Opel, mint sose kop’ el, Astra, mint astramindenit, de rohad a hátsó sárvédőnél és F, mint fakó. Miért vesz egy benzinvérű autóbolond egy hatvan lóerős Astra F-et? Alább kiderül.
Semmi különleges. A harcsabajuszos gyári kormányt azonnal lecseréltem egy háromküllősre, mert irgalmatlanul ronda volt.
12 évig jártam Ladákkal, 15 éven át mindig volt legalább egy, néha több is. Évekig boldogan autókáztam vele, öröm volt ezekkel a gépekkel minden nap. Aztán 2013-ban úgy éreztem, hogy szép és jó a Lada-buli, de újabb élményekre vágyom. Mivel mindig az olasz autók tetszettek és mindig a youngtimer és oldtimer vonal vonzott a legjobban, ezért vettem egy szép állapotú Lanciát, amit szintén napi használatban tartottam. Úgy gondoltam, mellette majd a 2003-ban vásárolt fehér 2105-ös Ladámat csinálom meg hétvégi autónak.
Az eddigi legszebb autóm volt, sajnos sok hibával. Nem az olasz mivolta, hanem a kora miatt.
Három évig autóztam az 1989-es Themával, és sajnos rengeteget szívtam vele. Napi használatú autónál megengedhetetlen, hogy hetente megálljon valami benne. És ha meg is áll, még napokig keres az ember hozzá alkatrészt, miközben munkába kell járni, dolgot kell intézni, mindezt autó nélkül, vagy kölcsön autóval. A legtöbb bosszúságot a motor okozta (az a csodás hangú, erős, könnyfakasztóan szép remekmű), így bő 500 ezer Ft javítási költség elherdálása után minden szívfájdító szépsége, és a fantasztikus vezetési élmény ellenére eladtam. Az új tulajdonosnál aztán főtengelycsapágyas lett, szóval lehet, hogy nem volt ez rossz döntés. Azt azért fontos megjegyeznem, hogy ha akkor veszem meg ezt az Astrát napira, még mindig meglenne.
A helyébe egy 1500-as kocka Lada érkezett, szintén napi használatra szánva. Elhanyagolt, azonban nem rossz kis kocsi volt. Rendbe lett téve, lett szép belseje, jó fékjei, rendes generátora, késes biztosítéktáblája, műbizonylatos sportkormánya, jó gumik is kerültek rá. A rozsdás küszöbök és a negyediket néha kidobáló ötsebességes váltó maradt csak hibának a gépen eladáskor.
Nem volt rossz.
Alapvetően nem volt rossz autó, de valahogy nem mindig hozta a régi érzéseket. Télen esett két centi hó, és már csúszkáltam is vele a kedvenc kihalt utamon. Rettentő jó volt, de hétköznap már inkább akadálynak éreztem az álmaim megvalósításában, nem megoldásnak. Ha éjszakába hajlóan a használtautós oldalakba ástam magam, már nem a Ladához kerestem felniket, vagy szilenteket, hanem mindig valami öreg olasz masina képe felett révedeztem. öreg Fiatok, Lanciák, Alfák képei felett visítottam magamban, hogy igeeennn, ilyenre vágyom!
A révedezős képekből születnek a Facebook oldalunkon az Éjszakai Extra című posztok.
A Lada-szerelem állítólag örök. Még most is jó autónak tartom, még most is megdobban a szívem, ha meglátok egyet a forgalomban, de számomra most egy saját Lada akadály volt abban, hogy egy másik öreg, szerelem-autót tarthassak.
Így jutottam el oda, hogy most egy egyszerű öszvérre van szükségem, nem egy táltos paripára. Ami nem viszi a pénzt, nem fogyaszt sokat (a Lada sem zabált, az igaz), elvisz bárhová anélkül, hogy az aktuális utasomnak a vele kapcsolatos teendőket sorolnám.
Opel Astra több is volt a baráti körömben, láttam, hogy semmi gond nincs velük, ha pedig mégis elkopik valami, akkor fillérekért lehet alkatrészhez jutni hozzá. Sok ilyen autót vezettem, egyszerű, semleges, csendes társként tudom jellemezni. Így eldöntöttem, hogy egy F Astrát veszek napi használatra.
