Dr. Genya – körlámpástól a VFTS-ig /riport/

Jámbor László Komárom-Esztergom megyében él, Tata városában. A szürke hétköznapokon egy tehergépjármű felépítményeket gyártó vállalatnál dolgozik, viszont amikor hétvégén felölti tűzálló overállját, és bukósisakot húzva beül híresen szép VFTS-ébe, akkor már mindenki úgy hívja:

Dr. Genya!

Az alábbi riportban az ő versenyzésének történetét ismerhetitek meg.

Mi az első autós emléked?

Jó kérdés, nem is tudom pontosan. Talán, hogy a távirányítós Wartburgomat nyúzom, vagy az, amikor a Siófoki nyaralásról lementünk családostul az akkor még működő ádándi rallycross versenyre valamikor a 80-as évek végén. Még ma is látom a szemem előtt az akkori újsághirdetést, hogy autóverseny lesz Ádándon.

Milyen autón kezdtél el vezetni és mennyi idős voltál?

15-16 éves lehettem, amikor Faterral kimentünk autózni a Tardos-Bikol szakaszra, ott vezettem először. Akkor egy dupla Weberes Nissan Cherrynk volt, azon vezettem. Érdekes, hogy Ladánk sosem volt, az első Lada a családban az én első ezerkettesem volt.

Hogyan kerültél kapcsolatba az autósporttal?

Kiskoromban az egész családdal jártunk versenyekre, mivel a Fater is szerette már akkor is ezt a sportot. Sok szép, mára már legendás helyre eljutottunk, mi álltunk a pálya  szélén, a lányok meg beljebb az erdőben piknikeltek. Akik velem egy korúak, vagy idősebbek, szerintem emlékeznek még, hogy a pályák szélére egész családok zarándokoltak ki, nem úgy mint ma.

Milyenek voltak az első próbálkozások?

Egy-két navigálás után 2002-ben a Bornapi Ezerjó futamon indultam először előfutónak. A poén az, hogy előtte egy évvel a 2001-es bornapi versenyen még nézőként  a pálya szélén mondtam a Fateréknak, hogy jövőre előfutok majd a versenyen. Akkor még jogsi és autó nélkül voltam. Ott még nem vették komolyan, de azért összejött. Nagy élmény volt, tök széria zsiguli volt, barum gumikkal, pörögtünk-forogtunk sokat, kaptunk sok pozitív visszajelzést is. 2003-ban lett kész a versenyautó, az első versenyen voltunk vagy 20-an a kategóriában, jó élmény lett volna ha nem töröm össze a kocsi elejét, a vége előtt leszakadt a kuplungtárcsánk is , úgyhogy be sem értünk. De aztán szépen lassan épülgetett mindig a kocsi, és mi is hozzáfejlődtünk.

Hogyan kaptad a Dr. Genya becenevet?

Igazából nem is tudom, ez is valahogy kialakult. A lényeg az, hogy kerestünk valami jó kis nevet, amit ki lehet írni a hátsó ablakra, mert úgy nem jegyeznek meg a nézők, hogy jön a Gipsz Jakab, de a Gonoszra, vagy a Banditára mindenki emlékezett. Akkoriban mentek az Austin Powers filmek, amit sokat néztünk és sokat idéztem, utánoztam a filmből  Dr.Genyát. Aztán amikor agyaltunk, hogy mi legyen kiírva a kocsira, én poénból mondtam, hogy kiírom, a többiek persze rögtön mondták, hogy hülye vagy, úgyse írod ki. Nem is kellett több, már vágtam is ki a matricákat.
Mondjuk az is igaz hogy baráti-haveri társaságban, ha kell egy kicsit ökörködni, gyenózni a többiekkel, abban is élen járok. A tejfölösszájú navigátorom szerint ez is közrejátszott abban, hogy rám ragadt ez a név.

Mi volt az első jelentősebb sikerélményed?

