Az argentin származású, de olasz felmenőkkel rendelkező Alejandro de Tomaso egy különleges figurája volt az automobilisták világának. Élete során autóversenyzőként kipróbálta magát az F1-ben, majd 1959-ben megalapította a saját nevét viselő autómárkát, amely kezdetben versenyautókat és prototípusokat, később saját sportautókat és luxusjárgányokat készített. Egy időben az olasz autóipar olyan prominens nevei tartoztak hozzá, mint a Benelli, a Moto Guzzi, a Ghia, a Vignale vagy éppen a Maserati. Munkásságának köszönhetően számos különleges jármű született, amelyek közül néhány már megfordult itt az oldalunk hasábjain is. Gondolok például a csodás Ghia 450 SS-re, amelynek egyetlen európai példányához volt szerencsénk, amely anno de Tomaso saját autója is volt. Vagy ott vannak az olyan sportautók, mint a Mangusta, vagy a Pantera, utóbbiból egyik olvasónknak is volt egy példánya. Most pedig következzen a márka utolsó autójának a története, íme a 30 évvel ezelőtt bemutatott Guará.
Maserati alapokon
A De Tomaso Guará alapját az 1991 és 1993 között alig másfél tucat példányban készült Maserati Barchetta adta. Az eredetileg kizárólag versenyzési célokra készített autóból egyetlen egy Stradale változat készült, ennek a 130 mm-re megnyújtott vázát használták fel az utolsó De Tomaso autó megalkotásához. Akkoriban még a Maserati is Alejando de Tomaso autós birodalmának a része volt, 1994-ben adta el a Fiatnak. A Barchetta az utolsó típus volt, amely még a tulajdonosváltás előtt készült. Eredetileg az autó a Barchetta utcai változata lett volna, de a márka eladása után végül De Tomaso név alatt került gyártásba.
Ahogyan a Barchettát, úgy a Guará típust is Carlo Gaino álmodta meg a Synthesis Design stúdió berkein belül. Először a kupé változat készült el, ez debütált az 1993-as Genfi Autószalonon is. Az autó futóművét az F1-es mérnök, Enrique Scalabroni tervezte.
Az egyszerű vonalakból épülő formaterv karakteressé teszi a Guará karosszériáját, amely karbon-kevlár kompozit anyagokból készült. A bukólámpa akkoriban még divat volt (és megengedett), aerodinamikailag semmi sem töri meg a formát. Kupéként talán kicsit fura, de a spyder, illetve a teljesen tető nélküli barchetta változatok igazán izgalmasak. Leginkább úgy néz ki ez a járgány, mint egy koncepcióautó. A spyder változatot egy német ipari mérnök álmodta meg, a gyártásuk a kupék átalakításával történt a Carrozzeria AutoSport S.r.L. műhelyében.
BMW és Ford motorok
A De Tomaso autók szívét zömében a Ford adta, azonban a Guará esetében kezdetben a németektől szerezték be a motorokat. A választásuk a BMW M60B40 jelzésű V8-as motorjára esett, amelyet a ’90-es évek elején többek között a BMW 740i és a 840i típusokba szereltek. A modenai manufaktúrában némileg módosították a motorokat, például a segédberendezések más szíjakat kaptak, és a Getrag hatfokozatú manuális váltóművével párosították össze. A BMW motorja beállítástól függően 286 és 304 lóerő közötti teljesítményt produkál. Ezzel a konfigurációval a középmotoros sportgép kereken 1200 kg-ot nyomott.
A németek motorját 1998-ig használták, utána felhagytak a gyártásával és átváltottak a Ford vasblokkos 4,6 literes kompresszoros V8-as gyártmányára. Ezzel 200 kilogrammal növekedett az autó tömege, igaz ez a motor 320 lóerőt ad le.
A korabeli tesztek alapján nagyon agilisnek és versenyautósnak írták le a Guarát. Vélhetően ehhez a futómű is nagyban hozzájárult. A kormányzása direkt és azonnali reakciókat adott a sofőrnek, ráadásul semmiféle szervó nem volt, mondván az csak növelte volna az autó tömegét. Ugyanez jellemző a fékekre is, semmi rásegítés a Brembo zablán, amely egyébként a Ferrari F40 típusával azonos.
A leghosszabb várakozási idő
Az elmúlt években sokat lehet arról hallani, hogy némelyik olasz sportautógyár mekkora várólistákkal dolgozik, például a Ferrarinál 2 évig is lehet várni az autóra. A De Tomaso azonban ezen már az ezredforduló után túltett. 2004-ig gyártották a Guarát, ekkor ment csődbe a cég. Azonban még 2005-ben és 2006-ban is meg lehetett rendelni a felszámolás alatt lévő cégtől, legalábbis Olaszországban, Ausztriában és Svájcban, természetesen a teljes vételár előrefizetése esetén. Az utolsó vevőjük egy osztrák úriember volt, aki 2004-ben adta le a rendelését, ő 2011-ben kapta meg az autóját, amikor befejezték a cég felszámolását.
A tízévnyi gyártási idő alatt nem sok Guará készült. Egyes források szerint csak 40 példány, más adatok alapján 52. Annyi bizonyos, hogy tíz barchetta készült, és mindösszesen négy darab spyder. Legutóbb egy Guará Barchetta került kalapács alá a Bonhams által szervezett aukción Abu Dhabi-ban. Hozzávetőlegesen 220 ezer dollárt fizettek érte.
A Guará volt a márka utolsó autója, 2004-ben pedig Alejandro de Tomaso is az égi utakra lépett. Azóta már volt szó arról, hogy egy új szupersportautóval felélesztik a márkát, de egyelőre nagy a csönd. A holtakat talán jobb nem bolygatni. A Guará pedig egy exkluzív egzotikus ritkaság, ami mindenképpen csak drágább lesz. Életben tartani talán nem nehéz, hiszen ha motorhoz hozzá kell nyúlni, akkor csak szét kell kapni egy korabeli 7-es BMW-t.
Forrás, képek: pistonheads.com, Bonhams, Classic Driver,