Örülök neki, hogy klasszikus, öreg autóval jársz minden nap és becsüllek is érte. Felragyog a szemem, ha meglátlak az autóddal az utcán, legyen az egy ex-KGST gép, vagy egy ritkább nyugati csoda. 15 évig én is így tettem, de egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy két öreg autóm legyen, és a szívem olyan irányba húz, amit már féltenék minden nap kivinni a sok idióta közé. Agresszív autósoktól hemzsegő forgalomban, vagy téli latyakban elhasználni pedig már blaszfémia volna. Szóval nem kell ebből vallási kérdést csinálni, én most így próbálok eljutni a célomig. Az úton és az álmaimban is.
Ezektől a pöttömöktől sokkot kapok!
A kínálatból aránylag hamar kiválasztottam azt, amelyik árban sem volt drága és állapotát tekintve sem egy romhalmaz, így a Lada eladását követően beültem egy 1994-es, bordó, szürke belsős Astrába. Apró érdekesség, hogy az Astra olcsóbban jött, mint amennyiért a Lada elment, aztán az átírás és a vásárláskor számomra kötelezőnek tartott szerviz persze átfordította ezt az arányt.
261 ezer km van benne, ami nem kevés, de még mindig jó állapotban van. A színe a bal hátsó ajtón kívül mindenütt gyári, a fékek újak alatta és hibátlanok. A legendás Astra-rozsdából is csak a hátsó ív alján van egy-egy néhány centiméteres szakasz, hihetetlen, de ezen kívül sehol nem találtunk rajta rohadást. A futóműben a két hátsó lengőkar-szilent volt kiszakadva, ez tipikus Astra-betegség, jókora koppanással jelzi, hogy ideje cserélni. Az utastérben egyedül a vezetőülés van kiülve, ettől eltekintve egységes és tiszta volt minden. A hátsó sportdob helyére egy gyári új került fel eladás előtt (minek egy 60 lovas, a legkevésbé sem sportos Astrára a sportkipufogó?!), így ott sem találtunk cserére szoruló dolgot.
A vázszámból kiderült az is, hogy hazai gyártású, Szentgotthárdon készült. Nem tudom, hogy ez előny-e, vagy hátrány, de apró öröm volt számomra, amikor kidobta a dekóder az eredményt.
Az alap, GL felszereltségű Opelban (vezetőoldali kormány, utcára néző ablakok) utólagos extraként elöl elektromos ablakemelők, távirányítós központi zár és riasztó, valamint hat hangszóró és egy USB-s rádió is van.
Ami rossz,azt kicseréltük, plusz a szokásos.
Az átírást követően, néhány nap használat után megejtettük rajta a nagyszervizt. Új olaj, olajszűrő, termosztát, vízpumpa, vezérműszíj, feszítőgörgő, légszűrő, pollenszűrő, a már említett két szilent, generátor ékszíj, benzinszűrő, fagyálló került az autóba. Közel 60 darab ezresbe kerül egy ilyen pakk, de a nyugodt és biztonságos autózáshoz elengedhetetlen.
Közben 14-es gyári kerekeket keresek a diszkós 15-ösök helyére, mert azokkal talán kevésbé vezetik majd meg a nyomvályúk.
1.4, 60 lóerő. A teljesítménye mellett az étvágya is szerény.
Hogy milyen a mindennapokban? Teljesen jó és használható. Furcsa, de még örülök is neki, pedig homlokegyenest más, mint amit magamhoz közelállónak érzek. Bízom benne, hogy a pénzt és az időt sem rabolja majd a következő öreg autóm elől, amit végre úgy választhatok ki, hogy nem kell a mindennapos helytállást is figyelembe vennem. Aztán félteni sem kell annyira az úton százával szembejövő koccanás-mesterek és a béna parkolóművészek miatt. A gyári fényezésű Lanciámra egyszer rányitották az ajtót egy áruház parkolójában, kész horrorként éltem meg. Direkt messze parkoltam mindig a bejárattól (mint minden rendes oldtimeres és youngtimeres), de valaki mégis mellettem talált helyet magának az amúgy teljesen üres placcon. Most végre nem kell rettegnem ettől sem. Ha pedig mégis megesik, az autós kamera úgyis felveszi a tettest, az anyagi (sőt, inkább az eszmei) kár pedig nem jelentős egy ekkora számban előforduló autó esetében.
