Volt idő, amikor az Audi valóban versengett Németország legfényesebben ragyogó csillagával, a Mercedes-Benzzel. Igaz ugyan, hogy ezekben az időkben még nem Audinak hívták a márkát, sőt mondhatni nem is egyenesági leszármazottak, hiszen a négykarikás márka a mai formájában négy német gyártó egyesüléséből született meg Auto Union név alatt, amelyből mára már csak az Audi maradt meg. Viszont tagadhatatlanul minden Audik legősibb kiindulópontja a Horch volt. Akkoriban még számított az elegancia és a pompás megjelenés, amelyet a stuttgartiak és az August Horch, illetve üzlettársa, Salli Herz által 1899-ben megalapított első cég, később pedig a Horch & Cie. Motorwagenwerke AG képviselt a svábok körében. A márka négy évtizedes múltjának a záró akkordjaiból választottunk most egy különleges típust, amely méltán szimbolizálja a gördülő eleganciát. Ez az automobil a Horch 853 A Sport Cabriolet, amelyet az egykoron Berlinben működő Erdmann & Rossi műhely karosszált.
A Horch 850-es típust 1935-ben mutatták be, a fő vezérelv és motiváció a konkurens Mercedes által ugyanezen időben bemutatott W29 típus, azaz az 500K, később az 540K és különféle változataitól eredt. Ez volt a korszak luxus sportautójának megtestesítője a birodalmi Németországban, sőt világszerte is etalonnak számított. A Horch tervezői ekkor készítették el az autó első fából készült modelljét, amelyről az akkori vezetőség – a márka ekkor már az Auto Union égisze alatt működött – úgy határozott, hogy mindenképpen meg kell építeniük a tehetős vevők konkurenciától történő elcsábítása céljából. Az első 853-as autót a Meerane városában lévő üzemben építették meg, majd az elkészülte után egy rövid ideig ki is állították, azonban még nem értékesítették. Ennek az volt az oka, hogy a mérnökök az ötliteres soros nyolchengeres motort szerették volna felszerelni egy kompresszorral is, hasonlóan mint a konkurens Mercedes.
A tervezők végül lemondtak az átalakításról és feltöltő nélkül is megfelelőnek találták a motor teljesítményét, amely akkoriban 100 lóerőre volt képes, az 1938-ban megjelent 853 A modellekben már 120 lóerőt tudott. Időközben elkészítettek egy második példányt is, amelyet már a berlini karosszériaépítő öltöztetett fel. Ezt a két legyártott példány nevezik az első szériának, és mind a mai napig léteznek, az egyik Texasban, a másik Németországban található.
Ma már csak három példány létezik, mindegyikük egyedi.
Viszont kanyarodjunk vissza a 853 A modellváltozathoz, amely csupán alig egy évig készült 1938 és 1939 között. A Sport Cabriolet változatok 30 cm-rel rövidebb tengelytávval épültek, mint a hat és négyüléses túra és Pullman kivitelek. De még így is 3,45 méter volt ez az érték, a csodálatos alkotások pedig bőven 5 méter feletti hosszal rendelkeztek. Horch műhelyében az autó rövidke pályafutása során mindösszesen csak öt működőképes alvázat építettek.
Az elsőt a Harmadik Birodalom egyik magas rangú vezérének, Hermann Göring kívánalmai szerint építették meg. A német birodalom második embere ezzel párhuzamosan a Mercedestől is rendelt egy 540K Special Roadster-t, mindkét gyártóval szemben az volt a kívánalma, hogy az autókat páncélozzák. Göring végül a Mercedes által épített autót választotta, az ugyanis páncélozott ajtókat és golyóálló üvegeket kapott, míg a Horch csak a szélvédőt cserélte golyóállóra. Így az első példány megmaradt a gyárnak, de az építők nem tétlenkedtek, és az ezt követő négy példány megalkotása során felhasználták az első alkatrészeit.
Erdmann & Rossi
A 20. század első felében működő műhely története egészen 1898-ig nyúlik vissza. Ekkor hozta létre Willy Erdmann azt a kis bodnárműhelyet, amely lovaskocsikat készített Berlinben. Az 1900-as évek elején az autóipar hajnalán csöppent bele az autókereskedelembe Eduard Rossi, aki nagy lehetőségeket látott Erdmann műhelyében, és betársult hozzá. 1906-ban alapították meg a Karosserie Erdmann & Rossi műhelyet, amely Eduard hatására luxusautókhoz kezdett el kocsiszekrényeket készíteni a tehetős ügyfelek egyedi igényei szerint. A névadó Rossi alig három évig élvezhette az új vállalkozását, 1909-ben egy közlekedési balesetben vesztette életét, ezután Erdmann is elhagyta a céget, amely a könyvelőre, Friedrich Peters-re maradt.
