A legendás Ferrari sportautók szinte mindegyikét Pininfarina rajzolta, tradicionális volt a két cég kapcsolata. A nagy rivális, Bertone nem sok vizet zavart Enzo Ferrari háza táján. Egyszer azonban Nuccio Bertone stúdiójának sikerült megcsípnie egy projektet. Az 1973-tól gyártott Ferrari 308/208 GT4 típust a nem régiben eltávozott Marcello Gandini tervezte. A GT4 több szempontból is újdonságnak számított a márka történetében, egyrészt ez volt az első V8-as középmotoros sportautójuk, másrészt ez volt az egyetlen szériában gyártott járgányuk, amelyet a Bertone stúdiónál álmodtak meg, harmadrészt 1975-ben a 208 GT4-be építették be az eddigi legkisebb, mindössze kétliteres V8-as motort. Van azonban ennek az autónak egy további érdekessége is, ennek a műszaki alapjaira a Bertone 1976-ban épített egy Ferrari koncepcióautót, következzen a Rainbow, azaz a szivárvány története.
A Ferrari GT4 típus Marcello Gandini munkássága között is a visszafogott formatervű járgányok közé sorolható. A Rainbow esetében azonban nem volt szükség semmiféle megkötésre, a tervezőgéniusz fantáziáját szabadon eresztve ismételten egy látványos, a szögletes vonalakkal remekül megrajzolt koncepcióautót alkotott.
Az autót a 308 GT4 műszaki alapjaira építette, pontosabban annak 10 cm-rel megrövidített csővázas szerkezetére. Az alapokat adó széria Ferrarinak nem volt új fejlesztésű a csővázat szerkezete, tulajdonképpen az előd, a Dino 246 nyújtott vázára épült. A Rainbow orra rendkívül lapos, a kerékjárati ívek szögletesek, természetesen a hátsó Gandini ismertetőjegyének megfelelően, ferdén csapott. Az autó talán legérdekesebb része a teteje. Látszólag egy kompakt kupé karosszéria, de valójában a tető nyitható, és így egyben ez a koncepció egy spider is. A fémtető az ülések mögött bújik el, Gandini ezt már 35 évvel a Ferrari 458 Spider bemutatása előtt kitalálta. A különbség csak annyi, hogy a Rainbow tetejét manuálisan kell mozgatni.
A műszaki tartalom vonatkozásában a 308 GT4 paramétereivel teljesen megegyezik. A 2,9 literes középen keresztben elhelyezett V8-as motor 255 lóerőt produkált. Ezt a teljesítményt ötfokozatú, transzaxiálisan beépített váltóművön keresztül vitték át a hátsó kerekekhez. A motor szimfóniáit négy darab Weber 40 DCNF karburátor keltette életre a megfelelő benzin és levegő egyvelegének köszönhetően.
A Ferrari Rainbow-t az 1976-os Torinói Autószalonon mutatták be. Soha nem szánták szériamodellnek, az akkori szögletes formaterve talán túlzónak is hatott a Ferrari szériaautóihoz képest. Erre még talán akkoriban nem voltak annyira felkészülve a vevők, azonban a pár évvel később megjelent Lamborghini Countach mindent felborított a sportautók, és egyébként az autóipari formatervezés területén. Ha a Rainbow esetleg a ’80-as években születik meg, akkor akár a Ferrari arculata is máshogyan alakulhatott volna. Marcello Gandini ezt követően soha nem tervezett több Ferrarit.
Képek, forrás: Bertone, carstyling.ru
