A BMW hazai története

Az ezredforduló környékén az egyik szomszédom megkért, hogy a segítsek neki egy öreg motort letolni a furgonjából. Az olajillatú, addig soha nem látott, masszív szerkezet egyből megfogott. Végül hárman tudtuk levenni a fekete kétkerekűt. A boxermotor, a kardánhajtás, a kormányon található előgyújtás-szabályzó, mind érdekesé tették ezt a néhány helyen CSIV csavarral csúfított, de amúgy csodás gépet. Végül fél órás próbálkozás után sikerült elindítanunk, így én is utazhattam rajta egy kört. Ez volt az addigi legöregebb jármű, amin utaztam: egy 1938-as R71-es BMW, ami új korától Magyarország útjait járta.

BMW R71 motorkerékpár 1938-ból.

Sokan úgy hiszik, hogy a BMW-ket a világháború hozta csak az országba, pedig már 1925-től forgalmazták őket hazánkban.
Elsőként a Laurin&Klement Rt. foglalkozott a BMW motorkerékpárok értékesítésével, majd a Magaziner és Strausz nevű társaság próbálta megvetni a lábát a piacon, ők már személygépkocsikkal is próbálkoztak. A gazdasági válság azonban keresztülhúzta a számításaikat, így a harmincas évekig várni kellett a BMW autók sikeres hazai forgalmazására. Előbb 1934-ben Bárdi József, majd 1936-tól Majláth Mihály értékesítette a BMW-ket hazánkban.

A csajok már akkoriban is elaléltak egy BMW-től. Kép: Fortepan

Talán hihetetlen, de hazánkban is készült BMW már a történelem során. Levéltári adatokból kiderül, hogy a Danuvia Fegyver- és Lőszergyár Rt. már 1942-től rendszeresen levelezett a BMW-vel. 1941-ben ugyanis szerződést kötöttek, ami szerint új gyárat építenek, ahol majd a BMW R75 oldalkocsis motorkerékpárokat gyártják a Wehrmacht részére. Az új gyár helyét az akkori helyi országgyűlési képviselő – Hóman Bálint (a közelmúltbéli szoborállítási botrányból lehet ismerős a neve) – közbenjárásának köszönhetően Székesfehérváron jelölték ki.

BMW R75, ilyen készült Székesfehérváron, egyetlen példányban.

A gyár építését 1942-ben kezdték meg, és ezzel párhuzamosan intézték a termelőeszközök beszerzését is svájci, svéd és német szerszámgép-gyártóktól.
A termelés azonban a háború alakulása miatt már nem indulhatott meg, mindössze egyetlen R75-ös BMW motorkerékpár hagyta el a gyár kapuját, amit 1944-ben, Dr. Seiberth Sándor igazgató névnapjára építettek össze a Németországból küldött alkatrészekből. Az egyetlen hazai gyártású BMW sorsa ismeretlen, valószínűleg felemésztette a háború pokla, ahogyan a gyárat is.
A világégés után egy ideig magtárnak használták az épületet, majd ezt követően a Szerszámgépipari Művek (jelenlegi jogutódjánál még mindig működik egy BMW-eredetű, Hasse&Wrede gép) kezdett el köszörűgépeket, később vasúti fékeket gyártani az üzemben.
A Danuvia viszont gyártott még motorokat a háború után is, de az már egy másik történet.

Tóth János hasít a hegyen BMW-jével. Kép: ferjancz.hu

A második világháború után, az ötvenes évek elején néhány száz EMW-t is értékesítettek itthon – ez a BMW eisenachi gyárának terméke volt, ami az NDK oldalra került, és kicsit faragtak rajta a mérnökök.
1971-ben történt jelentős előrelépés a márka hazai történetében, hiszen az Interag Rt. kezdte forgalmazni immár a valódi BMW-ket, ezáltal elsőként létrehozva nyugati gyártónak hazai márkaképviseletet. A korszak hegyi és rallye versenyein több típus is legendává nőtte ki magát, megalapozva a márka mai nimbuszát. A BMW 1989-ben mondta fel az együttműködést az Interag Rt-vel, és attól kezdve Neményi Béla egykori táncdalénekes (véletlenül se keress rá, fájni fog) látta el az importőri feladatokat. 1994-től 2004-ig a Wallis Motor Kft. képviselte a márkát itthon, azóta pedig a BMW saját irányítása alatt folyik az értékesítés.

A kőbtartalom horzsol. Kiállítás az Interag-korszakban.

A poszt elkészítéséhez nagy segítséget nyújtott a magyarjarmu.hu oldal ide vonatkozó cikke.