Niki Lauda emlékére

Elment az F1 nagy öregje, a bölcs és mindig kitartó Niki Lauda. Ez fogadott reggel a vancello.hu facebook oldalán, a hír ledöbbentett. Fura mód alig egy hete láttam a róla és James Hunt rivalizálásáról szóló filmet, a Hajsza a győzelemért (Rush) címmel. Tudtam, hogy betegeskedik, és hogy az elmúlt időszakban is kórházban volt, de azt nem gondoltam, hogy ilyen hamar az égi versenypályákra lép. Niki Laudára emlékezünk.

Niki Lauda (1949 február 22. – 2019. május 20.)

Andreas Nikolaus Lauda 1949. február 22-én született Bécsben, egy jómódú család gyermekeként. Az autóversenyzéshez már a kora húszas éveiben közel került, annak ellenére, hogy a családja ellenezte, hogy versenyző legyen. Kezdetben egy Minivel versenyzett, majd hamar átnyergelt a Formula Vee szériába, de onnan is gyorsan tovább állt és privát módon Porsche valamint Chevron versenyautókkal is felállt a rajtrácsra. Amikor a hetvenes évek elején a karrierje egy kicsit megállt, akkor nem tétlenkedett sokat. 1971-ben felvett egy banki kölcsönt, hogy bevásárolja magát a March F2-es csapatába, mint pilóta. A tehetsége hamar megmutatkozott, majd a következő évben már a March F1-es csapatában is versenyzett, ebben az évben mindkét szériába beült, habár az F1-es autó szezonja katasztrofális volt. 

1971-ben a March volánja mögött az Osztrák Nagydíjon mutatkozott be először az F1-ben.

1973-ban Lauda új csapat után nézett, egy újabb hitelt vett fel és bekopogott a BRM istállóhoz, hogy ott szerezzen magának egy ülést. Akkoriban ez még javában így ment, nem volt annyi szponzor, mint most, ha meg is volt a tehetség, kellett a pénz is, hogy versenyezz. Ez a szezon nem volt túl sikeres a csapatnak, Niki csapattársa, Clay Regazzoni a következő évre leszerződött a Ferrarihoz. A Scuderiánál a mindenható Enzo Ferrari érdeklődött a fiatal osztrák tehetség után, Regazzoni pozitívan nyilatkozott a volt csapattársáról, majd ’74-ben ő is szerződést kapott az olaszoktól, abban az évben került a csapat élére Luca di Montezemolo is, akinek a Ferrari hosszú éveken át sokat köszönhetett. Niki Lauda már az első ferraris futamán brillírozott, és az argentin futamon második helyet szerzett. Alig három futammal később, Spanyolországban megszerezte élete első F1-es futamgyőzelmét, és egyben megtörte a Ferrari ’72 óta tartó sikertelenségét is. Ebben a szezonban még egy futamot nyert, majd az összetett negyedik helyen végzett a pilóták pontversenyében. 

1974-ben a Spanyol Nagydíjon szerezte meg élete első Grand Prix győzelmét.

1975-ben eljött karrierjének első ragyogó éve, bár a szezon nehezen indult, az első pár futamon ötödik helytől jobbat nem szerzett. Ennek ellenére négy egymást követő győzelmet ért el az új Ferrari 312T volánja mögött, ezzel megszerezte élete első világbajnoki címét, a Ferrari pedig bezsebelte a konstruktőri címet is. Ebben az évben Niki Lauda egy óriási rekordot is megdöntött, 7 perc alatt futotta meg a legjobb köridőt a félelmetes zöld pokolban, a Nürburgringen. 

Világbajnoki álmát először 1975-ben váltotta valóra.

1976 életének és pályafutásának óriási sorsfordítója volt, az idény első hat versenyéből négyet megnyert, csak kétszer lett második. A brit nagydíjon megszerezte az ötödik futamgyőzelmet is, ekkor már bő kétszer annyi pontja volt, mint legerősebb kihívóinak, Jody Schekternek és James Huntnak, nagyon közel állt a második VB cím megszerzéséhez. Közeledett a Német Nagydíj hétvégéje, ugyan Niki volt a pálya ördöge, azonban tudta jól, hogy a Nürburgring biztonsági hiányosságokkal küzd. Nincsenek felkészülve a hosszú pályán egy esetleges baleset gyors kezelésére, így a pilótákat a verseny bojkottjára szólította fel. Ezt akkor leszavazták, és a futam megtartása mellett döntöttek. Talán érezte, hogy nem kellene versenyeznie, azonban azon a tragikus hétvégén ő is beült a Ferrari volánja mögé.

