Reggeli rozsda: Ascona

A ’90-es évek elején, amikor már összeomlott a keleti blokk, akkor Magyarországra is özönlöttek a 10 év körüli használt Opel Ascona modellek. Gyakori látvány volt a hazai utakon, csakúgy mint a kisebb méretű Kadett, illetve akkoriban begurult az országba néhány Rekord, elvétve akadt Manta és Monza is, az A Omegáról és társairól nem is beszélve. Sokan nagy örömmel ültek át ezekbe a nyugati autókba a bajos KGST típusok után. Az Opel kínálatában a ’70-es években jelent meg az első generáció, amellyel a Kadett és a Rekord közötti helyet töltötték ki, majd a ’80-as évek elején piacra dobták a harmadik, azaz a C Ascona generációját. Az 1981-ben megjelent típus a D Kadetthez hasonlóan már elsőkerékhajtást kapott és a motorjait a modern felülvezérelt egységek alkották. 

64904223_328508131404413_8059834146186330112_n.jpg

Akkoriban a GM J platformját felhasználva alkották meg a családi méretű Opelt, amely készült kétajtós és négyajtós szedán, valamint ötajtós változatban is. Ez utóbbit számos piacon CC néven, azaz Combi Coupé-ként is emlegették, ugyanis ebből az utolsó generációból már nem készült kombi változat. Megjelenésekor megnyerte az Arany Kormánykerék díjat, valamint a nyugat-német piacon a legkeresettebb típus volt, még a Golfot is lepipálta az eladások tekintetében. 1982-ben majdnem megnyerte az Év Autója díjat is, azonban a Renault 9-et nem sikerült lekörözni, viszont 27 évvel később az Ascona unokája, az Insignia bezsebelte ezt a címet. 

65089747_1049685211886326_8483574717666557952_n.jpg

A motorkínálat anno 1,3 litertől a kétliteres változatig nyúlt, a motorok az 1,8-as verzióig megegyeztek a Kadettben használt változatokkal, így az Asconához is elérhetőek voltak az S verziók, valamint ebből az autóból is készítettek SR és SR/E változatot is, valamint az Isuzu származék 1,6-os dízelt is megkapta. A legerősebb a típus utolsó éveiben készült kétliteres GT volt, amely 130 lóerővel repítette a középkategóriás autót.  A GM-nek köszönhetően az 1980-as években egyfajta világautó volt ez a járgány, az angoloknál természetesen Vauxhall márkajel alatt futott, ott Cavalier volt a neve, de gyártották Dél-Afrikában és Dél-Amerikában is, a latin amerikai piacokra Chevrolet Monza néven került, és ott volt háromajtós hatchback verzió is.

A beltérben zömében a Kadett műszerfalának elemei köszönnek vissza. A különbség az, hogy ez egy jóval tágasabb belső, illetve extrák tekintetében bővelkedett jobban az Ascona. Lehetett hozzá rendelni állítható magasságú kormányoszlopot, elektromos tükröket, illetve fedélzeti számítógépet is, bár ez utóbbi a Kadett GTE-hez is járt. 

64710647_437769053445173_8118285889420918784_n.jpg

De kanyarodjunk csak vissza a ’90-es évek vad kapitalista Magyarországába, Szóval szépen áramlottak be a korábban hanyatló nyugatnak nevezett országokból a jobbnál jobb autók. Mindenki ilyet szeretett volna a Wartburgok, Trabantok és Ladák után. Aztán persze a helyi ridegtartás miatt sok gép kihullott ilyen-olyan okok miatt, többségüket megette a rozsda, munkásautóként futották az utolsó kilométereket. Szépen kikoptak a hazai utcaképből, gondoljon csak mindenki bele, hogy mikor látott utoljára szép Opel Asconát. 

65218704_693588094417144_599257459458048000_n.jpg

Vannak azonban lelkes roncsvadászok is idehaza, akik a múlt értékeit mentik, hogy valamilyen formában átörökítsék a jövő nemzedékének, akik minden valószínűséggel már csak elektromos autókkal fognak közlekedni valamilyen autómegosztó rendszert használva. Ennek apropóján került mentésre a képeken látható fehér ötajtós változat is, amely GLS felszereltségi szintű. Elnézve az állapotát nem is nagyon kellett menteni, a viszontagságokat inkább csak a fényezés szenvedte el, de az meg könnyedén orvosolható. Nagy szerencsére ez a példány már nem lesz az enyészeté.

64969213_352405795433452_5206595849995419648_n.jpg

Amit tudunk a járgányról, hogy 1987-ben helyezték forgalomba idehaza, vélhetően valamilyen cég vagy állami szerv volt az első tulajdonosa. Majd a nagy rendszerváltást követően, 1996-ben került a második tulajdonosához, aki nagyjából 5-6 évvel ezelőtt még aktívan használta. Azóta a szabad ég alatt, de szerencsére betonozott területen állt, igaz nem nagyon mozdult, maximum évi pár km-t. A motorja 1600 köbcentis, ráadásul S, azaz a nagyobb kompressziójú 90 lóerős változat. A beltér szintén épségben vészelte át az elmúlt éveket, a műszerfal nem repedt, az egész autó nagyon egészséges állapotban van. Azonban a sok évnyi állás miatt a mechanikus alkatrészeket át kell nézni, valamint az üzemanyagellátó rendszer is egy komolyabb átvizsgálásra szorul. Amint újabb információkat kapunk erről a fehér klasszikus Opelről, akkor azt természetesen megosztjuk veletek itt, a Facebook vagy Instagram oldalunkon.

