Vendégíró: AUDI A3 Limuzin teszt

Újabb vendégírónk Kóc, aki egy új Audi A3-assal kapcsolatos tapasztalatait osztja meg velünk, rögtön át is adom neki a szót. Ha kedvet kaptál az íráshoz, várjuk a jelentkezésed!
-Vancello-

Az új bajor szekér, Magyarországon építve, legyünk rá büszkék!
Saját tapasztalatok az új Audi A3 Limuzinról. Gyerekem, mert nevelgettem, dédelgettem, visszabeszélt sokszor, de csak felnőtt az „élethez”.

Itt szeretnék köszönetet mondani az AUDI Hungáriának, és a főnökömnek, hogy beregisztrált, és részt vehettem ezen a napon.

Hogy is kell ezt elképzelni, hogy is zajlott ez:

– Megjelenés, eligazítás, regisztráció, (Fornetti, kávé) 8:30 – 9:00

– Autók átvétele, papírmunka, indulás 9:15

– Megadott kör teljesítése (Győr – M1 bicskei lehajtón le – Füred – Körmend – Győr ~330km)

– Visszaérkezés 14:30-ig majd elbeszélgetés a tesztről, tapasztalatokról, menet közbeni tesztlap kitöltéséről.

Tesztalanyunk egy 2.0 dízel, a lehető legmagasabb felszereltséggel. Nem szeretnék semmilyen technikai részletekbe bonyolódni, ezt tegye meg mindenki saját kedvére ITT.
Mindenféle írást, tesztet meg háttérképeket is kazalban lehet találni a neten. Lássuk, hogy is láttuk – mert nem egyedül voltam – a verdát az úton.

Nyár, reggel fél kilenc, és már nem fázunk. Bemegyünk a csarnokba, a fentebb lévő napirend alapján irány a parkoló, ahol beülünk egy sima, egyszerű jégszürke színű autóba. Semmi feltűnés, majd az utakon. Péntek révén, kicsit félve tépünk az M7 felé, mert ugye a sok törzsgyökeres osztrák ilyenkor szeli át országunkat, nem kevés veszélyt magukkal hozva. M7, kolléga a volán mögött, és máris tolja-nyomja, cél, a felső sebességhatár elérése, ami sikerül is kb. 210 km/h környékén (EJNYE! – a szerk.), de van még tartalék. Az autó érdekes, szép belső, minden klappol, vagyis, majdnem minden, de erről később. A motor szépen mormog alacsonyabb fordulaton is, majd ahogy felfelé haladunk a DREHZAHL-on (milyen szép szó :o) ), úgy elhalkul. A váltó felosztása kissé fura, ami 1-es rövid kb. 20 km/h; 2. 40 km/h; 3. 50 km/h aztán 4. mehet olyan 90 km/h onnan az 5. alig 100-110 km/h és a hatodik a végtelenbe és tovább megy. Pontosan kapcsolható, keményen jár, német precizitás. A motor elektronikával leszabályozott, így hatodik csak autópálya, tempomat.

A gyári fotók galériája a képre kattintva érhető el.

A futómű a 19-es kerekeken hibátlanul gurul, elképesztően feszes és jól irányítható az autó. A sebességre felkeményedő szervó alap, a távolságkövető elektronika a tempomattal szintén jó találmány. Hihetetlen jó, amikor csak a kormányt kell fogni és az autó „megy helyettem” de ez egyben elveszi a vezetés tényleges élményét. A fogyasztás vegyes használat mellett 6-7,2 literre tehető 100 kilométerenként. A futómű a számtalan lengőkarral, szilenttel, és rugóstagokkal úgy nyeli el az úthibákat, mint nagyfater a reggeli pálinkát. Hiba sehol. Mint említettem, a tesztgépünk a lehető legjobban felszerelt példány volt, és a célt kifelejtettem, vevői szemszögből véleményezni. Megtettem, és őszintén. Na de, lássuk, mit rejt még a „nem a mi autónk”. Az ülések akármerre állíthatók deréktámasszal, mindennel, amerre csak lehet, kormány szintúgy, hátul az ülések kényelmesek, kartámasz faján belőhető a vezető karállásához, tekergetési stílusához, egyszóval kézre áll minden. Elektronika, navi, rádió, Bluetooth-os átjátszás is tökéletes, a navi gombja tapis, tehát beírhatjuk, amit szeretnénk, felismeri, és jól működik. A hangérzékelés nem lett kipróbálva. 
Most jöjjenek a negatívumok, amiket az ÉN, még egyszer mondom, az ÉN gyomrom nem vett be. Sok nem lesz, azt előre vetíthetem.
A „ruhájáról” NEM mondhatok semmit, mert az úgy szép, ahogy van, belső körök tudják miért, viszont most kiszipolyozom.

Belső tér, minden klappol, puha, nem kopog, nem zörög, nem bóvli, futnak az élek, szép, átgondolt, és tényleg minőségi. A felhasznált anyagok, szagok, nem keverik fel az ember gyomrát, és ha a pénz hosszúplatós IFA-nyi mennyiségben áll az udvaron, a QUATTRO GmbH bárkinek bármilyen belsővel elkészíti. Azonban, ami nekem, egy ilyen árkategóriájú új autóban elkeseredésre ad okot, ami az előző A3-nál is probléma volt szinte mindenkinek, az a jobb „gáznyomó láb” folyamatos feszítése a középkonzol alsó felénél. Emberek, ebbe nem ültettek rendes méretű népet? Egyszóval, ha városon át kell szütyörögni, szétnyomja az ember lábát. Aztán mikor lenézel,akkor hányod le, amit ott látsz, 1 €-s olcsó fröccsöntött műanyag elem. Íme, a kép jobb alsó sarkában:

A másik számomra érthetetlen, és biztos szánalmas kis gyerekkoromnak tudható be, hogy miért nem lehet a riasztó visszajelző LED-jét a műszerfalba, a műszerek mellé integrálni?

Amit nem csak én, a teszt szervezői sem értettek, a sávtartó elektronika nem éles állapotú a frissen ropogósan legördült autóban. Ez annyi tesz, ha már van, nem működik, csak ha bekapcsolom. Ahhoz, hogy egy ennyire szanaszét elektronikázott autót az ember megtanuljon, az egy teljes akku kapacitás, és 2 nap a garázsban… Furcsállottam, hogy a napfénytető (tudtátok, hogy ez két F-es szó? NAFFÉNYTETŐ) bármely sebességfokozatban kinyitható.

Tudom, hogy nem kabrió, de meglepődik az ember, amikor 130-nál a menetszél bevág az autóba és elképesztő hangzavart és huzatot okoz. Nem említettem a futómű, ha jól emlékszem 4 verzióban állítható plusz az „Auto” beállítás. Ezen kívül, egy jól összerakott, igen kényelmes és jó autó. Kicsinek és városinak már nem nevezném. Aki teheti, 24.300 €-tól hozzá juthat. Azt mondom, tegye, mert azzal a mi kis országunkat támogatja, és az bizony itt munkahelyet jelent.

Remélem ebben a rohanásban sikerült kedvet csinálnom az A3 Limuzinhoz, és akinek van, vagy lesz lehetősége kipróbálni, megvenni, „DO IT ASAP”.