A Volvo márkanévről nem a sportosság és a szenvedély jut az ember eszébe. Számomra inkább azokat a böhöm luxus-SUV-okat jelenti, amivel környezettudatosék hétvégente kimennek a fővárostól 200 km-re, 15 km-t biciklizni.
A Volvo unalmasnak tűnő világában azért vannak érdekes gépek is, például a P1800. Vele kezdődik mai történetünk.
GTZ: bármire tippelne az ember, csak Volvo-ra nem.
Az említett típus jól fogyott a hatvanas évek derekán, a gyártónak eszébe sem jutott hozzányúlni a népszerű formához. Nem úgy a Motauto-nak, az olasz forgalmazónak, akik tudták, hogy előbb-utóbb szüksége lesz egy divatosabb öltönyre a svéd kupénak.
P1800 GT, a Fissore műhelyéből.
Megbízták a Fissore nevű vállalatot, hogy legyenek kedvesek frissebbé tenni a P1800-at. A végeredményt a Torinói Autószalon közönsége láthatta először, 1965-ben. Ugyan nem volt csúnya, a Volvo vezetése nem kapta fel rá a fejét, a Motauto pedig egy időre levette a napirendről a kérdést.
Legközelebb 1968-ban tértek vissza a divatos kupé témájához, amikor a P1800 már hetedik életévét taposta. Ezúttal a Zagato stúdióhoz fordultak, ahol kérésükre megépítették és az 1969-es Torinói Autószalon keretein belül be is mutatták az új tanulmányt, a GTZ-t.
Így láthattuk utoljára, szőrén-szálán eltűnt.
A 140-es szériára épített autó motorterében egy 2 literes benzinmotor kapott helyet, két darab dupla torkú Solex karburátorral, szóval a menetteljesítmények is passzolhattak a dinamikus formához. Hogy igaz-e a feltételezés, azt senkinek nincs módjában bizonyítani, mert a tanulmányautót valaki még a Zagato standján megvásárolta Torinóban, azóta pedig senki sem találkozott vele.
Pedig milyen jól áll neki a lemenő nap fénye. 🙂
A Volvo vezetésének még azért volt ideje megtekinteni a Zagato munkáját, és állítólag azt mondták rá, hogy nagyobb motorral lehet, hogy érdekelné őket a koncepció.
Olyan alfás, nem?
Több sem kellett a Motauto vezetésének, rögvest kiadták a feladatot a Zagato szakembereinek: egy 3 literes benzinmotorral, a 164-es Volvo alapjaira építsenek egy újabb autót.
A GTZ 3000 névre keresztelt kupé 1970-ben mutatkozott be a Genfi Autószalonon. Az alaptípus 164-nél 135 kg-mal könnyebb, 190 lóerős autó végsebessége elérte a 200 km-t óránként.
Giuseppe Mittino – aki az Aston Martin V8 Zagato-t is rajzolta – remek munkát végzett.
A Volvo vezetése természetesen ezt is megtekintette, de elvetette a gyártás lehetőségét, a Motauto pedig nem próbálkozott többé meggyőzni a csökönyös svédeket.
A lámpák mintha az Alfa Romeo Montreal-t idéznék.
Nem tudni, hogy a nyomtalanul eltűnt GTZ, vagy a GTZ 3000 járt-e jobban. Míg előbbiről csak feltételezhetjük, hogy jó kezekben van, utóbbiról annyit tudni, hogy még Genfben megvásárolták és utána évekig használták Olaszországban, míg meg nem sérült egy balesetben.
Hátulról kissé fura.
Ezután az ezredfordulót követő években bukkant fel, meglehetősen gondoskodásra szoruló állapotban. Remélem, előbb-utóbb azért restaurálják. Én nem bírnék nyugodtan aludni, ha így porosodna a garázsomban egy ilyen kaliberű ritkaság.
Ritkaságához méltatlan állapotban.Érdemes lenne foglalkozni vele.
Ez igen! Nem is hallottam még erről a típusról… bár ez nem túl rendkívüli kijelentés. Mindenesetre nagyon vagány gép! 🙂
Tényleg furi.
Egyáltalán nem furi.