Az oroszlán csókja

Mathis úr már bőven a hatvanas éveiben jár, nem olyan régen vásárolt egy Peugeot 508 típusú személyautót, amelyre már úgy tekint, hogy élete utolsó járgánya. Az autót az idei Genfi Autószalonon tartott premierjén látta először, és nagyon megtetszett neki a forma, illetve a márkához bizonyos fokú nosztalgia is kötötte. Genfi látogatásából hazatérvén első útja nyomban a párizsi Champs-Elysées sugárúton lévő Peugeot Avenue szalonba vezetett, amely minden bizonnyal Franciaország egyik legexkluzívabb és legdrágább helyen lévő bemutatóterme. A kirakatokban már büszkén csillogott az új 508-as, belépett az óriási üvegajtón, ahol már várták őt az értékesítők. A hosszas tárgyalás, majd tesztvezetés után végül kiválasztotta a számára legmegfelelőbb változatot és összeállították a konfigurációt. A PureTech 1,6-os turbós benzines motorra esett a választása, hiszen sosem szerette a koromfelhőt maga mögött és a hidegen kerregő traktormotort. Automatikus váltót párosított a motorhoz, mondván öreg már ahhoz, hogy a belső sávban versenyezzen, a kényelmet keresi. Megegyeztek a szalonban és ígéretet kapott arra, hogy két hónap múlva már szállítják is neki az autót. Így is történt, Mathis úr boldogon vette át a kulcsokat és elkezdte róni az új autójával Párizs útjait, azóta bejárta vele a környéket, a kis családja is megszerette az autót.

Kissé agresszíven ráncolja a szemöldökét a kor legnagyobb oroszlánja.

Az első pár ezer km megtétele után visszagurult az autóval a szervizbe, hogy az ilyenkor kötelező ellenőrzéseket elvégezzék, megnézték, hogy minden rendben van-e, a mozgó alkatrészek kellően összecsiszolódtak-e. A szervizben egy rég nem látott ismerősével, Gasparddal futott össze, aki szintén egy 508-as típussal gurult be a kötelező körökre. A kezében a neves francia autós lap, a L’Automobile-t tartotta, amelynek a címlapján egy régi klasszikus modell, az 50 éves Peugeot 504 és egy ahhoz nagyon hasonló modern koncepcióautó virított az alábbi címmel; Az oroszlán csókja. A két régi ismerős üdvözölte egymást és beszélgetni kezdtek az autókról, majd Mathis úr nosztalgiázni kezdett és a magazin címlapján látható autóról eszébe jutott az édesapja 504-es szedánja, amelyet 50 évvel ezelőtt szintén ugyanezen újság címlapjain látott először, majd tizenéves korában maga is utazhatott az apja autójában. Gaspard autókereskedő volt, a Párizs környéki autószalonok többsége az övé volt, mindhárom francia nagy márkát forgalmazta, de leginkább a Peugeot-val ért el sikereket, a szalonokat javarészt az apjától örökölte. Mathis úrnak rémlett, hogy anno az ő családja is Gaspard apjának az egyik Peugeot kereskedésétől vette az autót…

A második szériát (1975-től) többek között az eltérő kilincsekről és acélfelnikről lehet beazonosítani.

Mathis úr édesapja anno kereskedőként dolgozott, főként kenőanyagokkal és autóalkatrészekkel foglalkozott, igazi autóbolond volt az öreg, akinek a garázsában egy éven belül is számos járgány megfordult, német, olasz, de többségében francia típusok. Jó üzletember lévén mindig ott volt Európa meghatározó autókiállításain, hiszen a legjobb üzletek mindig is itt köttettek. 1968 szeptemberében épp a 55. Párizsi Autószalonon járt, az oroszlános márka óriási standdal kápráztatta el a szakmát és a nagyközönséget, a középpontban egy forgó színpadon az új világautójuk, egyben a márka akkori legnagyobb autója az 504-es állt. 

Az akkori mértékkel terebélyes autó öt személy szállítására kínált lehetőséget, klasszikus Berline, azaz négyajtós kialakítású volt, amelyben az 1,8 literes karburátoros motor 82 lóerőt teljesített, de opcióként befecskendezős változatot is kínáltak, amely 97 lóerővel repítette a nagy oroszlánt. A váltókart a kormányoszlopon helyezték el, a kényelmet keresők a ZF háromfokozatú automatikus váltóját is beikszelhették az opciós listán. Az új modellhez alapból járt a napfénytető, amely akkoriban tényleg igazi extrának számított. Nagyjából erről szólt a Párizsi Autószalonon osztogatott brossúra, amelyből az öreg Mathis is felmarkolt pár példánnyal, hogy majd visz belőle haza a fiának.

