Az olasz döner

Tofaş Doğan

A török konyha talán legismertebb fogása a döner, amit a legváltozatosabb módon tudnak elkészíteni. A függőleges forgó nyárson sülő hús és a különféle zöldségek keveréke igazán érdekes egyveleget alkot. Vajon egy török séf mit is kezdene, ha olasz alapanyagokból kellene egy dönert összeállítania? Azt hiszem a végeredmény igazán érdekes, a fúziós konyha különlegessége lehetne. Ám mi a helyzet akkor, ha olasz alkatrészekből kell a törököknek autót gyártania? Ebből a nagy nemzetköziségből született meg a Tofaş Doğan, ami valójában egy Fiat származék Törökországból, ráadásul éppen itthon van belőle egy példány. Faragó Róberttel, a török szedán tulajával beszélgettünk.

De még mielőtt belecsapnánk a beszélgetésbe, egy kicsit járjuk körbe a típus történetét. A Tofaş, avagy a Türk Otomobil Fabrikası A.Ş., ami nemes egyszerűséggel azt jelenti, hogy Török Autógyár (mint a Fiat az olaszoknál), 1977-től gyártotta a Tofaş Murat 131 típust, amelyet illettek a Şahin (héja), a Doğan (sólyom), és a Kartal (sas) nevekkel is. Gondolom már mindenki kitalálta, hogy az autó a Fiat 131 alapján készült és egészen sokáig, 2002-ig gyártásban maradt. Természetesen az évek során olykor hozzányúltak, modernizálták. A madárnevekkel illetett verziók közül a Doğan volt a legmagasabban felszerelt változat. Cikkünk alanya már az 1988-as facelift után készült, ekkor igazították a formáját hozzá a Fiat Regata-hoz. Bevallom őszintén, amikor először megláttam a járgányt, magam is azt hittem hogy ez egy Regata.

De hogyan is került egy ilyen olasz-török autó Magyarországra? Erről mesélt nekünk a tulaj. Íme!

Két török Egerben, csak pár száz év van a Minaret javára.

Miként került hozzád ez a járgány?

Az autót az első tulajdonos családjától vásároltam meg egy Nógrád megyei, határ mellett lévő zsákfaluból. Az özvegy elmondása alapján 1991-ben egy új Lada Samara vásárlásának céljából a fővárosba utaztak az egyik Merkur telepre. A Merkur importált nagyjából fél tucat Tofaşt, amik épp a telephelyen vártak arra, hogy valaki megvásárolja őket. A Samarához képest magasabb felszereltség (elektromos ablakok elől, színezett üvegek, fényszóró-mosó, vastagon párnázott plüss ülések, stb.) miatt végül egy Doğan vásárlása mellett döntöttek.

A család elmondása szerint 30 éven és 103.000 kilométeren keresztül nagyobb meghibásodás nélkül szolgálta a családot a török csoda. Mindössze a jobb első index búrája esett le az idők során, valamint a kipufogót kellett többször javítani, bár ez a látottak alapján inkább a “mester” hibája volt.

Egy netes fórumra évekkel ezelőtt felkerült az autóról egy fotó, az örökösök ezt megtalálva hozzászólásban jelezték, hogy sajnos eladó lett. Én írtam egy e-mailt, sikerült időpontot egyeztetni és megnéztük az autót. 

A T logóról még akár azt is hihetnék, hogy Tata, de a Doğan név bizonyára mindenkit összezavar.

A garázsban pihenő jármű kis bátorítás után a saját akksijával indult, viszont az első fékek meg voltak szorulva. Egyeztettünk egy második találkozót, a fék problémát megoldottuk és egy kis alkudozás után a saját lábán indultam a hazafelé tartó 70 kilométeres útra. Aztán itt állt egy 31 éves autó a ház előtt, amiről szinte semmit nem tudtam, ráadásul a KSH szerint ez az egy maradt forgalomban, így nem is igazán volt kitől kérdezni.

Mit raktál rendbe rajta?

Szóval ott tartottunk, hogy áll a ház előtt egy olyan típus, amiről alig tudtam valamit. Az autóba egy 1.6-os OHV motort szereltek Bursában, amit ebben a formájában 1974-ben mutattak be a Fiat 131-esben, de gyakorlatilag egyenes ági leszármazottja annak a motornak amit Aurelio Lampredi tervezett az 1966-ban bemutatott Fiat 124-be (az olaszok másik világautója – a szerk.). Egyik típusról sem tudtam/tudok sokat. Csodálom a régi olasz kocsikat, de közelebbről nem volt hozzájuk szerencsém. A karosszéria alatt különböző évjáratú Fiat 131-esekből összeszedett mechanika rejlik (mint egy jó döner – a szerk), műszakilag minimálisak az eltérések.