Az ő irányítása alatt a cég felvirágzott, az első világégést egyedi járművek és javítási munkák által vészelték át. A háborút követően a cég egyre jobban a német és külföldi luxus autómárkákra fókuszált, a műhelyben főként Mercedes, Horch, Rolls-Royce és Bentley típusokhoz építettek karosszériákat. Ez utóbbi két autómárka exkluzív forgalmazási jogát is megszerezték Németországban. A vevőik között olyan prominens személyiségek voltak, mint Bernd Rosemeyer, Rudolf Caracciola, vagy a világ első Oscar-díj nyertese, Emil Jannings. A ’30-as években az exkluzív luxusjárgányok után megnőtt a kereslet, a német piacon az Erdmann & Rossi az első számú karosszériaépítőnek számított, egyetlen fő konkurense a Voll & Ruhrbeck volt. 1933-ban felvásárolték a szintén karosszériaépítő Jos. Neuss műhelyet. Ekkor került a céghez Johannes Beeskow főtervező, akivel közösen Peters számos innovatív ötletet tudott megvalósítani, mindketten rajongtak az aerodinamikus formákért.
A cég első embere, Friedrich Peters 1937-ben szállt rá az égi utakra, halálát követően a testvére, Richard vette át az üzletet. A második világháború kitörése előttig a cég rendíthetetlenül építette az egyedi autókat, majd a háborús évek alatt ismét javításból tartották fenn magukat. Egy bombatalálat érte az üzemet, ekkor számos kár keletkezett, tervrajzok és az archívum nagy része megsemmisült, így ebből az időszakból nem sok maradt fenn. A műhely utolsó alkotása egy 1949-ben készült Maybach SW 42 volt, onnantól kezdve pedig már csak karosszériajavítással foglalkoztak, a cég Richard Peters fiához, Günterhez került, majd a feledés homályába merült. 2011-ben egy berlini üzletember megszerezte a márkanevet és Automobile Erdmann & Rossi Licensing Services GmbH & Co. KG néven új céget alapított, amely ma már többek között karórákat, a korabeli autókról készült printeket kínál, ugyanakkor ápolja a márkanevet.
A második példányról nem tudni sokat, vélhetően ez sem talált gazdára és elképzelhető, hogy ezt végül a megmaradt három autó építése során használták fel. Ebből a három csodálatos autószoborból kettő jelenleg is Európában található, a képeken látható ezüst és sötét szürke példány. Ugyan mindösszesen csak öt 853 A Sport Cabriolet készült, azonban mindegyik kisebb részleteiben eltért egymástól. A megmaradt autócsodák közül kettőnek a hátsó kereke lamellázott burkolatot kapott, amelyen büszkén fénylik a klasszikus Horch cégér. A többi változaton ilyen nem volt, ugyanakkor két példányra a penge alakú lökhárítókat szerelték, a többit a hagyományos 853-as elemmel.
A motor soros nyolchengeres, amely önmagában is remekmű, az apró részletekről nem is beszélve.
A legszembetűnőbb különbség a beltérben fedezhető fel, mindegyik példány eltérő kialakítású műszerfalat és bőrüléseket kapott. Az ezüst példányban egy sorban helyezkednek el a sötét számlapú órák, míg a sötét szürke kabrióban összébb vannak húzva a műszerek és a számlapok színe is más, valamint eltérő a fa felületek lakkozása is. Ezek az eltérések mind mind az akkori egyedi vevői igényekre vezethetőek vissza.
A kocsiszekrény kialakítása az akkoriban rendkívül modernnek számító ponton építési elveket követte, azaz a hosszan elnyúló sárvédők egybeépültek a karosszériával. Számomra a leginkább tetszetős részlet a pótkerekek elhelyezése, ahogyan a mesterek ügyesen besüllyesztették őket a hátsó részbe. A lemezek alatti műszaki tartalom szintén a kor csúcskategóriáját jellemzi, elöl háromszög alakú keresztlengőkaros független kerékfelfüggesztés, hátul De Dion híd. Az egész szobor kényelmes ringatózásáról a laprugók és a hidraulikus lengéscsillapítók harmonikus együttműködése gondoskodik.
A szoborszerű szépség a méreteihez illő tömeggel is rendelkezik, üresen bő 2,6 tonna, amelyet a 120 lóerős motor az overdriveos négyfokozatú váltóművön keresztül maximum 140 km/h sebességig képes gyorsítani. De a kabriók sohasem a száguldásról szóltak, hanem a kényelmes haladásról, amely ebben a különleges Horch típusban ráadásul még kivételes stílussal és szépséggel is jár.
Forrás: coachbuild.com, ultimatecarpage.com, supercars.net, Sebastiano Salvietti: Legendás Autók
Ennél modernebb és talán szebb autókat is gyártanak ma, de a századelő autócsodáit nem tudják felülmúlni
Nekem eddig csak egy 853-ashoz volt eddig szerencsém, de attól sem kaptam vagy 10 percig levegőt…
@horex: Így van, ez az autógyártás egyik legjobb korszaka volt.
@Miszter07: Hol volt hozzá szerencséd?