A ’68-as Párizsi Autószalonról Mathis édesapja is valami hasonló katalógust vihetett haza.

Az akkor tizenéves Mathis kitörő örömmel fogadta az autószalonról származó relikviákat, a Peugeot 504 kifejezetten megtetszett neki is. Az apja, az idősebb Mathis már egy ideje fontolgatta, hogy lecseréli a Fiat 1300-ast egy jóval tágasabb autóra, az új Peugeot pedig igazán tetszetős volt számára, ráadásul ebben már injektoros motor volt. Pár hónappal később az 1969-es Genfi Autószalonon a franciák már a kupé és a kabrió változatokat is bemutatták, amelyek szintén lenyűgözték a nagyközönséget. Ráadásul az Év Autója címet is elnyerte az 504, olyan típusokat maguk mögé utasítva, mint a BMW 2500/2800 és az Alfa Romeo 1750. Ekkor döntött úgy Mathis, hogy lecseréli a Fiatot az új Peugeot családi autóra. Egy Párizs környéki szalonból hozta el a fehér színű, és bézs beltérrel felszerelt autót, amellyel az egész családjával bejárta Franciaországot, sőt még elvitte őket Svájcba és Olaszországba is. Megbízható és kényelmes autónak bizonyult, ami nem véletlen, hiszen független kerékfelfüggesztéssel és négy tárcsafékkel látták el. 

Az egész modellcsaládot Aldo Brovarone tervezte a Pininfarina stúdiónál.

1974-ben az ifjú Mathis is megszerezte a vezetői engedélyét, így már alig várta, hogy végre beülhessen az apja 504-esének a volánja mögé. Persze korábban már vezethette a csöndes utcákban, de mostantól már akár egyedül is vihette, ahová csak szerette volna. Az ekkor ötéves autó még mindig remek állapotban volt és a sok utazás sem látszott meg rajta, pedig már közel volt a 200 ezer kilométerhez, de a gondos ápolás és a folyamatos szervizelés megtette áldásos hatásait. Időközben a francia autómárka sem tétlenkedett, az egyre népszerűbb modell kínálatát folyamatosan bővítették, 1970 szeptemberében mutatták be a kombi, avagy a Break változatot, és ekkor már elérhető volt a kétliteres motor is, amely 93 lóerőre volt képes, befecskendezővel a 103-at is tudta. A takarékosságra vágyók pedig már választhatták a 2,1 literes dízelmotort is, amely szerényen 66 lóerős volt. A kombi hátul merev hidat kapott, de négy tekercsrugón pihent.

Kombi, pick up, hétüléses Familiale és még összkerekes változat is készült belőle.

Tíz évvel a bemutatása után a Peugeot 504 már túl volt a 2,1 millió eladott példányon, és világszerte népszerű autónak számított. Az utódot 1979-ben mutatták be, de az 505 mellett még egészen 1983-ig készült Franciaországban a szedán és a kombi, az eladott autók száma pedig már meghaladta a 3 milliót. Azonban a pick up változat még így is túlélt, és egészen 2003-ig készült Európában, de a világ más részein a típus egészen 2006-ig készült. 38 éves sikertörténet ez, amelyet a Peugeot azóta sem tudott megismételni ebben a kategóriában.

…a gondolataiban és emlékeiben elmerengő Mathis hirtelen a szervízvezető szavaira felocsúdott; „Átnéztük az autókat, minden rendben van, jó utat!” Mathis és Gaspard a kulcsokat visszakapva kezet rázott egymással és ki ki a saját autójába ülve elhajtott a szervizből. Gaspard a Saint Denisben található kis villája felé vette az útját, Mathis a Párizs kertvárosi részében lévő házához indult, útközben a rádióállomásokon zongorázott, egyszer csak híreket mondtak; „A Parc Zoologique de Paris állat- és növénykertben egy oroszlán megtámadta a gondozóját és súlyosan megsebesítette…” „Hmmm az oroszlán csókja”, gondolta magában Mathis.

 Forrás, képek: Peugeot, Pininfarina, garage24.net, 504.org