2005-ben lett először versenymotorunk, és versenygumink. Az évad első két versenyén apróbb problémák miatt nem tudunk beleszólni a küzdésbe, de az 5-6. helyeket már megcsíptünk a népes, 15-20 fős kategóriákban.
A harmadik verseny Nagyveleg volt, ahol előtte sosem volt szerencsénk. Itt minden összeállt , szép idő volt, szépen dalolt a motorunk, és nekünk is jó napunk volt. Nem is néztük nagyon az időket, csak a harmadik gyors előtt szóltak a többiek, hogy mi van velünk, vízhajtót vettünk be, mert az élen állunk!
A gyors végégig tartott csak az örömünk, mert ott vettük észre, hogy az első fokozatból letörött egy fog. Nem volt másik váltónk, így leszedtük a váltó aljáról a lemezt, kiszedtük a letörött fogat, és egyes nélkül folytattuk a versenyt.
A végén egy másodperccel kikaptunk, de nagyon nagy volt az öröm akkor. Az utolsó gyors előtt még tankolni is elfelejtettünk, a gyorsról még leértünk, de a szervizbe már nem jutottunk be.

Mesélj az első versenyautódról!

2002-ben vettem egy 1200-as Zsigulit, amibe egy 1500-as motor volt szerelve, ráadásul AF-es alváz és motorszáma volt. Ezt nyúztam kb. fél évig és utána lett belőle versenyautó.
Nem nagyon értettünk hozzá, vettünk egy csövet egy szétbontott Ladából, egy ismerősünk belerakta, meg amit láttunk itt-ott megerősítette a kabint, és lefestettük szép fehérre. Nem is nagyon tudtuk még akkor, hogy mennyi meló – mennyi pénz egy versenyautó. Amit fontosnak gondoltam bele, arra költöttünk. Első lépésben kapott egy sperrt, négy Bilsteint, meg egy 50-es rendszert, bronz szilentet meg keménygumi szilenteket. Aztán az évek alatt sokat fejlődött.
A szívem csücske volt ez a kisautó, sajnos már nincs közöttünk, megsirattam, mikor összetörtem. Ráadásul otthon állt már a VFTS kasztni, amire az év végén lecseréltük volna, és elrakhattam volna edzőautónak a kasztnit. Talán még sokan emlékeznek rá, itt már Golf-íves volt, és 2006-ban Tardos-Bikolon dobtunk vele tetőt. Előtte még szaladtunk vele egy negyedik időt Bikolon, ami akkor nagy szó volt az akkori RTE H1-es mezőnyben, főleg úgy, hogy akkor még kis szelepes volt, és 13-as gumikkal mentünk.

Ez a bukás volt a legnagyobb életedben?

Igen, szerintem nevezhetjük a legnagyobbnak.
Bár én úgy gondolom, hogy amikor borul az autó és kiforogja magát, az nem olyan veszélyes, mint amikor pl. elcsípünk egy fát és nagy a lassulás. Ezután a törés után karc nélkül szálltunk ki és másnap sem fájt semmink, de a kabin eldobós lett és kívülről is elég veszélyesen nézett ki a borulás.

Ha már a bukásra rákérdeztem, rögtön felteszem azt a kérdést is, hogy mi volt a legnagyobb sikered eddigi pályafutásod során?

Nehéz így kiragadni egyet a sok élmény közül, de talán mielőtt 2006-ban Esztergomban összetörtük az ezerkettest, előtte szaladtunk egy komoly időt Tardos-Bikolon, a következő szervizben meg jöttek az ellenfelek, és nem értették, hogy a 13-as Yokohamákkal, meg a 40-es Weberekkel hogy keveredtünk az elejébe?! Akkoriban voltunk vagy harmincan H1-es Zsigulival. De nagy élmény volt tavaly az is, hogy a kis 1.6-os Ladával adok-kapokra harcoltunk egy EvoVI-os Mitsuval néhány versenyen.

Milyen volt a megboldogult körlámpás után a VFTS?

Úgy gondoltam, hogy nagy különbség nem lesz, de az első méterek után rájöttem, hogy nagyon más. Sokkal kezesebb volt, sokkal versenyautósabb volt a mozgása, igazából a futóműve volt másabb, ami szerencsére jól sikerült és könnyen meg is szoktam.
Az ezerkettest sokszor törtem, a VFTS-t hat éve nyúzom, de eddig minden rumlisabb dologból ki tudtam jönni vele (kopp-kopp-kopp – a Szerk.). Egyébként a kasztnit készen vettem, nagyon igényesen meg lett építve, csak elég nehéz a kabin, kicsit túl lett erősítve, ami egyrészt jó, mert olyan mint egy tank, csak amikor kész lett 1000 kg felett volt a súlya. Mostanra már sikerült lefaragni kicsit belőle, de még most sincs minimál súlyon.

