Az elmúlt hétvégén volt szerencsém Londonban járni, amely ilyenkor már javában ünnepi díszben pompázik. A szigetország fővárosába utam azonban nem csak a történelmi látnivalók miatt vezetett, hanem azért is, mert egy legendás olasz autómanufaktúra, az idén 70 éves Ferrari egy különleges kiállítása látható most itt. A Design Museum-ban látogatható tárlat fő témája nem meglepő módon hét évtized formatervezése a kezdetektől egészen napjainkig. A tematikusan felépülő kiállítás nem csak csodás Ferrari automobilokat vonultat fel, hanem bepillantást enged az autótervezés kulisszái mögé is.
Valamikor az ősz elején lettem figyelmes a Design Museum egyik hirdetésére, amelyen egy csodásan vöröslő F40 hirdette, hogy Londonban egy új Ferrari kiállítás nyitja meg kapuit november közepén, amelyet az angol múzeum az olaszországi Ferrari múzeumokkal közösen hozott tető alá. Akkor ott nyomban eldöntöttem, hogy ide még az idei évben ellátogatok, egyrészt mert érdekel az autók formatervezése, másrészt a patinás márka ritka modelljei nem jönnek csak úgy szembe velem az utcán nap, mint nap, főleg nem azok, amelyekből csak egyetlen egy készült, vagy ma már csak egy példány maradt fenn.
A múzeum könnyedén megközelíthető metróval és busszal egyaránt, London közlekedése igen jól felépített, a mi fővárosunk tanulhatna tőle ilyen téren is. A hatalmas épületbe belépve a látogatók szeme egyből megakad a hallban álló sárga Daytona Ferrarin, amely valaha a versenypályák aszfaltját gyötörte, a bejárat felé vezető úton pedig órási plakátok hirdetik a találó nevet kapó kiállítást – Ferrari: Under the Skin, azaz a héj alatt. A pénztárnál gyorsan megtörtént a jegyek vásárlása és a kiállítás termei felé vettük az irányt, ahonnét sejtelmes vöröses fény szűrődött ki.
Belépve az első terembe, ahol a falak vörös színben pompáztak egyből megérintett 70 év legendája, ott állt Enzo Ferrari első autója, amely a saját nevét viselte, a 125 S ugyan csak replika, mégis pompásan szimbolizálja a mester elképzeléseit mindarról, amit ő autóversenyzésnek gondolt. Egyszerű, ám csodálatos formavilág és egy erőteljes V12-es motor, amely máig a maranellói márka egyik védjegye.
Az első szekció Enzo Ferrari első ágaskodó lovat viselő autójáról és a Commendatore életéről szól; kézzel írt levelek, régi fotók, emlékek a versenyzői karrierjéről, amelynek jelentős időszaka kötődik az Alfa Romeo versenyistállóhoz, amelynek nem csak versenyzője, hanem egy időben vezetője is volt, valamint számos személyes használatú tárgy.
Tovább barangolva a központi teremben kezdődik az igazi ámulás és bámulás. A falakon régi tervek és skiccek láthatóak a márka különféle típusairól. A központban egy Ferrari J50 agyagmodell kapott helyet, amelyből mindösszesen csak tíz példány készült a japán piacra. Az 1:1 méretarányú modell egyik fele a megmunkálás fázisát mutatja be, míg a másik oldala a befejezett autó látszatát kelti, mögötte egy hatalmas kivetítőn pedig a tervezés fázisait és az agyag megmunkálását mutatják be, amely ma már nem csak kézzel történik, hanem modern gépeket is használnak.
Ami igazán megfogott a második szekcióban, amely a The Form of a Ferrari elnevezést kapta, az a Dino különféle, a tervezéskor használt mester modelljei, amelyek által anno a papírra vetett elképzeléseket öntötték valós formába. A teljes méretű fa, illetve a 250 GTO drót modell valami elképesztően látványos, régen még csak így tudták megalkotni az autók első 1:1 méretű makettjeit, hiszen a formázható agyag alkalmazására legelőször csak a ’70-es években került sor. A fa modell például elképesztően részletes és nagyon magas szintű asztalosmesterséget feltételez, olyan mint valami csodálatosan megmunkált bútordarab, amely a legszebb nappalik dísze is lehetne.
Természetesen voltak itt még igazi kincsek, mint például azok a méretarányos szélcsatorna modellek, amelyeket a minél aerodinamikusabb formák megalkotására használnak a gyár szélcsatornájában. Erről az egyik falon volt is egy fotó, mellette pedig egy nagyobb méretű grafika, amelyen az áramlatokat mutatták be egy korábbi modell sziluettje körül. Ekkor egyből az jutott eszembe, amelyet anno Enzo Ferrari mondott: “Az aerodinamika azoknak való, akik nem tudnak motort építeni.” Erre tessék, a modern technológiákat még az öreg Ferrari sem tudta kikerülni, bármennyire is jó motorokat készített.
