A tanulmányautók több célt is szolgálhatnak. Kísérletezhetnek rajtuk a jövő formáival, vagy a figyelmet is felhívhatják egy-egy technikai megoldásra. Az ItalDesign stúdió 1986-os alkotása az utóbbi szempontot figyelembe véve született. Az autó a Volkswagen Golf második generációjának Syncro változatára épült, az elnevezés a viszko-tengelykapcsolós összkerékhajtásra utal. A Golf-motor 90 lóerős, és még a TDI-őrület előttről való, tehát rendes benzines. Volt szerencsém egy éppen ilyen paraméterekkel bíró Syncro Golfot vezetni, és meg kell mondanom, kellemes emlékeket őrzök róla. Ebben nagy szerepe van annak is, hogy az utakon vastagon állt a hó, a technikára tehát nem lehetett panasz a nyolcvanas évek közepén sem.
A donorautó átvétele és kicsomagolása után aztán valószínűleg Giugiaro mester bontott valami töményet, és nekifeküdt a rajzasztalnak. A futurisztikus külsőt (mégis milyen legyen egy tanulmányautó?) a lekerekített élek, valamint a hatalmas üvegfelületek jellemzik, míg a belsőben a digitális jövő elektronikus kütyüi jelentek meg a műszerfalon, természetesen a kor színvonalának megfelelően.
Kedvenc részletem a Compotrip felirat, ami egy ZS-kategóriás, 70-es évekbeli sci-fi, Földre támadó robotjainak neve is lehetne, de ezen kívül is találhatunk meglepő dolgokat. A legérdekesebb talán a nagy kijelző középen, talán egy korai GPS-vízió lehet? Aztán ott van a CD-lejátszó is, pedig a nyolcvanas évek közepén még egy kazettás rádió is komoly extrának számított, pláne a németeknél. Az érdekes formák okozta ámulásból csak a spártai VW pedálok zökkentik ki az embert, meg a gondolat, hogy a nagy üvegek alatt milyen gombóccá olvadna össze a díszes belső a mai hőségben.
Az ItalDesign Orbit 1986-ban, a Torinói Autószalonon mutatkozott be, vélhetően sikerrel. Jelenlegi fellelési helyéről sem az ItalDesign, sem a VW oldalain nem találtam információt.
