Szép, művészet?

A luxus kifejezés régen a kézzel, nagy műgonddal készült egyedi tárgyaknak volt a jelzője, amelyet a gazdag kliensek kívánságainak megfelelően alkottak meg. Idővel a fényűző anyagok és tárgyak szinonimájává vált. Ez utóbbiak esetében aztán eljött a tömegtermelés, ma már a jól csengő márkák termékei is valahol Ázsiában készülnek fillérekért, hogy aztán rád sózhassák őket pofátlan árakon az Andrássy úton lévő puccos butikok valamelyikében. Sajnos a luxus kifejezés az autóiparban is csúnyán megtépázódott, azonban az automobilok világában ez az egész egykoron a rendkívül kifinomult, művészi érzékkel megalkotott egyedileg karosszált csodákat jelentette. Ez utóbbiból ma már csak nagyon kevés maradt fenn, így ami van, annak is örülni kell.

Idehaza sok esetben a X6-os BMW-re sokan rásütik, hogy luxusautó, pedig valójában csak egy a sok pénzért árult, ízléstelen problémahalmaz közül, amit autónak merészelnek nevezni. Ott van ugyanakkor mondjuk az Audi A6/A8 páros, amelyekkel jól öltözött (vagy annak tűnő) személyeket fuvaroznak. Valójában azok sem luxusautók, csak nagyon drága, jól felszerelt, a luxus illúzióját megteremtő, mondjuk úgy prémiumautók. A luxusautók egykoron olyan guruló csodák voltak, mint a Bentley, a Bugatti,, a Horch, a Maybach, vagy a Rolls-Royce. Ezen márkák tehetős vevőköre individualista, vagy legalábbis az volt a boldog békeidőkig. Az autó az egyediség egyik legjobb kifejezőeszköze, a luxusautók célközönsége nyilván nem akar egyen terméket magának. Sok pénzért bizony különleges bánásmód jár. A két világháború között virágzott a “coachbuilding”, azaz az egyedi felépítmények gyártása. Szinte a végtelenségig lehetne sorolni a kisebb-nagyobb karosszériaműhelyek nevét. Akkoriban még egy pedál, vagy egy ajtókilincs tervezésében és megmunkálásában is több fantázia és munka volt, mint ami mondjuk egy mai “álprémium” SUV-ben van, vagy valaha is lesz.

Akkoriban az autók még nem illuzionisták voltak, ami fémnek látszott, az fémből is volt, az üléseket valódi bőrrel kárpitozták, a műszerfalat szebbnél szebb nemesfa burkolatok díszítették. Olyanok voltak ezek az autócsodák, mint egy személyre szabott öltöny a hozzá illő egyedi bőrcipővel. A tömegtermelés előretörésével ezekre az autógyártókra és a különféle karosszériakészítőkre egyre nehezebb és nehezebb idők jöttek. Sokuk ma már nem létezik, amelyiknek netán sikerült túlélni az elmúlt bő 60-70 évet, az is valamelyik nagy konszern része.

Szinte mindegyik feladott már valamit a tradíciójából és az értékeiből, hiszen így-vagy úgy de a klasszikus értelemben vett luxusautót SUV formába is becsomagolták. Ezeknek amúgy is csak az olyanok tudnak örülni, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mi az a karburátor, és hogy régen bizony kurblival indították az autókat. Nem tudják azt sem, hogy egykoron kiváltság volt Enzo Ferraritól sportautót vásárolni, mert hiába volt pénzed, ha a Commendatore nem adta, akkor nem kaptál. A social media generációt, – ha egyáltalán még érdekli az autózás -, már csak a literes turbós motorok izgatják és az elektromos autók. Abban a hitben élnek, hogy a tengerekből kinyert műanyag hulladékból legyártott műbőr az megóvja a környezetet. 10 milliót, vagy még többet képesek elszórni az olyan tucat közlekedőedényekre, amelyeket egyes márkalogók álprémium hazugsága és a ‘soft touch’ bevonatok tömkelege burkol be.

