Aki szereti a természetet és netalán még az időjárási jelenségekkel is szívesen foglalkozik, az bizonyára kívülről fújja az összes egzotikus széljárást, mint például amilyen a Bora, a Khamsin vagy a Ghibli. Az autók megszállottjainak e nevek hallatán nyilvánvalóan nem valamilyen viharos szelekre gondolnak, hanem egy neves olasz autómárka, a Maserati különleges autóira. Az elmúlt évtizedek széljárása úgy hozta ezen különlegességek közül az egyik éppen idén jubilál, az 50 éves Ghibli történetét szerencsére nem fújta el a szél.
Egyszerűen szép
Ugyan a Ghibli név a Maserati történetében három autót is takar, a ’90-es évek elején futó szögletes sportkupét, napjainkban pedig a Quattroporte kistestvérét hívják így, azonban a legelső Ghibli a ’60-as évek második felében lépett ki a világ elé és lett belőle sztár. A Ghibli az igazi egzotikus sportautók és csodálatos túraautók centrumában, Bolognaban öltött testet, ott ahol a Ferrari és a Lamborghini is született. A gyári kódnevén Tipo AM115 típust a híres Giorgetto Giugiaro mindössze három hónap alatt tervezte, aki akkoriban a Ghia stúdiónál dolgozott. A kezdetben kétüléses gran turismo prototípusát 1966-ban a Torinói Autószalonon mutatták be először, majd a szériaváltozatra egészen 1967 márciusáig kellett várni.
Mindössze három hónap alatt készült el a prototípus
Giugiaro gondoskodott a csodálatos formáról, amelyet a kor hasonló klasszikusaihoz hasonlóan a hosszú orr és a hátratolt utaskabin jellemez, mint amilyen például az Iso Grifo, vagy a Ferrari Daytona. A bukólámpás típus formavilágát nem töri meg semmi oda nem illő, vagy szokatlan megoldás. Az autó hátsó oszlopa egyébként azért olyan vastag, mert az üzemanyagtartályokat a hátsó tengely mögött helyezték el, a töltőnyílásokat pedig így tudták kialakítani mindkét oldalon, így egyfajta stílusos fastback karosszériát hoztak össze az olaszok. A lemezek alatt egy 4,7 literes V8-as motort találni, amelyet négy Weber 40 DCNF/5 karburátor itatott az összesen 100 liter üzemanyag befogadására képes ikertartályokból, így a Ghibli 315 lóerejével az ötfokozatú manuális, vagy az extraként rendelhető háromfokozatú automatikus váltón keresztül 265 km/h-ig vígan suhant, mint a szél.
Talán ez a legextravagánsabb változat
1969-ben jelent meg a Ghibli Spyder, amelyből mindösszesen csak 125 példány készült a Ghiánál, illetve ugyanezen évben jelent meg a kupé és kabrió változatból is az SS, amelybe már a 4,9 literes motor került 335 lóerővel, így a Ghibli 285 km/h-ig volt képes gyorsulni, ezzel a kor leggyorsabb Maseratijának számított. Ehhez persze kellettek a nagyobb Weber karburátorok is, méghozzá a 42 DCNF. A normál változathoz képest az SS-be állítható kormányt, központi zárat, fűthető hátsó szélvédőt légkondicionálót és órát is szereltek a műszerfal közepébe, ezek voltak akkoriban azok az extrák, amelyekkel a tehetős vevőket el lehetett kábítani. A spyderből mindösszesen 25 példány készült SS kivitelben, amelyek közel fele automatikus váltóművel lett szerelve, így ezek a példányok számítanak ma már igazán ritkaságnak.
A Borrani-féle drótküllős felnik opcionálisak voltak
A Ghibli egészen 1973-ig volt a Maserati kínálatában, összesen 1295 példány készült a nemes típusból, az évek során mindig változtattak rajta valamit, így a gyűjtők és a megszállottak számára minden egyes példány felfedezése egy külön kaland. Az autó utódja a Khamsin volt, amelyet szintén egy egzotikus széljárás után neveztek el.