Száguldás a naplementébe egy roadsterrel

Vitathatatlanul is beütött a nyár, a hőmérő higanyszála vagy épp digitális klaszterei már javában 30 fok feletti hőmérsékletet jeleznek, esténként jól esik a hideg sör, vagy egy hűsítő koktél, a klímák pedig csúcsra vannak járatva. Pár héttel ezelőtt még az esős májusban írtunk egy kabrióajánlót abból a célból, hogy ha valaki a szezonra beújítana magának egy sátortetős gépet. Vannak olyanok, akiknek a kabrió kevés és sokkal sportosabb autókra vágynak, természetesen tető nélkül. Ők azok, akik a roadsterek és spiderek (vagy spyderek) megcélzott közönsége. Ezek az autók már csak kétszemélyesek, zömében erősebbek is, mint a kabriók, illetve puritánabb a felszereltségük. Ahogy az előző cikkben megígértük, a második felvonásban ezeket az autókat vesszük górcső alá, ugyanúgy a ’90-es évekből és a 2000-es évek elejéből válogatva. Most is színes kavalkád lesz, hogy mindenki megtalálja a saját elképzeléseinek leginkább megfelelőt.

Alfa Romeo Spider

A ’80-as évek végén valódi tervezői kooperációban született meg az Alfa Romeo Spider első koncepcióváltozata, majd később a prototípusok. Enrico Fumia a Pininfarina tervezőstúdió képviseletében az Alfa Romeo Centro Stile márnökeivel és az akkoriban olasz színekben játszó Walter da Silva mesterrel együtt alkották meg a GTV kupét és a nyitott Spider változatot. 1993-ban került piacra a páros, amely 2004-ig maradt gyártásban, ez volt az utolsó Alfa, amely még a régi üzemben készült Arese-ben. Az 1,8-as, kétliteres sornégyes Twin Spark, illetve a kétliteres, majd három és 3,2 literes V6-os motorok kerültek a géptető alá, amelyek kellő dinamizmussal mozgatták az éles vonalak által határolt kétülésest. A típus pályafutása során három modellfrissítést is megélt, az utolsónál a 147-es Alfa hűtőmaszkját kapta meg, ami szerintem már kevésbé mutatós ezen a járgányon. A jobban felszerelt példányokban elektromos mozgatású a tető és akár teljes MOMO bőrözés is van. Idehaza jelenleg nagyjából egy marékkal van eladó, az áruk 800 ezertől akár kettő millióig is terjedhet. A németeknél jóval bőségesebb a választék, zömében 2 ezer eurótól egészen 11-12 ezer euróig nyúlik a skála, sok a kétliteres változat. Olcsóbb ez  már nem igen lesz, hiszen mindösszesen 39 ezer példány készült belőle, így talán még most érdemes beszerezni egyet, ha valaki a dolce vita életérzést stílusos formában akarja átélni.

Audi TT Roadster

Talán a legjobb dolog, ami a négyes Golf technikájával történhetett, az a négykarikások TT Roadstere volt. A Nagyon gömbölyű forma akkoriban igen ütős és menő volt, az első TT elől-hátul ugyanúgy nézett ki, csak a lámpák színe különböztette meg az autó két végét. A típus vélhetően a menetstabilitási problémái miatt vált az autós magazinok címlapján ismertté, ugyanis az első szériáról kiderül, hogy nagy tempónál a háta könnyedén instabillá válik, ami veszélyes volt sávváltáskor, vagy éles kanyarodáskor. Volt is nagy visszahívási akció, amelynek keretén belül az első széria kapott ESP-t, ASR-t, módosították a futóművet, illetve a hátára biggyesztettek egy kis spoilert is, amivel a hátsó formákat sikerült remekül agyonütni. A géptető alatt vagy az 1,8-as turbós 150 lovas négyhengerest találjuk, amely a quattro változatokban mind a négy kereket hajtotta, vagy pedig a Golfból származó 3,2 literes VR6 adja a talp alá valót, 250 lóerővel. Ez utóbbit anno szerencsére csak quattro hajtással árulták, valamint DSG váltóművet is társítottak hozzá. Másrészt ugye ez az autó a hazai autóipar büszkesége, hiszen kizárólag Győrben készült, mint ahogy a mai napig is készül a vélhetően utolsó szériája. Itthon nagyjából két tucatnyit lehet találni a hahun, 1 milliótól akár 2,5 millióig is mehet az ára, bár ezt a felső sávot túlzónak érzem. A németeknél jóval többet találni belőle, jellemzően 3 ezer és 16 ezer euró között mozog az áruk. Mivel egy időben a tunerek nagy kedvence volt, ezért a vásárlásnál óvatosan kell eljárni, nehogy valamilyen szétfaragott, lerúgott példányba nyúljunk bele, ami látszólag csili-vili. 