Milyen itinert írtok?

Mi a kanyarerősségekre épülő itinert használjuk. Sajnos nem edzünk és versenyzünk annyit, hogy sebességfokozatokra épülőt tudjunk írni. Simától 6-ig használjuk az erősségeket, nálam a 6 a visszafordító. Amire oda szoktam figyelni felíráskor, azok többívű kanyarok, meg a nagy tempós részek után, ha nagy fékes rész jön, mindig beíratom, hogy „FÉK!!!”, hogyha lejön a szemem elé az a bizonyos Lila Köd, erre azért odafigyeljek.

Kik voltak eddigi navigátoraid?

A legelején Kerényi Lacinak navigáltam két futamon, ezért cserébe az első előfutós versenyemen ő navigált vissza nekem. Aztán mikor kész lett a versenyautó 2003-ban, onnantól 2010 végéig Pásztó Roland navigált, illetve amikor ő nem ért rá, 3 futamon Kerényi Zoli, a Laci öccse ugrott be navigátornak. 2011-ben jött Trescsik Ákos, azóta vele megyek, illetve tavaly 1-2 alkalommal beült mellém az öcsém, amikor utcai gumival szolgáltuk a pálya szélén állókat.

Örök klasszikus kérdés, nem hagyhatom ki most sem: aszfalt, vagy murva?

Én szeretem mind a kettőt, mindegyik máshogy jó. Aszfalton nagy tempót lehet menni és pontosságot igényel, murván meg sok kisebb hibát lehet véteni büntetlenül, és hát nagy élmény amikor állandóan mozog az autó segge alattunk. Régen mentem már murván, de már nagyon mennék, csak kevés a jó minőségű murvás verseny, „hála” a zöldeknek.

Melyik pálya, vagy verseny a kedvenced és miért?

Nagy kedvencem a Pusztavám-Kőhányás szakasz, ízig-vérig rallypálya, talán páran még emlékeznek rá, itt van a Szajky-kanyar is, Szajky Pisti itt esett le a szakadékba a Ladával. Sajnos a zöldek miatt pár éve már nem használhatjuk. Továbbá nagyon szeretem a Tardos-Bikol szakaszt, de már olyan rossz lett az út minősége, hogy nincs szívem végigmenni rajta. Ha egyszer valami csoda folytán megcsinálják, és lesz verseny, mi biztos ott leszünk!

Jómagam is kijártam régen rendszeresen a kőhányási pályára, szintén nagyon szeretem. Te szoktál hóautózni?

Nem vagyok nagy hóautós, télen mindig szét vannak szedve a versenyautók felújításra-revízióra, meg nem is lenne szívem kivinni őket a sós-latyakos utakra. Itt felénk amúgy sincs olyan nagy éjszakai hóautózás, mint keleten. Utcai Zsigulim nincs, de azért természetesen szoktam csúszkálni más autókkal, legyen az elsős-hátsós, vagy összkerekes.

Figyelemmel követed a hazai és a nemzetközi rallye versenyeket?

Régebben folyamatosan néztem a VB-t, illetve tudtam, hogy mikor mi volt az OB-n. Amióta megváltozott a versenyzés, már nem érdekel egyik sem. Az OB sajnos egy vicc lett mára, a VB sem az, mint aminek kellene, hogy legyen. Amikor sokat néztem a VB-t, kb. 1994-től 2002-ig, voltak olyan nevek, mint Burns, McRae, Sainz, Makkinen, meg még sorolhatnám. Egy versenyen 6-8 ember képes volt nyerni, nem úgy, mint most.

Melyik volt a kedvenc hazai és VB versenyed?

A régi versenyeket szerettem meg, amiken még gyerekként voltam kint, mint pl. Salgó (Kisterenyével), Esztergom, Kisbér Rally-k.
A VB-n régen a Sanremo-t szerettem, most talán a német futam a kedvenc.

Az autó építésében, felkészítésében milyen mértékben veszel részt?

