Nem is kezdhetnénk jobban az új évet, mint egy klasszikus pajtalelettel, amely a Casa del Tridente legelső gran turismója. A különleges kupéra sorsszerűen az alkotóháza, a Touring Superleggera szakértő művészei bukkantak Kaliforniában, még a Ferrari 550 Maranello restomod, a Veloce12 bemutatásakor. Hogy mit is rejtett a poros pajta? Egy csodálatos Maserati 3500 GT-t! Repüljünk most együtt vissza az autótörténelem varázsszőnyegén a legendás aranykorba, amikor ez a gyönyörűség is megszületett.
Az 1950-es évek végén a Maserati úgy döntött, hogy gyári csapatként visszavonulnak az autóversenyzéstől. Erre az egyik legfőbb okuk az 1957-es Mille Miglián bekövetkezett Ferrari-tragédia volt, ez is sarkalta őket a változásra, amikor a Scuderia Ferrari pilótája Alfonso de Portago és számos néző is életét vesztette. Ez része a Ferrariról szóló filmnek is, ha még nem tetted, akkor nézd meg. Másrészről a céget stabil alapokra kívánták helyezni, folyamatos bevételre volt szükségük, amit leginkább a szériaautók gyártásából kívántak elérni. Ugyan még 1957-ben a Formula-1 egyéni világbajnoki címét a 46 éves Juan Manuel Fangio az Officine Maserati Alfieri csapat színeiben elhódította a 250F volánja mögött, megelőzve Sir Stirling Moss-t. Ez volt Fangio 5. és egyben utolsó világbajnoki címe, amellyel világrekordot állított fel. Ezt csak 2003-ban tudta megdönteni Michael Schumacher.
Szóval 1957-ig a Maserati leginkább az autóversenyzés miatt volt ismert, az addigi utcai autóik is versenyautókból lettek átépítve nagyon alacsony szériában, ugyan sikerek és népszerű túraautókról van szó, viszont jól tudták, hogy szériagyártásra lesz szükségük, ettől az évtől minden megváltozott. Mivel mindenképpen a gran turismo kategóriában kívántak szerephez jutni, amihez leginkább adott volt a tapasztalat és a műszaki háttér: csővázas szerkezetek építése, erős motorok fejlesztése és a motorsport háttér. Ami viszont hiányzott, néhány alkatrész, amivel a szériagyártást meg tudják oldani. Az akkori olasz alkatrészbeszállítók nem voltak kielégítőek Gulio Alfieri, főmérnök számára. Abban az időben az olasz autógyártók még sok mindent maguknak kellett, hogy előállítsanak. Ehhez a Maserati túl kicsi volt, ez nem volt számukra járható út, ezért Alfieri sokat utazott az Egyesült Királyságba, hogy az ottani beszállítókkal tárgyaljon a készülő új autójuk alkatrészellátásához. A Weber és a Marelli márkákon kívül az olyan fő komponenseket, mint a fék (Girling), a futómű elemei (Alford & Adler), a tengelykapcsoló (Borg & Beck) vagy a hátsó tengely (Salisbury), brit cégek szállították a 3500 GT-hez.
A csővázas szerkezetbe a 350S versenyautó 3,5 literes sorhatos motorját építették, amelyen az utcai használatra szükséges módosításokat elvégezték. A járóképes alvázra már csak a kosztümöt kellett valakinek megvarrnia. Erre a nemes feladatra a milánói Carozzeria Touring-ot kérték fel, aki a Superleggera (szuperkönnyű) alumínium karosszériákkal írta be a nevét a történelembe. Az 1957 márciusában megtartott Genfi Autószalonon két prototípust is kiállítottak, az egyiket a Touring, a másikat Allemano készítette. A közönség a Dama Bianca (a fehér hölgy) becenevet aggatta az autóra, ez volt Touring fehér színű prototípusa. Ebből készült el a kupé változat. A fáma szerint Franco Cornacchia, egy jelentős Ferrari-kereskedő tanácsolta Adolfo Orsinak (a Maserati akkori tulajdonosa), hogy bízza meg a milánói karosszériaépítőt az új GT megtervezésével. 1957 decemberében indult el a szériagyártás, az első példány karácsony előtt hagyta el az üzemet. Két évvel később érkezett a Spyder változat, amelyet Vignale karosszált. 1960-ban pedig a három darab Weber karburátort felváltotta a Lucas mechanikus befecskendezője, így a 235 lóerős (karbival 220) járgány az első szériagyártású olasz autó volt, amiben már befecskendező szállította az üzemanyagot a motorba. Innentől standard volt az ötfokozatú ZF váltó, ami az előző négyest váltotta, valamint továbbra is opció volt a háromfokozatú automatikus egység.
Kezdetben négy dobfékkel szerelték, majd elsőként opció volt a két első tárcsa, utána már mind a négy kereket tárcsafékek lassították. Elöl duplalengőkaros, tekercsrugós, hidraulikus csillapítású futóművet használtak, hátul merev tengely, félelliptikus laprugók és hidraulikus csillapító volt. A 16″ átmérőjű acélkerekeken gyárilag Pirelli Stella Bianca, majd a gyártás végén már Cinturatto abroncsok feszültek. Opcióként központi rögzítésű Borrani drótküllős kerekeket is rendelhettek a tehetős vevők.
1964-ig összesen 2226 db 3500 GT/GTI kupé és spyder készült, amelyek közül egy fehér színű példány most visszakerült a Touring műhelyébe, ott ahol minden kezdődött idestova 70 éve, hogy teljesen megújuljon és visszakapja a régi fényét. Kíváncsian várjuk a folytatást!
Képek, forrás: Touring Superlegerra, Maserati