BMW Z8

Nyilván a bajorok kapcsán említhetném a Z1-et, amelynek a küszöbben eltűnő ajtajai már önmagukban is izgalmasak, illetve a Z3-as roadstert, amely anno még James Bond is vezetett az Aranyszem című filmben. Azonban itt és most egy újabb filmsztár BMW-nek, a Z8-nak adok helyet, amely még 1999-ben szintén egy 007-es filmben (A világ nem elég) debütált. Az autót még E52 gyári kódnév alatt kezdték el fejleszteni a ’90-es évek első felében, de a projekt nagyon lassan haladt. Kezdetben a híres 507-es típus előtt szerettek volna tisztelegni egy koncepcióautóval, amelynek a Z07 nevet adták volna. Később aztán szépen túlnőtte magát a projekt és az autót a nagyközönség elsőként a ’99-es Bond filmben láthatta. A teljes alumínium konstrukció egy nagyon egyedi formában öltött testet, amely szerintem máig az egyik legszebb és egyben legsportosabb autó, amelyet a BMW valaha is gyártott. Az orrában a 4,9 literes S62-es V8-as motor kerek 400 lóerővel gyötörte a hátsó kerekeket, 4,2 másodperc alatt ugrott százra. Akkoriban a Car and Driver tesztje alapján jobb volt a gyorsulása, irányíthatósága és a lassulási képessége, mint az etalonnak számító Ferrari 360 Modena típusnak. A hátsó lámpákban látványos neon csöveket alkalmaztak, így szinte minden elemében egy koncepciónak hat az egész autó, pedig készült belőle bő 5700 példány, természetesen kézzel. Nem az a sportautó, ami minden sarkon ott áll, itthon ne is keresse senki. A német piacon bő 100 példány keresi új gazdáját, meglehetősen borsos áron mérik őket, a legolcsóbb is bő 150 e euróba kerül, az igazán ritka Alpina változatokért közel 700 ezer eurót is elkérhetnek.

Chrysler Crossfire

Talán ezeket a sorokat olvasva mindenkinek beugrik, hogy anno készült az amerikai márka logója alatt egy ilyen autó, amely a Mercedes-Benz R170, azaz az első SLK műszaki alapjaira épült. Ha a képre pillantotok, akkor bizonyára már mindenki tudja, hogy miről van szó. Szinte nyomtalanul tűnt el a süllyesztőben ez az autó, nem volt túlságosan sikeres. A formája mondjuk úgy, hogy érdekes, nem mondanám se csúnyának, se túl szépnek, mégis talán emiatt, de kilógott mindig is a sorból. Sokan a ’60-as években futott AMC Marlin reinkarnációját látják benne, ebben lehet is valami. 2003 és 2007 között gyártották a Karmann gyártósorain, a géptető alatt szintén a csillagosoktól érkezett a motor, amely a 3,2 literes V6-os egység volt szívó, illetve kompresszoros változatban. A csúcsváltozatot SRT-6 névvel illették, ez gyakorlatilag az első SLK 32 AMG volt a maga 330 lóerejével. A hazai kínálat a hahun a cikk írásának a pillanatában éppen kettő darab 2,7 – 3,2 millió Ft közötti árakon. A mobilén kereken 50 példány kelleti magát, 6 ezer eurótól indul az áruk, a legdrágább majd 33 ezer euróba kerül. Ha valaki egzotikumra vágyik elérhető áron, akkor annak jó választás lehet ez a típus, hiszen biztos nem áll minden parkolóban egy.