Ne maradj le semmiről! Kövessetek minket az alábbi felületeken!

Vancello a Facebookon: Katt

Kövess minket az Instagramon is: Katt

Ne maradj le a Roncsvadászok csoportunkról sem: Katt

Ha youngtimerek érdekelnek, akkor Roncsvadászok’90s: Katt

Benzingőzős zárosztály, egész évben nyitva – Vancello Café: Katt

Total
0
Shares
7 hozzászolás
  1. 1989-ben cserélték az ezerhármast egy fehér, 86-os, négyajtós dízel Asconára faterék.Azon tanultam vezetni. Lusta egy dög volt, de ez egyszerű, háromdobozos formáját, méretes belterét, plüss-üléseit nagyon szerettem. A Lada után egy új világ volt.

  2. Igen! ….ez volt az első nyugati autóm! 4 ajtós Indigókék Ascona 1.8 GT 1987′ gyári tolótetős, elektromos tükrök, központi zár, 5-ös váltó, szervókormany stb. Ezek voltak a földöntúli extrák! (Skoda 105 után) Nem a sávtartó asszisztens…. meglepő volt hogy a skoda fogyasztása 7-8 liter volt és az Opel is ugyanannyival elment. Sajnos egy tartósabb tulaj jelentkezett nála, a rozsda…

  3. Ebből a 2 ajtós sedan volt az, amiért rajongtam, azt hiszem, hogy most sem lennék szomorú, ha lenne egy olyanom.

  4. Ebből egy gyönyörű, piros ötajtós igazi bácsiautó parkol a Budapesti Varsányi Irén utcában. Minden alkalommal amikor elhajtok előtte, elképzelem, hogy a bácsitól megveszem, de ahhoz túl kell élni a bácsit!

  5. Nekem egy négyajtós metálzöld 1.6-os szívódiesel volt.
    Lusta volt, de kényelmes (vajpuha váltó!) és megbízható… Még Münchent is megjártuk vele egy párszor.
    Ha kaphatnék egy újat, akkor én sem utasítanám vissza!!! 🙂

  6. A Bajnóczinak volt egy új,kb.83-ban.Tanulóként teljesen oda voltunk érte..Aztán egy haveromhoz került egy a kilencvenes évek közepén,munkásautó lett belőle. Egyszer bringával tekertem valami strandra,felvett,akkor utaztam benne,de akkora már snassz volt.

  7. Haha, mennyit mondogattuk még a 80-as években ha sikerült kijutni külföldre 3 évenként, hogy ezkéne-aszkóna… 😀
    Aztán a 90-es évek végére lett is egy 1.6-os benzines D Kadett kombi a Wartburg után.Úr isten, micsoda minőségi váltás volt.
    Imádtam a gépet, de elég szar volt, sokat lerohadt, generálozni kellett, rozsda is elkezdte támadni stb., lévén már akkor 16-17 éves volt a gép, valszeg az előző tulajok miatt is.
    Aztán lett egy szintén 80-as évekbeli Rekord, már az Omega elejű.Azzal csak az volt a baj, hogy 4 sebességes volt és szedán.Sokat zabált a városban is, a 2000 köbcentis benzinmotor miatt; meg országúton is, mert nem volt ötödik sebesség.De a csomagterébe rakott normál, 26-os kerekű monti csak 25-30 centit lógott ki.Mármint hogy nem volt a hátsó ülés lehajtva vagy ilyesmi, mert nem is lehetett.Illetve az volt azóta is az egyetlen autó, amiben akkora volt a hely, hogy a tökig hátralökött ülést vissza kellett húzni.Pedig két méteres vagyok, és már akkor is annyi voltam…Asztakurva! 😀
    Ezt a gépet is szerettem nagyon, képtelenség volt telerakni utazáskor.
    De hát a fogyasztás csak sok volt, 10 alatt nem igazán tudott maradni, úgy hogy mennie kellett.
    Ültem még és vezettem is párszor korabeli Opel Monzát, a nagy kocka sportos kocsit 3000-s benzines motorral, na annak aztán mindegy volt, hol állt a váltó, meg milyen emelkedő jött, padlózásra elforgatta maga alatt a földgolyót… 😀
    Akkoriban nagyon nagy számnak számított.

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések
Olvass tovább

Reggeli rozsda: Typ3

“A közönséges nyír vagy bibircses nyír (Betula pendula) a nyírfafélék (Betulaceae) családjába tartozó, természetes körülmények között leginkább a tajga éghajlati öv alatt honos fafaj.Gyorsan növő, egylaki fa. Idős…
Total
0
Share