A háromágú szigonyt viselő autók valami miatt igen közel állnak a szívemhez. Mondom mindezt úgy, hogy én egyáltalán nem vagyok “olaszbolond”, viszont van egy-két jó cimborám, többet között a főszerkesztő úr is, akik akaratuk ellenére is beoltottak azzal, hogy nekem kell egy olasz díva.Talán ez valahol egyébként tudatalatti birtoklási vágy, hiszen a kedvenc autótervezőm – Marcello Gandini – is leginkább az olasz márkák körében villogtatta meg zsenialitását. Akárhogy is nézem, de a legtöbb olasz autó, gondolok itt főleg a klasszikusokra, valami miatt érdekes, és autótörténeti szempontból fontos mérföldkő. Közéjük tartozik a Maserati 3500 típus is.
Az ’50-es években a Maserati számára a versenysikerek meghozták a népszerűséget, amit szerettek volna az utcai autók eladása terén is kamatoztatni. Ugyan készült már náluk akkoriban is pár gran turismo, de évente maximum pár tucatnyi. Kellett valami alapjaiban új autó, amire a vásárlók azonnal ráharapnak. Akkoriban az olasz adórendszer és az ipar berendezkedése arra kényszerítette a gyártókat, hogy szinte minden alkatrészt házon belül tervezzenek meg és gyártsanak maguknak. A Maseratinak ez akkoriban igazi lehetetlen küldetés volt, hiszen alapvetően egy kicsi manufaktúra volt az egész cég, ami főleg a motorsportból élt. Mivel hazai alkatrészbeszállítót szinte egyáltalán nem találtak, ezért a gyártulajdonos, Omar Orsi, és a főmérnök, Giulio Alfieri számos üzleti utat megjárt az Egyesült Királyságba, hogy az ott lévő alkatrészgyártóktól szerezzenek be féket (Girling), hátsó hidat (Salisbury), és futóművet (Alford & Alder). Egyedül a karburátor (Weber) és a gyújtás (Marelli) volt olasz. Na jó még vélhetően a lámpák, a felnik és a gumi is.
Szóval adott volt a Maserati 350 S motorja, amelyet némileg át kellett alakítani, hogy az egy gran turismo hajtásának is megfeleljen. Majd mindezek köré valakinek egy csinos kosztümöt kellett rajzolnia és gyártania. A Maserati a Carrozzeria Touring és a Carrozzeria Alemano stúdiókat bízta meg egy-egy prototípus elkészítésére az 1957-es Genfi Autószalonra. Mindkét autó 2+2 üléses kupénak született és alumíniumból készült a karosszériájuk. Végül a Touring formaterve volt a befutó, amely némi módosítás után sorozatgyártásba is került még ugyanebben az évben.
A csővázas szerkezetre épített csodaszép kupé az évek során folyamatosan fejlődött. A kezdeti négy dobféket először elöl cserélték tárcsákra, majd végül mind a négy keréken tárcsafék lassított. A 3,5 literes, sorhatos tizenkét szeleppel ellátott motort három darab 42 DCOE Weber karburátor látta el a megfelelő benzin-levegő keverékkel. Dupla gyújtás és dupla üzemanyagpumpa párosult hozzá. A motor 220 lóerővel mozgatta a 3500 GT-t.
1960-ban bemutatták a GTI változatot, amelynek nevében az “i” betű a mechanikus Lucas befecskendezőrendszerre utal. Ez azért is fontos mérföldkő a típus és az olasz autógyártás történetében, mert ez volt az első digó autó, amelybe benzinbefecskendezőt építettek. Ennek köszönhetően a teljesítménye 235 lóerőre emelkedett. A sorozatgyártására 1961-ben került sor és egészen az 1964-es befejezésig készültek ezek a szépségek.
A képeken látható példány is egyike ezeknek, amelyet 1962-ben készítettek. Eredetileg Németországban vásárolták, majd onnan az USA-ba került. Annyit lehet tudni róla, hogy 1967 óta egy tulajdonosa volt, majd valamikor évtizedekre letámasztották. Szerencsére jó helyen lehetett, mert rozsda alig van rajta, és a beltere is épségben van. Inkább csak ütött-kopott, és vastagon poros. A bőrt nem ette meg az idő, és a faburkolatok is egészen rendben vannak, főleg a fakormány.
A típus további érdekessége, hogy 1957 és 1964 között mindösszesen 2226 példány készült belőle. Ezek közül csupán 441 GTI változatot gyártottak a kupé és a spyder karosszériaváltozatokból összesen. A nyitott változatokból amúgy is csak 245 példány készült a Vignale közreműködésével. Viszont ez a kék kupé a vörös bőrbelsővel igazi ritkaság. Ezt az ára is jól tükrözi, bő 41 millió forintnak megfelelő amerikai dollárért talált új gazdára. Remélhetőleg felújítják és újra a régi fényében ragyoghat ez az olasz díva.
