2007. Vidékiként már egy éve volt internetem, így nem kellett a szomszéd faluig autóznom, ha rám tört az információéhség. Az önkirakatot IWIW-nek hívták még, az ismerőseim MSN-en tartották a kapcsolatot, és örültünk, hogy lejátssza az mp3-at a telefonunk. . A 95-ös benzin ára kb. 285 Ft volt. Már négy éve volt egy fehér kocka Ladám, ő jelentette a világ közepét.
A pécsi rali OB futamon még megkergette Balázs Öcsi a 21074-et, és a WRC-k voltak a csúcskategóriás gépek. Sok néző volt a rallye versenyeken, ha tehettem, én is mentem. Imádtam az amatőr versenyeket is, rendszeresen írtam róluk itt. A Forma 1-et már nem nagyon követtem, de Kimi Raikkönen lett a világbajnok.
Nem nagyon tudtam, mi az a blog, de a blog.hu-n regisztráltam magamat, és elkezdődött egy új fejezet az életemben. Autós blogger lettem. Akkoriban nem voltunk sokan, talán 2-3 ilyen jellegű oldal volt. A kezdeti napi 8-10 látogatóból (amiből szerintem négy én voltam) lassan elértem a napi 100 oldalletöltést.
Pedig hülyeségeket írtam, csupa olyat, amiről azt hittem, senkit nem fog érdekelni. Nem is nagyon foglalkoztam vele, inkább egy érdekes időtöltésnek szántam. Abban bíztam, hogy lesz néhány új ismerősöm az autók világából, hasonló érdeklődési körrel. Aztán mozgalmas és kalandos úton eljutottunk 2016-ig. Már nem vagyok egyedül az autómániámmal, életre szóló barátokat, haverokat, ismerősöket köszönhetek az oldalnak. Néhány jó barátom a szerzőtársam is lett, hogy többet, érdekesebbet tudjunk nyújtani Nektek, benzinvérű olvasóknak.
A blogból lassan félig-meddig autós magazin lett. Persze nem hagytuk el teljesen a blog-jelleget, a sajátos szemléletet, a személyes benyomásokat, a feddhetetlen őszinteséget. Szerintünk ez a plusz, amitől mi, mi vagyunk.
Manapság már több százezren kattintotok az oldalra évente, és van olyan cikkünk, amit negyvenezernél is többen olvastatok el. Ennek ellenére szerencsére csak az oldal neve lett ismert, későbbi szerzőtársaim és én is jobban szeretünk a háttérben maradni, nem törekszünk olcsó népszerűségre. Ez a történet ugyanis nem szimplán rólunk szól, hanem a gépekről, az autók iránti rajongásról, és mindenkiről, akinek ugyanaz a szenvedélye, ami nekünk. Szeretjük, amit csinálunk, hogy a kedvenc pékségem szlogenjével éljek.
Olyanok vagyunk, mint a jól nevelt BMW-s. Indexelünk. (Köszönjük nekik is a plusz nyilvánosságot!)
2016 van. A vancello.hu Facebook-oldalára több mint nyolcezer követőnknek okostelefonról töltök fel fényképet, vagy moderálom a hozzánk tartozó autós csoportokat (Roncsvadászok; A Ladákat még megvárjuk, aztán megyünk; Lada Club). A gyerekek éppen Pokemonokra vadásznak, az MSN-re már senki nem emlékszik. A benzin ára némi csökkenés után most kb. 320 Ft.
9 évesek vagyunk, szóval akkor egy 911 Japánból
A fehér Ladám és a vancello.hu iránti lelkesedésem még mindig megvan. Szerencsére azért van, ami nem változik, mert jó így. Remélem, Nektek is.
gratula
@Burgermeister: Köszönjük!
Az első, aki jelentkezik a szülinapi játékra, az megkapja azt a zöld RWB 964-est?
Csak mert, akkor jelentkezem!