A motort a Kálmán Tomi tartja rendben, a váltót-diffit a Vass Jani. Ezeken a dolgokon kívül minden mást én csinálok rajta, az esetleges külső fényezést, meg a nagyobb kasztnis munkákat szoktam csak másra bízni. Nem is nagyon szeretem, ha más nyúl az autóimhoz. Amit én csinálok rajta, abban bízok a legjobban.

Szokták-e a segítségedet kérni kezdő versenyzők?

Elsősorban inkább az autók építésével kapcsolatban szoktak kereseni, 10 év Ladázás során már sok mindennel találkoztam, de amikor Lada találkozókon autóztunk, sokszor beültek mellém kezdő srácok.

Kipróbálnád-e magad egy másik versenyautóban?

Én úgy tartom, hogy a komoly Ladák ízig-vérig versenyautók. Minden porcikája a versenyzésre van átalakítva. Persze tudom, hogy 30-40 éves technika, de pont ezért tetszik, szerintem ebből a korból származnak az igazi versenygépek. Ezt még én irányítom, nem a computer, meg az aktív hajtás dönt helyettem.
2011 év végén rengeteg technikai problémával fejeztük be az évet, eléggé letörtem, és akkor komolyan elgondolkoztam, hogy eladok minden Ladás cuccot, és nézek valamilyen M3-as BMW-t. De aztán 1-2 hét múlva már azon gondolkoztam hogy mikor lesz már kész a VF. Épített versenyautókat egyébként szívesen kipróbálnék, pl. kit-carokat, S1600-os autókat. Nagyon mennék Escort Mk2-vel, BMW M3-al, de akkor érdekelne a dolog, ha versenymotoros, versenyváltós, versenyfutóműves lenne, az meg nagyon sok pénz. Egyébként tudod, mi a jó mondás: Ladás szív, Ladás lélek, Ladás leszek, amíg élek.

Van példaképed?

Nevesített példaképem nincsen, nagyon sok embert tisztelek a Gr.B-s, Gr.A-s korszakokból, illetve tisztelem azokat, akik évek óta kis pénzből, családi kasszából, sok szenvedés árán versenyeznek, és kitartanak ez mellett a sok lemondással járó, ámde szép sport mellet.

Kik a támogatóid, valamint kik alkotják a szervizcsapatot?

A kezdetektől segít a Szeles-Gumi Kft, illetve nagy segítség hogy az M-U-T Hungária Kft gépparkját igénybe tudom venni az autó felkészítésénél-fejlesztésénél. Gál Fecó barátom szokott segíteni futóműállításnál és gumizásnál is, illetve az Ákos révén a Trenaker Kft-nél forgácsolási munkákat is meg tudunk oldani.
A szervizcsapatot az Ákoska meg a Lacika alkotja : ), vagyis mi magunk szerelünk a versenyen. Néha voltak páran, akik jöttek szerelni, de többnyire magunkra vagyunk hagyatkozva.
A két verseny közötti felkészítésénél az öcsém, Peti szokott még segíteni, illetve a versenyeken ő a fotósunk, és nagy segítség, hogy a Facebook-on szerkeszti a Dr.Genya Motorsport rajongói oldalát, ami ezen a címen elérhető: http://www.facebook.com/DrGenyaMotorsport

Hol láthatnak benneteket idén a szurkolók?

A 2013-as év kicsit kérdőjeles még számunkra. Sok minden megváltozott az amatőr rallyversenyek körül, nagyon kevés lett a verseny. A sorozatot, ahol évek óta indultunk megszüntették, vagyis szlalommá alakult, mert nem kaptak rallyverseny rendezési jogot. Ezért most nézelődünk, hogy merre menjünk, az biztos, hogy egész évadot nem megyünk sehol. Egyelőre tervben van a lábatlani, meg a tatabányai RTE futam, illetve vagy Ceredre, vagy Pécs környékére is mennénk sprintezni. Egy jó murván is szívesen mennénk, de ahogy látom a versenyeket, nem valószínű, hogy tudunk menni bárhova is. Ha lesz itt a környéken szimpatikus verseny, ott is biztos indulunk. Március 23-án lesz Komáromban versenyautó kiállítás, ha összeáll addig a most még darabokban lévő autó, akkor idén ott lehet velünk és az autóval először találkozni.