5 évvel ezelőtt leültem egy nyilvános gép elé, és létrehoztam a vancello.blog.hu oldalt.
Az eltelt idő alatt rengeteg dolog történt velem, de egy biztos pont mindig volt: a blog.
Valahogy egy idő után már olyan szerves része lett az életemnek, mint a lélegzetvétel.
Hogy miért érdemes autós bloggerkedni?
Annak idején azért álltam neki, hogy megtudjam, van-e olyan, aki hasonlóképpen gondolkodik az autók világáról, mint én, valamint, hogy valamilyen formában megőrizhessem az élményeimet, a gondolataimat.
Most már tudom, hogy nem vagyok egyedül, a posztok száma pedig megközelíti az ezret (ezzel együtt 972). 🙂
A blog.hu remek partner és segítség a blogíráshoz. Semmilyen számítástechnikai ismeretem nem volt, mégis tudtam posztot írni, képet-videót beszúrni, az új blogmotor pedig nagyságrendekkel jobb az előzőnél. Ezúton is köszönöm nekik!
Jó néhány ismerőst, barátot köszönhetek az oldalnak, remélem, még sokáig velem tartotok!
Az elmúlt évek, rövid mondatokban:
Még a kezdet kezdetén meghívtak a Totalcar Külsőségbe, a nekik köszönhető nyilvánosságból kifolyólag lettetek a kezdeti években egyre többen.
Szerepelhettek/szerepelnek a bejegyzéseim az Index.hu, a Blog.hu, a HVG.hu, az Új Szó Online, a Stipistop.com, a Veterán Zsiguli, az AlfaAmore és még sok más oldalon, hirtelen ennyi jutott eszembe, elnézést azoktól, akiket kihagytam!
Valóra válhatott egy álmom, és navigátor lehettem egy „A”-s Zsiguliban Jani barátom mellett.
Kezet foghattam a Lada VFTS atyjával (és jót beszélgethettem vele), Stasys Brundzával.
Jártam sprint, túra és rally versenyeken, shakedown-on, Lada és Alfa Romeo találkozón, OT EXPO-n, Ülhettem olyan autókban, amikről addig csak álmodtam. (Még fogok is. Igen, álmodni és ülni is. 🙂 )
Vezethettem sportos olaszt, V8-as amerikait, német összkerékhajtásút (hóban!), szagolhattam keveréket keveset futott Trabantból, hallgathattam a rozsda csámcsogását Lancia Beta Coupén, láttam lakatolás alatt álló, fehér holló-gyakoriságú Scirocco-t, sorolhatnám napestig, most hirtelen ezek jutottak eszembe.
Mivel csupán egy amatőr vagyok, így én magam is rengeteg ismeretre tettem szert az évek alatt, ami a blog létezése nélkül valószínűleg nem történt volna meg.
Az utóbbi években rengeteg e-mailt, képet kaptam – elnézést kérek, ha valakinek nem válaszoltam – sok ilyen üzenetből született poszt, köszönet érte!
Gyakran előfordul, hogy így kezdődik egy üzenet:
„Tisztelt Szerkesztőség!” – ilyenkor mindig elmosolyodok, és végig pillantok az öreg asztali gépemen, amin a kezdetektől egy szál magam írom a Vancello blog bejegyzéseit.
A szabadidőm sokszor szenved e miatt csorbát, hiszen egy egyszerű egy-két képes poszt elkészítése is minimum fél-háromnegyed órás tevékenységet igényel. Ezt munka előtt-után megoldani néha nem is olyan könnyű, de nem panaszkodom, örülök, hogy csinálhatom.
Köszönöm Nektek, hogy havonta 30-50 ezerszer ide kattintotok, kommenteztek, köszönöm, hogy már ezernél többen követitek a Facebookon is az oldalt, hogy megosztjátok a bejegyzéseket, képeket!
(Erről jut eszembe: hamarosan lehet majd a Facebook segítségével kommentet írni ide.)
Ha valaki esetleg kedvet kapott egy autós blog írásához, én csak biztatni tudom. Kezdje el, nem fogja megbánni!
Köszönet Neked, aki épp olvasod ezt a posztot, köszönet a családtagoknak, barátoknak, haveroknak, ismerősöknek, mindenkinek, aki egy kicsit is hozzáadott a vancello.hu-hoz!
Most pedig belecsapok a következő 5 évbe. 🙂
Hogy a klasszikusokat idézzem:
Folytassa Vancello 🙂
hogy szalad az idő.
gratulálok, mester!
Igazad volt, megérte átkattintani ide is. És hát kicsit megkésve is, de boldog ötödik születésnapot!
Remélem még sokáig olvashatunk bejegyzéseket és gyönyörködhetünk a képekben is! 🙂
@ZasTempra: Köszönöm szépen! Én is bízom benne! 🙂