Dodge Viper

Egy igazi őstulok, amely már csak a megjelenésével is kiröhögi az Euro6 emissziós regulákat, nem beszélve arról, hogy a sötétzöldek a tulajokat vélhetően mindenféle Tesla autókkal átkozzák. Szerintünk egy igazi autóipari ikon, egy mérged dög, amiben tombolnak a tőerők és legfőképp a V10-es motor. SR 1 gyári kódnéven futott az első generáció, amelyet a Dodge 1991 és 1995 között gyártott. Tom Gale a ’90-es évek elején egy egyszerű vonalakból állód, de mégis látványos formát alkotott a Viperának, amely bár alapból keménytetős kupéként látta meg a napvilágot, valójában egy targa sportjárgány. Az orrában 8 liter, tíz cilinderre elosztva produkálja a kerek 400 lóerőt. Kell ennél több? Nem, csak egy kiapadhatatlan benzinkút! Ha pedig kíváncsi vagy a típus történetére, akkor korábbi cikkünket ajánljuk figyelmedbe.

Ferrari F355 Spider

Ki ne szeretne magának legalább egyszer egy ágaskodó vad olasz lovat. Különösen, ha az ráadásul egy spider, mint amilyen a ’90-es évek sláger Ferrarija, az F355 Spider. A márkához méltóan mindösszesen csak 3717 példány készült ebből a sportautóból. Akkoriban ez volt a maranellóiak első nyitott tetejű autója, amelybe automatikus váltóművet is lehetett rendelni. A 3,4 literes középen elhelyezett V8-as szív 380 lóereje röpítette a Pininfarina stúdió által szélcsatornában megálmodott áramvonalas testet, amelyen még javában bukólámpákat alkalmaztak. Idehaza ilyet ne is keressünk, de jelenleg a mobilén sem hirdetnek egy darabot sem. Nagyjából olyan 50 ezer euróra lőném be a mai árát, de egyes példányokat szerintem bőven a duplájáért is el lehet adni.

Fiat Barchetta

A kis hajó, legalábbis olaszul ezt jelenti a Barchetta. A Fiat a ’90-es évek elején a Stola céget bevonva fejlesztette ki ezt a kicsi roadstert az első Punto padlólemezére és a korabeli 1,8 literes 131 lóerős motort felhasználva. Az apró kétüléses csak 1056 kg-ot nyomott a mérlegen, így megfutotta a 200 km/h végsebességet. 1995-től kezdődően tíz éven keresztül tartották a kínálatban, a Maggiora üzemében készültek ezek az autók egészen a cég 2002-es csődjéig, majd az utolsó évekre a gyártást visszatelepítették a Fiat Mirafiori gyárába. Valamivel több mint 57 ezer példányt készült belőle, nem túl gyakori látvány idehaza sem, de azért nem is az a tucatautó. Szerintem nagyon stílusos kis nyitott gép, a krómozott hátsó csomagtartó külön poén tud rajta lenni. Ha én választanék ilyet, akkor tuti valamilyen élénk színben pompázna, a feketét és az ezüstöt biztos, hogy kerülném. A hahun épp hét darab van belőle, fél milliótól 1,5 millióig tart a skála. A németeknél közel kétszáz példányt kínálnak eladásra, ott ezer eurótól indul az árcédula és ennek a tízszeresét is meghaladják a legszebb példányok. Mivel Punto alapú, ezért a fenntartása nem vészes, van hozzá keménytető is, szerintem jó vétel lehet egy ilyen.

