Valószínűleg nem számítok a műértők közé, hiszen felfoghatatlan számomra, hogy a Dino címet viselő “műalkotás” miért kelt el 250 ezer dollárért? Hogy tovább fokozzam a megdöbbenést, nem egy festményről, vagy szoborról van szó, hanem egy viszonylag nagy mennyiségben gyártott Ferrari típusról, ami ráadásul totálkáros!
Milyen Ferrarira költhette volna ezt a pénzt a török műgyűjtő, aki lecsapott a roncsra? Vehetett volna mondjuk 55 ezer euróért egy hibátlan, tökéletes állapotú ugyanilyen autót, ha fellapozza a subito.it-t. Aztán vehetett volna két darab Testarossát, és talán még tankolni is marad valamennyi a 250 ezer dollárból. Az egyiket egy kalapáccsal akár össze is törhette volna “műalkotásnak”, bár ebbe még belegondolni is iszonyú érzés.
Ha pedig az egészet egy összegben költötte volna egy ép Ferrarira, most élvezhetné a 458 Italia teljesítményét, valamelyik hegyi szerpentinen.
Művészet, vagy nem, a művész úr biztosan jó autókupec lehet majd, ha már nem jön többé az ihlet.