Hogy öreg autó-e az Astra? Az én értékrendem szerint nem, persze nem is fiatal. Régi, de nagyon nem tetszett, amikor egy youngtimeres újságban megláttam, hogy cikket írtak róla. Kell még ahhoz jó 10 év, hogy könnyes szemmel sírjanak utána az egykori tulajok, hiszen még az előd Kadett E sem érett be teljesen. Hobbyból, vagy szerelemből nem vennék ilyet, de a hobbymért és a szerelemért megvenni már jó választás volt.
Két dologért már most nagyon hálás vagyok neki: megadja számomra a gondtalan hétköznapi autózás, valamint a választás szabadságát is. Nemsokára lesz igazi öreg vas a Vancello-garázsban, meglátjátok!
Gratula hozzá. Hasonló úton járok én is, Swiftet nézek napi használósnak, így a Lada lesz az „élményautó”, és remélhetőleg jövőre OT rendszámos is.
@Laccee2107: Hajrá, így lesz kerek a világ!
Én papírkutya vagyok ahhoz, hogy ilyen töréstesztű autóval járjak nap mint nap a bp-i dzsungelben, illetve előtte az ótópályának nevezett taposdleamásikat c. versenyen. Pedig egy B Vectra kombi tetszene.
@scuynat: vectra b kombi, 2.2 benzines és az ótópálya is megoldva 🙂
Én ugyanilyen megfontolásból egy 2000es évi focuson gondolkozom. Egy már van, az bevállt.
Két Ladám volt, az egyiket 32 évesen adtam el (1982-es 21013), a másikat 30 évesen (1984-es 21061). Az 1200-as Merkúrtól vett új, az 1500S 3 évesen lett az enyém. Mindkettőbe építtettem Werling-féle doblemezeket, így a kaszni szinte gyári volt mindkettőnél (az 1200S-t hátulról megcsapták, így azon volt három elem cserélve, az 1500S-nek a taposólemezét kellett foltozni kb. 20 éves korában. Igazából azért váltottam, mert egyre nehezebb volt beszerezni alkatrészt, és a cirill betűs alkatrészek már inkább sufnis gyártmányok voltak. Az utolsó szeg a Ladáim koporsójába a „spórolós” autószerelő által vett vezérműlánc, és feszítő csere volt – hiába mondtam a „mesternek”, hogy inkább drágábbat, de jót vegyen, sikerült neki beszereznie egy szorulós feszítőt, és 200 kilométerenként megnyúló láncot. Amikor majdnem szétverte a motorblokk elejét, elegem lett. Az 1200S szinte hiba nélkül ment 200000-et, egy termosztát hiba – meg a hülyeségem – miatt kellett HF-et köszörülni valamikor 10 éve. Mivel naponta megyek 70 km-t, mindkettő gázos volt. A híresztelésekkel szemben mindkettő „szerette” az LPG-t, és városi – 8l/országúti – 7l fogyasztása volt. Egy biztos, hogy a Ladák minimális törődéssel szinte elnyűhetetlenek voltak.
A váltásnál a megszokott magas üléspozíció miatt Suzuki Ignis jött számításba. A 94 lóerejével amolyan mérges vaddisznócska. Ebbe is bekerült egy gáz-szett. Megszerettem, és az igénytelensége miatt elhanyagolható a szervizköltsége (45 ezret mentem vele, 3 garnitúra szűrő és olajcsere, első fékbetétek és tárcsák, garnitúra gyertya, egy féltengely-csukló és a gumiharangok mindkét oldalon). Négy év alatt cirka 90.000 Ft-ból megvolt minden szerviz. Fogyasztása városi 60%/országúti 40% mellett 7-8 liter közti gáz, de ha kell – megy mint a vaddisznó 😀
@Burgermeister: Több ismerősnek is ajánlottam az elmúlt években egyes Focust, nagyon beváltak. Az egyikről írtam is itt tesztet.