Ford SteetKa

A Ford egykori formanyelvét New Edge-nek nevezték, és talán az egyik legjobban sikerült alkotásuk volt a városi törpeautó, a Ka, amelyet én még ma is szívesen megnézek a forgalomban, hiszen a hihetetlen vonalaival máig kilóg az autóipari egyentermékek nyomorúságában. Hogyan is lehetne izgalmasabbá tenni egy ilyen látványos ki gépet? Egyszerűen csak szólni kell az olaszoknak, majd ők megoldják. Így tettek anno, és a Pininfarina stúdióra bízták a kétüléses nyitott változat megvalósítását, amely szintén nagyszerűre sikeredett. 2002 és 2005 között némileg több mint 37 ezer példányt gyártottak a legkisebb Ford roadsterből. Fürgének mondják és azt is olvastam már róla, hogy tényleg jó vezetni. A hazai kínálat zömében 500 ezer forint környékén mozog, és maximum 900 ezer forintig nyúlik az árcédula. A német piacon bőséges a választék, ezer és  hatezer euró között szóródnak az árak, némelyikhez még keménytető is jár.

Honda S2000

Az egykoron sportos autókat készítő japán autómárka 50. évfordulóján, 1999-ben került piacra. Én úgy tekintek erre az autóra, mint az utolsó igazi Honda, amely még mert az lenni, ami az alapító filozófiáját is követi. A sornégyes kétliteres DOHC motor 242 lóereje vígan repítette az 50:50 tömegelosztású nyitott sportgépet, amelynek hatfokozatú manuális kapcsolású váltóművön keresztül lehetett adni az ütemet. Emlékeimben egy nagyon jó hanggal megáldott nyitott Honda van, amelynek a motorját könnyedén bele lehetett zavarni a 9 ezernél kezdődő piros mezőbe. Talán Sebring Silver, vagy Silverstone metál fényben csapnék le rá, szigorúan vörös bőrbelsővel. Idehaza jelenleg három S2000 található a hahun, a 4-6 milliós ársávban mozognak. A németeknél alig 40 példány van, ott 13 ezer eurótól fölfelé indul az árcédula. Ez az autó egyébként abban az időben volt népszerű, amikor a Fast & Furious és a Need for Speed Undergrand őrület is tombolt, ezzel csak azt akarom mondani hogy sok Honda S2000 hülyegyerekautóvá vált, így azokat a példányokat messzire kerülje el mindenki.

Lotus Elise

A brit gokart, amelyet a cég akkori vezetője, Romano Artioli az unokája után nevezett el. A ’90-es évek közepén dobták piacra az első szériát, amely belehasított a sportautók világába. Egyrészt a könnyű vázszerkezetre épített üvegszálas kasznival a kis sportgép alig nyomott 725 kg-ot, másrészt az izgalmas fokozása érdekében a Rovertől származó motort középre helyezték. A 120 lóerős négyhengeres motor így könnyedén repítette 5,8 másodperc alatt százra az Elise-t, amellyel akár 240 km/h-ig lehetett száguldani. Persze készítettek erősebb változatokat is, és különféle limitált szériával is meglepték a sportautók rajongóit. Itthon jelenleg egy darab eladó példány nincs, legalábbis a hahun nem találni belőle. Irány a német piac, bár a mobile sincs eleresztve, az első szériából 33 példányt kínálnak. Szóval, ha ilyet szeretnél, akkor úgy jó 20 ezer euróval készülj, plusz a kezdeti költségek, ami minden használtautó vásárlásánál felmerül. De jó móka lesz, az már egyszer tuti!