1976. augusztus 1-jén a zöld pokol tényleg pokollá vált.

1976. augusztus 1-jén a második körben a Bergwerk kanyar előtti gyors balosban elvesztette az uralmát a Ferrari fölött és nekicsapódott a pálya melletti korlátnak, megpördült. Az autó tankja megsérült és a Ferrari lángokba borult, majd Brett Lunger a mögötte érkező Sturtees-Ford autóval nem tudta kikerülni. Lunger időben elhagyta az autóját, azonban Lauda bent ragadt a pokollá váló versenygépben. Az időközben a kanyarhoz érő Arturo Merzario, Guy Edwards, Harald Ertl és Lunger próbálták kínkeservesen kihúzni Nikit az autóból. Súlyos égési sérüléseket szenvedett és a mérgező gázokat is belélegezte, amelyek megrongálták a tüdejét. Bekövetkezett az, amitől tartott, és ami miatt bojkottálni akarta a futamot. Azonnal kórházba szállították, ahol kómába esett. A Ferrari ezután Carlos Reutemannt ültette Lauda helyére, akire korrekciós műtétek és számtalan kezelés várt. A címvédés egyre távolabb került az osztrák pilótától, habár csak két futamot hagyott ki, de James Hunt megközelítette a pontversenyben. Azonban Niki igen akaratos és kitartó volt. Alig hat héttel a balesete után újra autóba ült, és folytatta a rivalizálást a mclarenes Hunttal. A szezonzáró Japán Nagydíj előtt Hunt lemaradása három pont volt Laudával szemben. 

A japán futam kellően drámai volt, James Hunt a harmadik helyről rajtolt, mögötte volt Lauda, a hétvégét a szakadó eső határozta meg. Niki két kör után kiállt a versenyből, mondván, hogy nem biztonságos így vezetni. Hunt a harmadik lett, és egyetlen egy ponttal előzte meg riválisát, így megszerezte élete egyetlen F1-es világbajnoki címét. 

Lauda és Hunt a pályán kívül barátok voltak.

A ’77-es év volt az utolsó, amelyet a Scuderia Ferrari színeiben töltött el, az új csapattársát, Reutemannt ki nem állhatta. Nem volt ez sem egy egyszerű szezon, ennek ellenére Niki megszerezte élete második bajnoki címét, majd ott hagyta a Ferrarit és átigazolt Brabham-Alfa Romeo csapathoz. A Brabham színeiben vezette a híres BT46B versenyautót, amelyet csak egyetlen futamon, a Svéd Nagydíjon használtak, azonban nyertek vele. Hogy miért is csak egy futamon? Az ok igen prózai, a többi autóhoz képest modernebb megoldásokat felvonultató gép és az akkori csapattulajdonos, Bernie Ecclestone ellen tiltakozott a többi csapat. Bernie ekkoriban manőverezett az F1 kereskedelmi jogainak a megszerzéséért, így jobbnak látta elkerülni a felesleges vitákat, ennek ellenére a svéd győzelem hivatalos maradt. Ez a szezon botrányosan rosszul sikerült a csapatnak, Niki a svéd futamon kívül az olasz nagydíjon szerzett utólag elsőséget, ugyanis kizárták a versenyből Mario Andrettit és Gilles Villeneuve-öt. Ezen kívül a legjobb eredménye egy-egy második hely volt Montrealban és a brit futamon. A fő probléma az Alfa Romeo boxer motorja volt, amelyet 1979-ben egy V12-es elrendezésűre cseréltek. Ez a szezon is borzalmasan sikerült, az autó az új motorral sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. 

A tiltott autó és Lauda, amely egyetlen futamon szerepelt és győzött.

