Lehet, hogy talán ma már nem mond túl sokat az a név, hogy Borgward, esetleg egyeseknek rémlik valami a közelmúltból, hogy valakik kínai tőkével újból fel akarnak éleszteni egy Borgward nevű autómárkát. Az már azonban csak nevében kötődik az egykor patinás német autómárkához, amelynek a múltja egészen az 1900-as évek elejéig nyúlik vissza. Az automobilizmus hajnalán még Németországban is több autógyártó létezett, mint amennyit ma ismerünk, illetve a mai német márkák többsége akkor még a kanyarban sem volt. Akkoriban sok autóipari pionír bontogatta szárnyait a még fiatalnak mondható autóiparban, közéjük tartozott Carl. F. W. Borgward is, aki 1919-ben résztulajdonosává és vezetőjévé vált a Bremer Reifenindustire GmbH-nak, amely cég autókba szánt radiátorokat és sárvédőket gyártott. Később Borgward megszerezte a cég többségi tulajdonát és 1921-ben Bremer Kühlerfabrik Borgward & Co névre keresztelte át a vállalatot.
Ez persze nem volt elég a tehetséges üzletembernek és mérnöknek, saját autót akart gyártani, amelyre 1924-től került sor. Borgward ekkor alkotta meg a háromkerekű, alig két lóerős Blitzkarrent, amely egy aprócska furgon volt. Az üzlet szépen felfutott és az évek során Carl Borgward megszerzett több német autómárkát is; így került hozzá a Hansa és Lloyd is, valamint alapítója volt a Goliath márkának is, amely kezdetben teherautókat gyártott. Az első teljes értékű autókat Borgward márkanév alatt 1934-ben kezdték el gyártani, később pedig számos új típust mutattak be, mint például a híres-neves Isabella és a P100 modellek. 1939-re a Borgward az egyik legjelentősebb német autógyártóvá vált, a kínálatban pedig nem csak a személyautók, hanem a kis és közepes méretű haszonjárművek is egyre jelentősebb szerepet kaptak. 1961-ben sajnos a Borgward csődbe ment, de ez már nagyon történelem, amelyet most nem szeretnénk részletesen leírni, hanem majd máskor. Azonban a cégnek volt egy olyan kisteherautója, amely az ’50-es években nagy népszerűségnek örvendett, ez volt a B1500, amelynek egy példánya az egyik nagyon lelkes roncsvadász barátunk, Gulyás András által került Magyarországra nem is olyan régen. Mondhatni vélhetően ez az egy darab van az országban jelenleg, és ez is a szomszédos Ausztriából került ide.
Viszont ne szaladjunk ennyire előre, lássuk egy kicsit a típus történetét. 1950-ben a Hanomag mutatta be az első olyan amerikai mintára készült szimplakabinos kisteherautóját, amelyet dízelmotor hajtott és 1,7 tonnával lehetett terhelni, ez volt az L28. A típusnak akkoriban nem volt érdemi konkurense Németországban, két évvel később az Opel bemutatta a Blitz teherautóját, amely benzines motorral és 1,8 tonnás terhelhetőséggel fejelt rá a Hanomagra. Akkoriban úgy kapkodtak utána, mint manapság az SUV-k után, erről a remek üzleti lehetőségről nem akart lemaradni a Borgward, így ők 1953 tavaszán, a Frankfurti Autószalonon mutatták be a saját platós kisteherjüket, ez volt a B1500.
Old School Tuning
Gulyás András barátunk, aki egy igazán lelkes roncsvadász, már több mentésével is találkozhattatok a Roncsvadászok csoportunkban. Az Old School Tuning műhelyének fő célja, hogy minél több veterán, illetve régi járművet megőrizzenek az utókornak. Ennek tudatában építik és mentik meg a régi letűnt korok autóit. Vállalnak egyedi építést, illetve felújítást is, de a fő profil az egyedi átépítés. De csak ízléses és jól átgondolt módon, mivel András másik vállalkozása fával dolgozik, ezért ha lehetséges a fa gyönyörűségét is szeretnék belevinni minél több autó építésébe. Mivel ez a Borgward is számtalan mennyiségű fát tartalmaz(ott), ezért a felújítás során ez a filozófia is érvényesülni fog.
Az újdonság felkeltette az ügyfelek érdeklődését is, és szép számban érkeztek a megrendelések az 1,8 literes dízel vagy ugyanekkora benzinmotorral szerelt teherautóra, amelynek a gyártását 1954 áprilisában indították el. A motorok a Borgward Hansa 1800 személyautóból érkeztek, majd a gyár még ’54 szeptemberében felváltotta a benzines motort az új 1,5 literes változattal, amely az Isabella típusból érkezett, ennek a teljesítménye szintén 60 lóerő volt, a dízel 42 lóerőre volt képes. A típust mindösszesen 1959 májusáig gyártották, a B 511 váltotta fel, amely 1960-ig készült szintén Brémában. Hozzávetőlegesen a két típusból 20 ezer példány készülhetett, mára pedig már nem túl sok maradt fenn.
Andris barátunk az osztrák szomszédoktól kapta a fülest, hogy eladó egy ritka Borgward platós teherautó. Sokáig egy ottani tanyán volt, ki akarták dobni a helyi MÉH telepre, de egy mezőgazdasági gépeket gyűjtő megmentette a végső pusztulástól, tőle vette meg és hozta haza ezt a kincset. Az előző tulaj sem foglalkozott vele túl sokat, a jármű állapotáról a fotók elárulnak mindent. Ami lehet, az mind rozsdás, a fa váz több helyen már elkorhadt, azonban megvannak a plató oldalfalai és szinte teljesen hiánytalan az autó. Az ülései teljesen szakadásmentesek, a Borgward feliratból hiányzik három betű, egy hátsó lámpabura és egy első irányjelző az, amit ezen felül még pótolni kell. A motorja szerencsére átfordul és az is teljesen komplett, rajta van még az eredeti Bosch adagoló is.
Szerencsére jó kezekbe került ez a különleges jármű, amely a német autóipar egy letűnt csillagának a maradványa. András az Old School Tuning nevű műhelyében azt tervezi, hogy teljesen restaurálni fogja a B1500-at, amelynek az újjászületését a Kincsek a garázsból című rovatunkban fogjuk nyomon követni. Ott jártunkkor nem csak fotókat készítettünk erről a ritka Borgward típusról, hanem jó alaposan körbe is jártuk, íme a videó.
