-2045. szeptember 20-át írunk.-
Több évtizede pajtában porosodó Mercedes-Benz A 140-re bukkantam egy kis faluban. Közel ötven év távlatából már nehéz felidézni róla bármit is, de annyi eszembe jutott, hogy ez volt akkoriban a legkisebb Mercedes, és volt valami botrány, amikor felborult egy teszt alkalmával. Szerencsére a vastag por alatt pihenő ritka veterán egész jó állapotban maradt fenn, így hamarosan valamelyik veterántalálkozón is megcsodálhatjuk majd az elavult, benzinmotoros technikát. Azok voltak ám az igazi gépek! Még a motor hangját hallottuk, nem az előre beállított és letölthető menethangokat! Még tudni kellett vezetni őket, nem vezettek és parkoltak helyettünk. Talán a mai fiatalok már nem is tudják, mi az az izzócsere, ezekben bizony még cserélni kellett, ha kiégett, a műszereikben pedig még igazi mutatók voltak! A régi, régi szép idők…
Állandósult érték. A Mercedesek márkajele akkoriban is ugyanolyan volt, mint napjainkban.
Egy pajtában pihent több, mint 40 évet. A sors sajnos ritkán adja meg a lehetőséget az öreg autóknak a túlélésre. A fedél alatt egy igazi benzinmotor bújik meg.
Jellegzetes ezredfordulós lámpaforma, cicaszemnek gúnyolták a kor kritikusai. Itt a portól olyan, mintha egy szürke földönkívüli szeme volna.
A Classic felirat az alapszintű felszereltségre utal, gyönyörűek a fél évszázados betűk.
ez nagyon tetszett:)
@Takács Norbert: ennek igazán örülök. 🙂