Ugyanakkor a ’79-ben induló és csak két szezont megélt BMW M1 Procar szériában is helyett kapott Lauda, A brit Project Four Racing csapat (Ron Dennis volt a csapatfőnök) autójával három futamot is nyert, így megszerezte az összetett elsőséget is. A Brabhamet, akik szezon közben visszaváltottak a Cosworth-féle V8-as motorokra, a szezon végén otthagyta Niki, majd megalapította az első légitársaságát, a Lauda Air-t és ezzel foglalkozott egészen a ’80-as évek elejéig.

A balesete után mindig sapkát viselt, amelyre rászervezte a szponzorokat is.

1982-ben ismételten visszatért a száguldó cirkuszba, az akkoriban rekord összegnek számító 3 millió dolláros fizetésért, amelyet a McLaren ajánlott neki. Még ebben az évben szervezte meg a pilóták sztrájkját, amely az ellen szólt, hogy az aktuális csapataiknál kötelezzék el magukat, ezáltal gyengítve a jövőbeli tárgyalási pozícióikat. ’83 nem volt egy túl jó év a csapat számára, azonban 1984 ismét elhozta a dicsőséget. Ekkor Alain Prost volt Lauda csapattársa, akivel óriási versenyeket futottak, és a szezon végén csupán egy fél pont előnnyel, de Niki Lauda megszerezte élete harmadik és egyben utolsó F1-es bajnoki elsőségét is. A csapat az év során 16 futamból tizenkettőt megnyert, izgalmas szezon volt az F1 történetének talán legjobb futamaival. Ekkor volt a híres esős monacói verseny, amely Prost és Senna versenye miatt vált emlékezetessé. 1984 volt máig az egyetlen év is az F1-ben, amikor az Osztrák Nagydíjon osztrák pilóta tudott győzedelmeskedni.

Máig az egyetlen pilóta, aki a két legjobb konstruktőr, a Ferrari és a McLaren színeiben is világbajnok volt.

A szezon a záró futamon dőlt el, amelyet Portugáliában rendeztek. Prost a második helyre kvalifikálta magát, míg csapattársa, Niki csak a 11. helyet szerezte meg. A futamot egy ideig Piquet vezette, majd kiesett, miközben a harmadik helyen Senna autózott. Lauda a 11. helyről felküzdötte magát egészen a harmadik pozícióig, majd megelőzve a Tolemanban versenyző Sennát, a második helyen ért célba, ezáltal a fél pontnyi előnye elegendő volt a világbajnoki cím bezsebelésére. 

Fél pont.

A Formula 1-ben eltöltött utolsó éve már egyáltalán nem volt túl fényes, balesetet is szenvedett a belga futam edzésén, amely miatt nem állt rajthoz, majd kihagyta az Európa Nagydíjat is. Egyedül a Holland Nagydíjon tudott győzedelmeskedni, amely egyben az F1 történetében az utolsó hollandiai futam is volt. Az ausztriai versenyen jelentette be a visszavonulását, helyét a McLaren-TAG csapatában Keke Rosberg vette át. Ezt követően megalapította a Lauda Air légitársaságot, amelyet 1999-ben adott el az Austrian Airlines társaságnak. 

Imádott repülni, három légitársasága is volt.

Nyolc évvel később ismét visszatért a száguldó cirkuszba, de már főként a háttérben vállalat szerepet, elsőként a Ferrarinál volt tanácsadó. A 2001-es szezon felénél elvállalta a Jaguar csapat vezetői pozícióját, amit 2002-ig töltött be. ezután új légitársaságot alapított, amelyet Lauda Motion-nek nevezett el, valahogy mindig is szerette a repülést, ez és az F1 volt az élete. 2012-ben került a Mercedes AMG Petronas csapathoz, ahol haláláig betöltötte a csapat elnöki szerepét.

Viszlát bajnok!

Magánéletében kétszer nősült; első felesége Marlene Knaus volt, akivel 1976-ban házasodtak össze, tőle két fia született. 1991-ben váltak el, majd Niki 2008-ban feleségül vette Birgit Wetzingert, akitől ikrei születtek. Öt könyvet írt, e mellett az osztrák és a német RTL-nek is dolgozott, mint F1-es szakkommentátor. 

Niki Lauda 70 éves korában, 2019. május 20-án lépett az égi versenypályákra, ő volt az a versenyző, akit már életében legendaként tiszteltek.