Maserati Spyder

A 2000-es évek elején készült a szigonyos autómárka talán két legszebb típusa, a Coupé és a Spyder, amelyek a 3200 GT alapjaira épültek. Az autót 4200 GT néven is emlegetik, amely a benne lévő motor méretére utal. A csodaszép nyitott kétülésest és a kupé testvérét is Giorgetto Giugiaro álmodta meg az ItalDesign stúdiónál, a belteret Enrico Fumia rajzolta, zömében szintén a 3200 GT elemeit felhasználva. Az autó orrában a 4,2 literes Ferrari származék V8-as motor 390 lóerőt teljesített, amelyhez hatfokozatú manuális, vagy a Cambiocorsa változat esetén a kormány mögötti fülekkel is kapcsolható automatikus váltóművet társítottak. A hajtásláncban transzaxiális módon a váltóegységet a hátsó tengelyhez helyezték, így közel 50-50%-ban tudták az autó egyébként nem csekély (1730 kg) tömegét elosztani a két tengely között. Ha valaki olasz életérzést a maximális kényelemmel és luxussal fűszerezné, akkor ez az autó lesz a befutó. Itthon nem találni ilyet, irány a mobile.de és a zsebedben legyen minimum 17 ezer euró, meg még azért tartalékban valamennyi, mert az első szerviz nem lesz olcsó mulatság.

Mazda MX-5

Azt hiszem azzal nem lövök mellé, hogy a világ legpopulárisabb roadstere a Mazda MX-5, amelynek első generációja még 1989-ben jelent meg. A japánok eltökélt célja volt, hogy egy olyan autót alkossanak, amely leginkább  a második világháború utáni angol sportautókból inspirálódott, mint például az MG B vagy a Triumph Spitfire. Az első generáció (NA) még bukólámpás volt, a géptető alatt pedig 115 lóerős 1,6-os vagy a 129 lóerős 1,8-as motor található. Ez utóbbi már nem rossz a 960 kg-os tömeghez. Volt belőle megszámlálhatatlanul sok speciális kiadás. Már az első generáció is rendkívül népszerű volt, és így 30 év távlatából a Mazda tavaly elindította az MX-5-re specializált gyári felújítási programját is. 

Mercedes-Benz SL

Sokat gondolkodtam azon, hogy az SLK, vagy az SL szerepeljen ebben a roadster-válogatásban, vagy esetleg mindkettő, végül a nagy testvér mellett tettem le a voksot. Az R129 kódjelű csúcs Mercedes roadster még a szögletes formák jegyében fogant. Ma már a klasszikusok közé soroljuk az egykori sportcsillagot, amelynek a legkisebb motorja is 2,8 literes sorhatos volt  Persze nem erről volt híres, hanem sokkal inkább az SL 500 és 600 modellek vitték a prímet, illetve a különféle AMG modellek, amelyek közül a V12-es verziók extrém ritkák, különösen az SL 70 AMG és az SL 73 AMG, amelyek neveiben a számok még a motor űrtartalmára utaltak. A 7,3 literes motor egyébként a Pagani Zonda modellbe is bekerült, illetve azóta is a Mercedes-AMG szállítja a motorokat az olaszoknak. 1989-től egészen 2002-ig gyártották ezt a szögletes roadstert, amely a német mérnöki csúcsteljesítményt kombinálja a kor luxusfelszereltségével, igazi álomautó. 

MG F/TF

Lassan már azt is elfelejtjük, hogy valaha volt Rover Group, az MG márkanév pedig tényleg csak a fanatikusok tudatában van meg, manapság már lehet alig mond valamit a laikusoknak. A kilencvenes évek végén még tudtak alkotni izgalmas autót, nem csak szépet (Rover 75). Ez az izgalmas darab a kínálatban az MG F, illetve az módosított TF változat volt. Ez utóbbit 2005-ig gyártották, majd a cég csődbe is ment, viszont a kínaiak megvették a martalékát és a saját hazájukban tovább folytatták a termelést, de az már nem angol autó volt. Ez a kis roadster talán ebből a felhozatalból az egyik legőrültebb autó, ugyanis középmotoros, és megy mint a golyó. Az 1,8-as négyhengeres, 120 lóerős MG F 1995 márciusában mutatkozott be, pár hónappal később már elérhető volt az erősebb, változó szelepvezérlésű változat, amely 145 lóerővel repítette a kis kasznit. A legerősebb F 160 lóerős volt, és a tervezett Supersport verzió sosem került gyártásba. A TF változat 2002-ben mutatkozott be, könnyen felismerhető a módosított hűtőmaszkról. A lemezek alatt is változtattak ennél a verziónál, elhagyták a bonyolult  és drágán javítható Hydragas felfüggesztést (igaz ettől volt olyan jól vezethető), helyette normál tekercsrugókat alkalmaztak, ugyanakkor a torziós merevséget 20%-kal sikerült növelniük, ami egy nyitott autónál nagy előny. A hazai árak jellemzően 600 e Ft fölött indulnak, van ez alatt is, de felejtős. A TF változatok millió fölött kezdődnek, az árcédula bőven 2 millió fölé nyúlik. Volt anno belőle 1,6-os változat is, de szerintem érdemesebb az erősebb verziókat keresni. A németeknél jellemzően 3 ezer eurótól 13 ezer euróig terjed a skála, és természetesen ott több példányból lehet válogatni.

