolgozott a cégnél, 27 évesen már irányította azt. Nevéhez fűződik többek között Type 57SC Atlantic “La Voiture Noire” változat, amely a II. világháborút követően eltűnt. Ma már a Type 57SC Atlantic típusból összesen három példány létezik, így ezen modellre is utalnak ezzel a változattal.
A fekete démon
Még 2013. novemberében Dubai adott otthont a széria harmadik tagjának a bemutatójának. A Meo Constantini kiadás azon személy nevét viseli, aki Ettore jó barátja volt, és a gyári versenycsapat vezetője is. Ő maga is versenyzett, két Targa Florio-t is megnyert a Type 35 volánja mögött.
Tükörpolír és a kék találkozása
A sorozat negyedik tagja Rembrandt Bugatti-ra emlékezik, aki Ettore testvére volt és nem mellesleg szobrász. Alkotásait főként állatok ihlették és nagy többségüket bronzöntéssel készítette. Az ő nevéhez fűződik az elképesztő Type 41 “Royale” táncoló elefántja, amely a hűtő tetején látható. Ugyanezen motívum köszön vissza az utastérben a két ülés között. Az autót a 2014-es Genfi Autószalonon láthatta a nagyközönség.
A “Royale” hűtődísze köszön vissza ezen egyedi kivitelben
2014. áprilisában a Kínai Autószalonon mutatták be a széria következő tagját, a Legend Vitesse “Black Bess” variációt. Az autó a Type 18 becenevét kapta meg, amely anno az egyik leggyorsabb utcai autónak számított. A Type 18 a korszakban Roland Garros-nak tetszett meg, miután látta vele versenyezni Bugatti-t, ezt követően vett is magának egy példányt. Az autó belül kéttónusú bőrözést és piros bőrrel bevont kormányt kapott.
Teljes betekintés a “Black Bess”-be
A Les Légends sorozat utolsó példánya az alapító, Ettore Bugatti nevét viseli, aki az autóipar egy meghatározó személyisége volt. Családja művészi örökségét ötvözte saját műszaki megoldásaival, hogy mindig élenjárót alkosson. A nevét viselő egyedi modell a cikkben már párszor említett Type 41 “Royale” modellre is utal, színében pedig a polírozott alumínium és a kék karbon elemek a meghatározóak.
A Type 41 Royale-t idézi az Ettore Bugatti kiadás
10 év alatt 450 példány készült az eddigi leggyorsabb és talán legdrágább utcai autóból, 2015. márciusában a Genfi Autószalonon mutatták be az utolsó szériát, amelyet a “LaFinale” névre kereszteltek. Az utolsó példány fekete és bíbor fényezést kapott, a belső térben pedig a bézs és a szintén bíbor bőrbelső az uralkodó.
450 példány után idén lezárult a Veyron gyártása
A “LaFinale” búcsúverzióval a Bugatti is lezár történetében egy jelentős fejezetet. Mérnökileg és esztétikai szempontból is olyan autót alkottak a Veyron által, amelyet még évtizedekkel ezután is emlegetni fognak, méltó helyen van a cég által gyártott autók sorában. Megvalósult álom, talán így lehetne a legjobban jellemezni ezt a különleges Bugattit, amely nélkülöz mindenféle gazdasági racionalitást.
Utódját már fejlesztik a VW csoporton belül, amelynek célja túlszárnyalni az előd által felállított rekordokat, többek között 1500 lóerős teljesítményt és 450 km/h végsebességet ígérnek. Az utód vélhetően a Chiron nevet fogja kapni, amelyet az egyik Veyron koncepció is viselt. Koncepcióként a cég már bemutatta Bugatti Chiron Vision Gran Turismo néven, amely egy hiperradikális versenyautónak néz ki leginkább (Itt már írtunk róla). A széria változat bár megtartja ezen prototípus arányait, de formája jóval letisztultabb lesz. Kíváncsian várjuk, hiszen jövőre már bemutatkozik!
Itt vége a cikknek is! Tényleg hosszú lett!
Profi cikk volt,de egy kis kiegészítés. A hűtőrács kerete nem boltívet hanem patkót formáz. Ettore Bugatti imádta a lovakat és e miatt lett stílizált patkó minden Bugatti hűtője.