Ma meglátogattam a műhelyében NaNo-t, aki 2006 óta egy 1980-as Chevy Impala Wagon boldog tulajdonosa, talán emlékeztek még a járgányra, régebben írtam már róla.
Kellemesen elbeszélgettünk, miközben ő az első lámpákat cserélte, majd a szemerkélő esőben próbakörre indultunk.
Rég hallottam már V8-ast indulni, hogy is mondjam, remek antidepresszánsként funkcionált a hangja ezen az esős hétfő délutánon.
Aztán olyan jött, ami eddig még nem: NaNo átadta a vezetőülést egy kör erejéig, én meg így életemben először USA vasat vezethettem. Ennek a kellemes körnek a tapasztalatait és élményeit próbálom most megosztani Veletek.
Ezeket az autókat még úgy készítették, hogy gyakorlatilag egy darab hüvelyk, illetve mutatóujj – ennyi szükségeltetik a kormányzáshoz, valamint egy darab jobb láb segítségével kényelmesen el lehet irányítani szinte bármilyen helyzetben.
Életemben először vezettem automata váltós autót, kétszer akartam sebességet váltani, de nem lógott ki semmi a padlóból felfelé, így inkább a TH400-asra bíztam ezt a feladatot.
Egyébként amint váltani akartam, ő váltott is, szóval érti a dolgát. 🙂
Furcsa volt a tükörbe nézve látni, hogy még rengeteg anyag van mögöttem, ennek ellenére remekül látni lehetett mindent. Nem hasonlítanám a teherautókhoz, mert ott magasan ül az ember, itt meg normál magasságban, a süppedős fotelben kényelemben tespedve. A biztonságérzet atombunker-szerű.
A fék jól fogott, és elég érzékeny is volt a Ladáé után, szóval az azért megszokást igényelne, de ezt gyakorlatilag minden autónál tapasztalom, a fékerő viszont meghökkentő: a nagy tömegű Impalának földbe gyökerezik a “lába”, ha az ember közepes erővel beleáll.
Az ilyen nagyvasak egyértelműen nem a gazdaságosságukkal tűnnek ki a szürke autók tömegéből, hanem a megjelenésükkel és a kisugárzásukkal, mindenütt csodálkozó pillantásokkal, és lassító, előzékeny autókkal találkoztam a próbaúton. Ha az enyém volna, amiatt aggódnék, hogy egy elbambuló autóstárs neki koccan.
Az óriási méretek ellenére könnyen kanyarodtam vele, az irányjelző és az ablaktörlő üzemeltetése sem okozott problémát, mindent egyszerűen és természetesen lehet kezelni néhány perc után.
A megjelenés mellett a másik élményt a hang adja, az eső ellenére is leengedett ablakkal krúzoltunk át a városon. Az a kellemes, erős dübörgés, amit a gázpedál simogatására hallani lehet, bőségesen kárpótolja az utasokat azért a néhány esőcseppért. 🙂
Itt jegyezném meg, hogy a városi tempó tartásához mindössze halvány gázpedálérintések voltak szükségesek, bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha padlóig betaposom a pedált. Jó volt érezni ennek az óriásnak az erejét és méretei ellenére nagyszerű gyorsulását.
Persze minden jó véget ér egyszer, ahogy ez a kör is véget ért, még készítettem Nektek egy fotót és visszaállt NaNo az autóval a műhelybe. Még jó ideig beszélgettünk, majd hazamentünk.
Most itt ülök, írom ezeket a sorokat, és úgy érzem, eddig átvertek. Eddig nem autókat vezettem, csupán halvány utánzatokat. Valamit nagyon tudtak régen odaát…
Köszönöm a vezetést, NaNo! Legközelebb játszósban megyek és segítek cserébe. 🙂
nagy büdös kocka tepsi.
nagyon kéne.
@Pityubácsi: Úgy-úgy. Már csak egy Bogarat kéne kipipálni a vezetős listámon. 😀 😉
“Valamit nagyon tudtak régen odaát…”
Jól mondod: régen!!!
Ma már ebből semmi nem maradt, nagy részük csődbe ment, a megmaradók meg szépen beálltak a sorba, hisz nem tehettek mást, Japánnal, Európával állni kell(ene) a versenyt.
Csak képzeljük el azt a jelenetet, ahogy egy ilyen Chevy mellé beáll 1980-ban egy mai Chevy Spark. És nem. Nem érdekel, hogy az egy átvett Daewoo. Felvállalták, az az övék.
Tiszta szégyen komolyan mondom.
régen akartam tartani vagy legalább vezetni ilyen nagy vasat.
de már elmúlt.
@klarky: fbcdn-sphotos-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash4/s720x720/421678_323560501014117_154983887871780_796454_1696461280_n.jpg
így? 🙂
@vancello: Geez, még ezek után is bogaraznál? Ne tedd, nagy csalódás lesz. Motorikusan picit felpiszkált (értsd: a durva alulmotorizáltsághoz képest csak kicsit volt alulmotorizált – bár az autó többi komponenséhez képest lehet, hogy még ez is sok volt) példányt vezettem, de konkrétan szar volt. Zéró menetstabilitás, alulméretezett fékek és gumik, nyúlós és nehéz kormánymű, vacak futómű, fűtés és egyéb utaskomfort még csak hallomásból sem ismert – egy rémálom az egész, mechanikusan kábé az UAZ szintje. Pedig én is kíváncsi voltam, mitől akkora kultautó, alig vártam, hogy kipróbáljam – aztán meg abból állt az egész, hogy törölgettem a párát az ablakról, meg próbáltam a be-bevágó autók mögött akkora féktávot tartani, mint ide Lacháza, mert a vékony acéllemezből (?) tákolt vasoxid-lerakatból alighanem Porsche, akarom mondani, por se maradt volna még egy apróbb koccanásnál sem.
Szóval kábé ugyanaz, mint a Ponyvaregény filmben: kurvára nem értem, mitől kultuszautó/kultuszfilm.
Lehet, hogy a maga korában népautónak tűrhető volt (az igazságosság jegyében ne feledjük az eredeti árkategóriát és ebből adódó gyártási filozófiát), s ebben a minőségében valóban korrekt iparosmunka, ám a rárakódott kultuszmázat még az eltalált formaterv sem indokolja. Műszakilag meg – hát, nem akarom (ennél jobban) megbántani a rajongókat…
Sorry!
Akinek persze ez kell, az gyűjtse, ápolja, szeresse, vezesse. Elférünk békében mindannyian.
” bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha padlóig betaposom a pedált. “
És ha közben kanyarodni is kell 😉
@hungarisztan: Attól kultautó, hogy tömegeknek ez volt az autó régen.
Nem mindig azért szeretsz valamit, mert jó. (Nem gondoltál vissza még nosztalgiával olyasmire, amit utáltál?)
@vancello: értem a célzást 😉
@hungarisztan: nagyjából igazad van, de egy jól karbantartott példány nem olyan vészes.
leginkább nem a műszaki tartalom miatt vesz bogarat az ember, hanem a találkozók és összetartás miatt
Legközelebb játszósban megyek és segítek cserébe. 🙂
Szerdán elgondolkodtam,hogy e szavak szellemében megkérlek rá,hogy gyere,mert konvertert cseréltem….
Apropó!Hétvégén Buickhétvége?Érdemes lenne jönnöd és közel van hozzátok….Max bevárlak Móron. :))))
@NaNoimpala: Legközelebb szóljál, és megyek. 😉 Sajnos kevés a szabadidőm, a Buick-hétvége így kimarad. Majd legközelebb…