Nissan 350Z

A híres-neves Z széria korábbi generációja volt a 350Z, amelyből 2003 és 2008 között készült a kupé és a roadster változat. Az autót a klasszikus iskola elvei alapján tervezték, orrmotor, hátsókerékhajtás, két személy az utastérben. A gép szíve 3,5 literes V6-os szívó motor, amelyet a 350Z életciklusa alatt párszor finomítottak, így 291 lóerős kezdeti teljesítményt egészen 310 lóerőig növelték. Emlékszem, amikor megjelent, akkor nagy újdonság volt, hogy a műszeregység együtt mozog a kormányoszloppal. Az autó talán legszebb részleteként bennem a valódi fém kilincs maradt meg, ami különösen jól mutatott a “Lemans sunset” fényezésen. Idehaza éppen négy darabot árulnak 3 és 5 millió Ft közötti áron. A mobilén 7 ezer eurótól indul meg az áruk, ott jelenleg 140 példányból lehet válogatni. Mondanom sem kell, hogy ez a típus is a Fast & Furious és az NFS korszak autója, tehát vannak igazán pimpelt darabok is, amiket jobb, ha elkerültök.

Opel Speedster

Ez egy olyan autó, amit sokan nem szeretnek, sokan pedig minden idők legmerészebb Opeljének titulálnak. Igazából nem önálló modell, hiszen a korabeli Lotus Elise alapjaira szabtak egy igen határozott vonalakkal megáldott új ruhát, és a saját motorjaikat építették be középre! Ja igen, mert hogy középmotoros, és ha jól tudom máig az egyetlen (és szerintem utolsó) középmotoros Opel. A kialakítása valójában inkább targa, mint amilyen a fentebb szereplő Viper is. Üvegszálas kaszni a könnyű alumínium vázon, anno a Terminátor is mondogatott hasonlót: “élő szövet a fém vázon.”  Nem volt benne szervó, sem klíma, cserébe a vezetés tiszta élményét adta, amolyan gokartos élményként. A 2,2 motor 147 lóereje is jól mozgatta a 870 kilós autót, de a kétliteres 200 lovas turbós változat sem volt több, mint 930 g-ot a mérlegen, azzal pedig könnyedén futották a bő 240 km/h-t, 100-ra pedig 4,7 másodperc alatt lőtt ki. A Vauxhall verzió egyébként 220 lóerős volt. Itthon épp nincs eladó, mondjuk nem gyakori látvány sehol sem. A németeknél félszáz példány várja új gazdáját, jellemzően 15 ezer eurótól indul az ár, de háromszor ennyiért is van. Olcsóbb nem igazán lesz, ugyanis alig több mint 7 ezer példány készült belőle.

