Jópár évvel ezelőtt egy futó tesztre vittem el, de most két hónap alatt beletekertem a sajátomba 10 ezer km-t, így sikerült többet megtudnom róla. Hogy milyen társ az Astra F? Most megtudhatod!
Kevés romantikus pillanatot él meg az Astra nálam.
Ha az ember ház vásárlására, majd felújításra adja a fejét, keresve sem találhat jobb autót. Már elég öreg ahhoz, hogy olcsó legyen, de elég jó minőségű ahhoz, hogy ne okozzon problémát. Keveset fogyaszt, van benne elég hely, és az is fontos szempont, hogy ne kelljen hetente valami marhaság miatt babrálni vele. Alapvetően ezzel a gondolattal láttam hozzá megkeresni a következő napi használatú autómat.
Keresés
Már írtam róla külön, de most kicsit feleleveníteném a keresés és találás történéseit. Benzinvérűként nagyon nehezemre esett a racionális választás, hiszen eddig a vezetési élmény és az érzelmek befolyásoltak egy adott gép megvételében, most meg a praktikum. Ilyen autót nem azért vesz az ember, hogy találkozókra járjon vele, és nem is lettem az Astra Club (van ilyen?) tagja, egyszerűen csak használom.
A vásárlás viszonylag egyszerűen ment, a széles kínálatból kiszűrtem azokat, amik a közelben vannak és legalább képen mutatnak valahogy. Aztán telefonos érdeklődés után kiválasztottunk egyet Attila barátommal, aki otthon van az Astrákat illetően, és elindultunk a nagy megtekintésre.
A kiválasztott Opelka egy unalmas bordó (Toskana rot, hahaha) színű, 1.4-es, 60 lóerős példány lett, a halálosan megbízható C14NZ motorral az orrában. Az 1994-es évjáratú autóról sejtettük, hogy már megtalálta a rozsda, de képen tényleg jól mutatott, csupán az egyik hátsó ajtó volt színeltéréses. A rajta lévő 15-ös alufelnik vagányul festettek ugyan, de már fényképen sem voltak túl bizalomgerjesztők.
Ismerkedés
Élőben aztán sokkal jobb volt a helyzet, mint amire számítottunk. Újszerű kipufogórendszer, új fékek, rozsdamentes kasztni – természetesen a két hátsó íven kívül -, tiszta belső (a vezetőülés rettenetesen ki van ülve), és minden működött rajta. A próbaúton a két lengőkar szilentje jelentkezett még cserére, és az új kipufogó hátul nem volt rögzítve, de alapjában jó volt. 23 életéve alatt azért kapott egy-két fülest az autó, így a jobb eleje volt kicsit csámpás, meg a bal hátsó ajtó származott egy bontott gépről, de ettől eltekintve nem találtunk hibát. A fényezés is egységes volt, egyedül a felnik és a gumik mutattak tragikus képet. Utóbb amúgy kiderült, hogy a szimpatikus roma pár már a 9. volt a tulajok sorában, így lettem én a tizedik tulajdonos, hiszen némi alku után 160 darab ezresért magammal hoztam a körbe zárt villámos gépet.
Vásárlás után kapott egy nagyszervizt. Megérte.
Bár nem szívnek szóló autó, de nagy örömmel vittem haza az új szerzeményt. A szervo nélkül is használható kormány, az utólagos extraként beszerelt elektromos ablakemelők (van távirányítós központi zár is), és a csendes motor, mind-mind problémamentes kilométerek ígéretét duruzsolták a fülembe.
Szerviz
Az átírást követően, 1-2 napon belül megejtettük rajta az ilyenkor kötelező nagyszervizt is. Az alkatrészekről annyit érdemes tudni, hogy alapvetően a többségük emberbarát árfekvésű.
Két lengőkar-szilent, vezérműszíj, generátor ékszíj, olajak, szűrők cserélődtek, felkerült a helyére rendesen a hátsó dob is, és a hátsó kerékagyak is kicserélődtek. Utóbbiakban a csapágy ment tönkre a nagy és tojás formájú felnik miatt, bontottak kerültek a helyükre.
A fékek, a lengéscsillapítók, a kuplung, mind hibátlanok, többségben frissen cseréltek voltak, utóbbi kettő rendesen megdobta volna a költségeket. Komplett kerekek nagyon olcsón lettek hozzá véve, így ez sem volt jelentős költség, a rossz felnik pedig a fémhulladék-gyűjtő telepen végezték, áruk az új kerekek árát csökkentette.
Egy, a jópár szállítmány közül. Pokrócra pakoltam, hogy ne karcoljam össze.
A szerviz után nem sok ideje maradt pihenni az Opelnek, rögtön hadra fogtuk. Rohangálás a borzasztó hazai utakon, a csomagtartó maximális kihasználása, 5-600 km utánfutóval egyetlen nap alatt, 200 kg tégla a hátuljában többször is, szóval nem kíméltem, de azért próbáltam vigyázni rá, nem leélni, a használat meg sem látszik rajta. Az alapelvem az, hogy mindent megkap, amit csak kér, de cserébe nincs kegyelem, mennie kell bármikor, bárhová, nyikkanás nélkül.
A benzinigénye egészen hihetetlen, normál használat mellett 6 litert fogyaszt, tehát 5 darab ezresért 250 km-t lehet autózni. Ezt annyira tartja, hogy eddig mindig pontosan ki lehetett számítani, mikor kell majd tankolni, ami nem rossz dolog, hiszen az üzemanyagszint-jelző nem valami pontos, ezekben a korai darabokban pedig még tartalékot jelző lámpa sincs.