Ugyanitt egy működő 250 GT alváz is ki van állítva, a típus talán a Ferrari történetének egyik legszínesebb fejezete, hiszen a klasszikus elrendezésű alapokra számos olasz karosszériaépítő mester álmodta meg a saját elképzeléseit Pininfarinától kezdve egészen a Vignale stúdióig.
A Ferrarik szíve, a csodálatos motorok sem maradhattak ki a kiállításról. A legtöbb kiállított típus mellett helyet kapott azok lelke is, illetve egy nagy vitrinben kerültek bemutatásra a különféle motoralkatrészek, hajtókarok, hengerfejek, főtengelyek, minden, ami a nyers erőt adja a vörös sportautókhoz, illetve az erő megzabolázásához szükséges hatalmas méretű fékek is láthatóak ugyanitt.
A Clienti, avagy az ügyfelek autói szekcióban az olasz autómárka híres vevőinek sportautói kerültek bemutatásra, a Ferrari ínyencek igazi autóipari kulináris különlegességeket láthatnak itt. Miles Davis, Clint Eastwood, Brigitte Bardot, hogy csak néhány híres sztárt említsek, akiknek volt Ferrarijuk. Többségében a 250-es széria különféle változatai láthatóak itt, de vannak olyan különlegességek is, mint Gianni Agnelli, a Fiat egykori vezérének 166 MM Barchettája, ez volt az a típus, amellyel a Ferrari először nyert Le Mans-ban 1949-ben. Ugyanakkor nehezen vettem le a szemem a fekete 250 GT Cabriolet típusról is, amely a híres angol versenyző, Peter Collins autója volt. Ez volt anno az első Ferrari, amely tárcsafékeket kapott, ezt a brit Dunlop fejlesztette az olaszok számára.
A Testarossa Spyder sem egy hétköznapi látvány, mivel csak egyetlen egy példány készült szintén a Fiat vezérének. Az autót Pininfarina tervezte és alakította teljesen egyedivé, és így nyitott formájában is igazi torpedónak hat, lapos, széles, szinte állóhelyzetben is üvölt. A terem fénypontja azonban a Pink Floyd dobosának, Nick Masonnek az F40-ese volt. Életemben először láttam F40-et, lenyűgöző autó, kiválóan reprezentálja azt, amitől Ferrari a Ferrari, valódi versenytechnika utcai ruhába öltöztetve. Egyben ez volt az utolsó Ferrari, amelyet a Commendatore még életében láthatott, de erről az autóról később majd még külön is szó lesz.
A kiállítás utolsó szekciója a Ferrari versenymúltjának állít emléket, egy csodálatos Tipo 500 nyitja a sort, amellyel anno még Alberto Ascari 1952-ben és 1953-ban is megnyerte a Grand Prix világbajnokságot. Ezt követik Stirling Moss híres versenyautói, egy 250 GT Berlinetta passo corto (SWB), valamint egy “Sperimentale”, amellyel Moss megjárta Le Mans-t és győzött Daytonában is. Érdekesség, hogy bár a brit versenyző sosem volt a Ferrari gyári pilótája, mégis privát csapatok autóval számos győzelem kötődik a nevéhez. Természetesen a modernkor F1-es érája sem maradhatott ki, a sort Michael Schumacher 2000-es bajnoki autója zárja.
A tárlat amilyen letaglózóan nyitott az első Ferrari kiállításával, ugyanúgy is zárult, egy teljesen fekete helyiségben állítottak ki egy csodálatos hófehér színben pompázó LaFerrari Apertát, amely a híres sztárséf, Gordon Ramsay példánya. Ez az autó talán a legjobban példázza, hogy 70 év alatt a maranellói sportautógyártó mekkora utat is járt be a versenypályáktól kezdve a világ útjain át, hogy eljusson ma ehhez a rendkívül exkluzív és méregdrága típushoz, amely már hibrid technológiát és az F1-ből kölcsönzött megoldásokat egyaránt ötvöz.
>>> IDE KATTINTVA ÓRIÁSI GALÉRIA NYÍLIK <<<
Jómagam egy fél napot töltöttem el a tárlaton, látnivaló szerencsére van bőven, hiszen a Ferrari: Under the Skin nem egy szimpla autókiállítás, sokkal inkább egy utazás az olasz autódesign világába a Ferrari szemszögén keresztül. Bepillantást enged a formatervezés különféle korszakaiba, ráadásul a szemlélődök részesei lehetnek a Ferrari élménynek is, amely nem egy mindennapos dolog. Aki Londonban jár és szereti az autókat, netalán a márka nagy rajongója, akkor mindenképpen látogasson el a Design Museumba, ahol a kiállítás 2018. április 15-ig látogatható.
Kifelé jövet még beugrottunk a shopba is némi szuvenírért, kövessétek a facebook oldalunkat, mert hamarosan Ferrari nyereményjáték indul!