Porsche Boxster

A mini 911, vagy az olcsó 911, ahogy párszor már hallottam hivatkozni a ’90-es évek közepén megjelent akkori legkisebb Porschét. Ez még az az időszak volt, amikor a stuttgarti sportautógyártó nem az SUV modellekből tartotta fenn magát, hanem még bizony a nevéhez hű autókat készített szívó boxermotorral. A gyári kódnevén 986-ként futó típus tervezését már 1993-ban megkezdték, a német mérnökök célja egy középmotoros roadster megalkotása volt. A neve a boxer motor és a roadster szavak összevonásából született. Kezdetben 2,5 literes motorral kínálták, majd később volt belőle 2,7 és 3,2 literes változat is. Az M96 kódjelű motor egyébként a márka első vízhűtéses egysége volt, ezt a 911 típussal ellentétben nem a farba, hanem a jobb tömegelosztás miatt középre építették be. A legerősebb változat 260 lóerős volt, és már a kezdetektől fogva lehetett rendelni Tiptronic váltóművel is. Ha Boxster, akkor irány a német piac, ott több szász példányból lehet választani, az olcsóbbak 5 ezer euró alatt vannak, de normálisat inkább 15 ezer euró körül keressünk.

Renault Sport Spider

Gyanítom erre az autóra aztán végképp nem sokan emlékeznek, mondjuk nem is készült belőle sok, hiszen 1996 és 1999 között hozzávetőlegesen 1800 példányt gyárthattak. A Renault Sport Spider gondolata már a ’90-es évek elején felmerült a franciáknál, akik a ’80-as évek sztárjához az R5 Turbóhoz hasonló autót szerettek volna alkotni.  Olyan sportautót alkotott a Renault Sport, amely egyaránt alkalmas utcai használatra és pályaversenyzésre is, így született meg a Spider, amely komoly bukócsővel és semmihez sem hasonlítható formájával vált üde színfoltjává az autós világnak. Alumínium vázszerkezetre húztak műanyag héjat, így a könnyű építési módnak köszönhetően a Spider alig nyomott 930 kg-ot. A középre szerelt 150 lóerős kétliteres motor így nagyon dinamikusan mozgatta ezt a gépet. Érdekesség, hogy nem volt semmiféle teteje, külön sem lehetett venni hozzá. Viszont volt anno egy saját bajnoksága, amelyben Jeason Plato és Andy Priaulx is verrsenyzett. A németeknél 30-50 ezer euró körül már lehet venni, de ott is alig több mint egy tucat van éppen eladó. Az biztos, hogy a legnagyobb feltűnést ezzel lehetne kelteni.

Toyota MR2

1984 és 2007 között összesen három generációt élt meg a Toyota aprócska sportautója, amely a japán autóipar első középmotoros modellje is volt. A ’70-es évek második felében kezdték meg a fejlesztését az első generációnak, a cél egy olyan kompakt és kedvezően fenntartható autó megalkotása volt, amellyel mégis élvezet a vezetés. Anno még a Lotus mérnökeit is bevonták a fejlesztésbe, akik a futómű kialakításában vettek részt. Én most elsősorban az utolsó generációt javasolnám, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy ezek még könnyedén beszerezhetőek, és jó esetben nem ette meg őket a rozsda.  Az 1,8 literes VVT-i motor 138 lóereje bőven elegendő a tonna alatti saját tömegű MR2 dinamikus mozgatásához. A Vancello Team fotósának, Ca$h-nek van egy ilyen gépe, ő vélhetően sokat tudna róla mesélni. Ráadásul ha jól tévedek, ez volt a Toyota utolsó nyitott autója is, legalábbis máig bezárólag. A hazai kínálat nem túl nagy, 1 millió fölött indulnak az árak és 3 millióig találni a hahun eladó példányt. A németeknél is hasonlóan alakulnak az árak, de ott jóval szélesebb a választék.

Ezzel a végére is értünk a roadster-ajánlónknak, reméljük, hogy a színes kavalkádban mindenki megtalálja majd a saját kedvencét. Ha pedig éppen most fájna a fogad egy ilyen gépre, akkor talán egy kicsit segítettünk a választásban. Természetesen, ahogy a kabriók és minden más egyéb használtautó vásárlásánál, a roadsterek esetében is nagy körültekintéssel járjatok el, mert egy csili-vili autó, ami rossz műszaki tartalmat hordoz csak a bosszúságot fogja okozni.