Utánfutó elé fogva az igásló. Itt éppen nem olyan nehezet visz.
Az autó azóta is tudja azt, amit gyártásakor: beülsz és mész, közben pedig nem történik semmi. A hat hangszórós gyári hifi, a saját régi Blaupunkt rádiómmal meglepően jól szól, és mivel vezetési élmény gyakorlatilag semmi nincs benne – végtelenül semleges autó – így gyakran kell feldobni zenével az eseménytelen környezetet. A vázszámból kiderült az is, hogy ez az Astra a hazai autógyártás történelmének egy darabkája, hiszen Szentgotthárdon gyártották. Talán ez volt az egyetlen a problémamentességen kívül, ami egy kicsit közelebb hozta a szívemhez az amúgy folyton unalmas szarként emlegetett gépet. Gyarló vagyok, leszólom, ami jó, illetve nekem mást jelent az, hogy jó autó. Fogadjatok el így, köszi!
262 ezer km volt az autóban, mikor megvettem, most 274 ezer körül járok vele. 10 ezer km sokaknak simán egy éves futásteljesítmény, így talán már többet mondhatok róla, első kézből.
Megpakolva. Csak megy és megy.
Hibák
Nagyjából 3 ezer km megtétele után adta meg magát a régi akkumulátor, egy Baren került a helyére. Ezután hetek teltek el esemény nélkül, majd 10 ezer km-nél egyszer nem indult be a gép a benzinkúton. Egy testkábel csavarja lazult ki, a javítás 2 perc sem volt. Szintén ebben az időszakban kezdett fogyni az olaj. Nem a motor ette meg, a főtengely simmering adta meg magát. A nyelestengely tömítését is cserélte szerelő barátom, így most porszáraz az Astra alja.
Közeledik a műszaki vizsga, így a hátsó sárvédők ívei hamarosan javításra kerülnek, de gyakorlatilag ezen kívül teljesen vizsgakész az autó. Éppen ma vettem hozzá új ablaktörlőket is, mert a régiek már csíkoztak. Nem zörög és nem kerreg semmi, nem aggódom a motor miatt, bárhová elvisz és haza is hoz, szóval tényleg ilyen nevetséges dolgok vannak csak vele. Annyira eseménytelen vele az élet, hogy nem is tudom, hogyan sikerült ennyit írnom róla. Megszoktam, hogy csak úgy van és mindig működik ez a nemes egyszerűséggel megkonstruált szerkentyű.
Valójában nem a cikkhez, hanem a 10 ezer km-es olajcsere miatt készült a kép.
Bosszantó dolgok
Az F Astra egy áramvonalas autó. Talán ennek köszönhető, hogy soha ilyen huzatos autóban nem ültem még, az első oldalablakokra még légterelőt is vettem, így már az ablakmosó, vagy az esővíz sem folyik be az utastérbe. Rettentően bosszantó tud lenni, ha a hőségben, leengedett ablakkal letépi az ember fejét a szél, vagy megsüketül a zajtól. Szóval aki Astrát vásárol, az még aznap vegyen hozzá két első légterelőt. Az áramvonalasság másik tulajdonsága a döntött szélvédő. Mivel nincs benne hővédő üveg, az autó pillanatok alatt kénköves pokollá válik, ha napon hagyjuk. Mióta megvan, már megértem, miért fóliázzák a legtöbb Astra üvegét feketére. Szóval légterelő kell és fólia, máris sokat javul a helyzet. Nekem még az utóbbi nincsen.
Sokat látott autóban, sokat látott Blaupunkt.
A másik elviselhetetlen tulajdonsága, hogy párásodik. Hiába a pollenszűrő-csere, vagy a fűtőventillátor kapcsolgatása, ablakok leeresztése, egyszerűen hihetetlenül gyorsan párásodik. Nem, nem egy eseteges beázás okozza, eddig akárhány F Astrában ültem, mind ilyen volt. Nekem, akinek a tiszta üveg a dilije, valóságos kínzókamrává válik az Astra esőben. Annyi lőrés azért mindig akad, amin kilátni.
Összegzés
Benzinvérűség ide, vagy oda, a lelkem mélyén szeretem ezt a szart – és most ezt szeretetteljesen mondtam, nem lekezelő módon. Olyan jelleme van, mint egy csöndes komornyiknak, aki észrevétlenül hozza az ebédet, vagy a délutáni teát, aztán amikor már nincs, csak akkor vesszük észre, milyen jó is volt vele egy átlagos hétköznap. Csendes társ, kiváló jármű, nagyszerű partner. Valószínűleg megtartom, mit is vennék helyette? Nincs alternatívája. Természetesen mellé lesz majd valami, amiben van tűz. Az F Astrában csak akkor lenne, ha felgyújtanám. Ilyet viszont egy ilyen jó és használható autóval nem teszünk.
Coming out
Néha megsimogatom, amikor senki sem látja, mint azokat az autókat, amiket eddig tényleg szerettem.
Parasodashoz: a pollenszuro kozepen van a levélrács alatt. A levelracs es a szelvedo kozott van egy gumicsík, na ha az eláll akkor kis esotol is siman parasodik, mivel elazik a pollenszuro.
Ez egy fenntartató autó. Nem hanyagolod el, semmi nyűgje nem lesz. Nekem X16SZ van, ami még szedáltabb, nem is szeretem, de tényleg kevesebb az, amit ezzel macerálni kell, mint bármilyen csillivilli cuccal.
Amúgy miért nem kombit néztél? Bár, azt már mind széthasználták építkezéseken… 🙁