Álmok a múltból: Ausztrál expressz

Ausztrália, a legkisebb kontinens, amely tőlünk a legtávolabb is esik, talán ezért is hallani felőle oly ritkán, és talán azért is, mert szinte alig történik ott valami, leszámítva az évente esedékes bozót és erdőtüzeket. Nem meglepő, hogy az autóiparát errefelé szintén csak kevesen ismerik, illetve lassacskán már elmondható, hogy alig van hazai autógyártása. Azonban a kenguruk földjén is készültek érdekes és különleges autók, amelyeket érdemes megismernie minden autórajongónak. Ezen kevés ritkaság közé tartozik a Holden Torana GTR-X is, amely egy majdnem megvalósult álommá öregedett.

A Holden az amerikai GM ausztrál helytartója, így a legtöbb típus valamelyik másik márkának az átemblémázásából született, vagy legalábbis a már meglévő műszaki alapokra építkeztek az ausztrálok. A Torana 1967-ben jelent meg először a Holden kínálatában, a középméretű autót az akkori Vauxhall Viva alapján emblémázták át, ami pedig az Opel Kadett A angliai megfelelője volt, így a Torana is főként Opel alapokon nyugszik. Az első generáció két évig volt a piacon, amelyet ’69-ben követett a második, az LC széria. A négy és hathengeres motorokkal szerelt LC generáció legerősebb változata az 1970-ben bemutatott GTR XU-1 volt, amellyel az ausztrál versenypályákon többször is diadalmaskodtak a fő konkurens, Ford  Falcon fölött.

1970-ben készült el csúcsváltozaton alapuló GTR-X koncepció, amelynek határozott és elegáns kupé formája olyan, mintha egy rendkívül áramvonalas nyílvesszőt formálna. A viszonylag hosszú orr- és a rövid farrész nagyon egységesség teszi a karosszériát, mindenféle sallangoktól mentesen. Gyakorlatilag kész autó volt, a Holden több autószalonon is bemutatta, még prospektusok is készültek, azonban a relatíve kis ausztrál belpiac miatt nem lett volna kifizetődő a gyártása, így az utolsó pillanatban lelőtték a projektet. 

A hajtásáról a GTR XU-1 modellben is alkalmazott háromliteres, sorhatos motor gondoskodott, a három csodálatos Zenith-Stromberg CD 150 karburátornak köszönhetően pedig 160 lóerő feszült neki a hátsó kerekeknek az Opel-féle négyfokozatú váltón keresztül. A kis kupé egyébként teljes egészében üvegszálas karosszériát kapott, így ez a teljesítmény bőven elegendő volt az alig 1043 kg tömegű autó röpítéséhez. Három példány készült el összesen, ebből a képeken is látható fehér autó a Holden központjában van kiállítva, egy narancssárga példány állítólag egy régi Holden alkalmazott kezében van, de erről semmit sem lehet tudni, a harmadik példány pedig teljesen ködbe vész. 

Csupán az ausztrál autógyártás egy szeletke történelme maradt, akkoriban akár az olyan típusokkal is felvehette volna a versenyt, mint a Ferrari 208 GT4, az Opel GT, a Lotus Esprit S1, vagy a Datsun 240Z.