A Doğan lelke, az 1,6-os Fiat motor.

Végül vezérműszíjból a Nagypolskié lett megfelelő, a levegőszűrő a Regataé valamint az eddig szolgáló Ford Escort olajszűrő helyett egy rendes 131-esre való szűrőt szereltem be. Az első féknyergek kompatibilisek a Zastavával (is), a féktárcsa és fékbetét szintén a jugoszláv autóból származnak, de a Ladáé is jó hozzá. Ha már a fékrendszernél tartunk, a főfékhenger eltér a Fiat 131-ben lévőtől, viszont a Renault R5 típuséval kompatibilis, a hátsó fékpofák pedig a Citroën C15 furgonéval egyezik. A termosztát és a fűtéscsap szintén Lada származék, bár a fűtéscsap nem igazán passzol, azt visszaalakítjuk majd gyárira. A hűtőkört kitakarítottuk, folyadékokat lecseréltük. A rommá eszkábált kipufogórendszer leszakadt, amikor eredetvizsgára vittem az autót. Vettem rá egy komplett utángyártott kocka Lada rendszert, mert “nagyjából olyan”. Gyakorlatilag semmi sem passzolt rajta, az Y-nal nem lehetett mit kezdeni, maradt a gyári, Y-tól hátra pedig egyelőre megfelel az alakítgatott rendszer, amíg nem tudok típusspecifikusat beszerezni. Az egyik szelepemelő rúd feje le volt törve, Szicíliából sikerült rendelni egyet, két hét alatt itt volt.

Mennyire nehéz életben tartani egy ilyen autót?

Mechanikus alkatrészeket az öreg Fiatokkal való egyezés miatt relatíve könnyen be lehet szerezni, például Ebay-ről. Viszont ezek a “ricambi originali”-k nem igazán passzolnak a projekt büdzséjéhez. 

Tőlünk kicsit több mint 1000 kilométerre, Törökországban azonban hatalmas kultusza van a madár-szériának (Doğan, Şahin, Kartal), ezért nagyjából a sarki fűszeresnél is van hozzá minden, de tényleg minden apróság. Természetesen ott is haladnak a korral, rengeteg webshop is kínálja az alkatrészeket filléres árakon, ingyenes házhozszállítással az országon belül. Itt már azt érezheted, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen.

Részben így is van: én nem tudok törökül, a törökök pedig nem igazán tudnak angolul. A webshopok többsége török telefonszámot, személyi számot és bankkártyát kér, de a török lakcím az mindenhol alapelvárás. A facebookon található, a márka rajongóit tömörítő csoportokban (rengeteg van) a legtöbb esetben ki se engedték az angol nyelvű bejegyzéseimet, viszont ha igen akkor rengeteg segítőkész kommentet kaptam (törökül persze), de a szállítást nem igazán tudtuk megoldani.

Íme egy Regata, vagyis Doğan, azaz Fiat 131.

Volt pár angolul egész jól kommunikáló kereskedő, ők a kiskereskedelmi ártól is lényegesen magasabb árakon kínálták a portékájukat alku lehetősége nélkül, szóval ezt is elvetettem. Szerencsére voltak azért olyanok, akikkel nagyjából megértettük egymást és sokat segítettek a típussal valamint a kinti vásárlással kapcsolatban. Egy közvetítőcégen keresztül már tudok rendelni Törökországból kisebb alkatrészeket (vízpumpa, lámpa, stb.). A nagyobb alkatrészek beszerzéséhez pedig szerveztem magamnak egy beszerző körutat Isztambulba augusztus közepére. Sajnos még nem tudok a Doğannal menni, de hosszabb távon az is tervben van, hogy “hazavigyem”! 🙂

Köszönjük az interjút és várjuk az autóval kapcsolatos további fejleményeket! Róbert egy errefelé igazán ritka és alig ismert autót tart életben, és folyamatosan szépíti, igazi Roncsvadász. Akit érdekel a Tofas további fejlődése, az kövesse a tulaj Instagram oldalát, ahol mindent dokumentálva van.

A végére egy kis bónusz. A cikk elején említettem, hogy az autót Etiópiában is gyártották, az alábbi videó egy szürreállis élmény.

Total
0
Megosztások
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share