Ebben az autóipari posványban, amiben a napjainkat éljük olykor azért feltűnik egy-egy reménysugár, néhány igazán ragyogó csillag, ami nekünk autórajongóknak mindig öröm. A napokban a Rolls-Royce nem csak egy különleges autót mutatott be, hanem egyből megszerezte a világ legdrágább új autója címet is. A Boat Tail egy teljesen egyedi, a Phantom műszaki alapjaira épülő túra kabrió. Amióta a BMW égisze alatt készülnek a modern brit trezorok, azóta – bevallom őszintén – egyiket sem találtam különösen szépnek. Csúnyának sem mondanám őket, inkább tiszteletet parancsoló jelenségeknek, már amikor néha napján feltűnnek valahol. Azonban elnézve a Boat Tail formavilágát, úgy gondolom, hogy most sikerült a formatervbe beleszőni a szépség fonalát is.

Szemből tipikus Rolls, de mégsem tolakodó az óriási hűtőmaszk, és a nagy lemezfelületek is sokkal inkább könnyedebbnek tűnnek, mintsem végtelenül nyomasztónak. Innen hátrafelé azonban úgy fest, mintha olaszok rajzolták volna a luxus yachtokat idéző formavilágot. Pedig az egészet a britek készítették a tehetős – és szerintem – jó ízléssel megáldott ügyfél elképzelései alapján. A farrész valami eszméletlenül szépre sikeredett, ráadásul a csomagtérfedél fából készült.

Ha már a csomagtérnél tartunk itt valójában egy komplett piknikszett lapul: porcelán tányérok, kristály poharak, ezüst evőeszközök, dupla pezsgőhűtő, – amelyet az ügyfél kedvenc évjárataihoz terveztek -, két összehajtható szék, asztalkák, illetve egy kihajtható kis napernyő bújik meg a két fedlapból álló csomagtérfedél alatt. A Boat Tail teteje egyetlen elem, amelyet szövet borít, azonban nem lehet összehajtani. Ezt bizony kézzel kell le- és felcsatolni, de semmi gond, ha menet közben kapja el az eső a szerencsés tulajdonost, az ilyen helyzetekre a csomagtér egy egyszerűbb vásznat is rejt, amely megfelelő védelmet nyújt a sofőrnek és az utasoknak egyaránt.

A beltér teljes egészében harmonizál a külsővel, a kéttónusú kék fényezéshez ugyanilyen színkombinációjú bőrbelső dukál. A műszerfalon ugyanolyan a faburkolat, mint a csomagtéren. A klasszikus analóg óracsoporton a Guilloche nevű fonott textúra köszön vissza, amelyet a legexkluzívabb ékszereken és órákon alkalmaznak.

Az 5,8 méter hosszú négy keréken guruló yacht orrában a patinás márka 6,7 literes, 563 lóerőre képes V12-es motorja duruzsol. Torsten Müller-Ötvös, a Rolls-Royce vezérigazgatója elmondta, hogy “ez a hiteles luxus, amely a siker megünneplésének és a maradandó örökség megteremtésének vágyából született.” Az autót a 2017-ben bemutatott Swaptail után kezdték el fejleszteni. Négy évig tartott a munka, hogy minden tökéletes legyen. Mindez a márka házon belül létrehozott Coachbuilding részlegének az érdeme. A szépségnek egyébként ára van, a Rolls-Royce Boat Tail a szerencsés ügyfélnek 20 millió angol fontjába került, ami nagyjából 8 milliárd Ft-nak felel meg.

Forrás, képek: Rolls-Royce

Total
0
Shares
1 hozzászolás
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések

Centodieci

A különleges hipersportautók mondhatni egybeforrtak a Bugatti nevével, akik nem spórolnak semmin, így a szoborszerű automobiljaikat nem csak…
Total
0
Share