Üres tekintettel bámul a múló időbe ez az öreg Chevy, valahol Izland területén.
Nem tudom pontosan, miért rajongok annyira az öreg, kifakult festését levelekben levedlő vasakért.
Talán azért, mert az idő múlására figyelmeztetnek mindannyiunkat, arra, hogy a szépség, a fiatalság múlandó, akárcsak egy szálló szappanbuborék.
Kép: Thomas Straubinger /flickr.com/
Néhány réges-régi emlékkép jelenik meg a szemeim előtt, ha ilyet látok. Ezeket a filmkockákat szeretném most megosztani veletek.
Gyerekkoromban a nagyszüleim kertjének végében lévő TSZ udvaron egész gyűjtemény volt az öreg gépekből, akik csendesen szenderegtek a gazban, mint megannyi számkivetett óriás. Némelyikük lassan-lassan eltűnt egyben, vagy darabokban, de mindig akadt csodálni való vashalom a lyukas, ki-be hajlongó kerítés mögött. Néha nyáron beszöktünk az udvarba és ezekben a rozsdás masinákban bujkáltunk, vigyázva, hogy a bennük lakó darazsakat magunkra ne haragítsuk.
A mai napig fel tudom idézni a sötétbarnára rozsdásodott fém érdes tapintását, szemem előtt ott lebeg a hámló, kék-fehér Fortschritt kombájn napon megfakult színe. A valóságosnál is öregebb gépeknek néztek ki ők a békésen nyugvó háromkerekű Rába-Steigerrel együtt, a tárcsák, ekék és boronák gyerekszemmel végtelennek tűnő akadálypályáján.
Kép: mascus.com
Néha beültünk a felhasadt, porladó szivacsú, mohás ülésekbe, és azt játszottuk, hogy vezetjük őket.
A látottak mellett a legjobban az illatuk maradt meg bennem. Még ma is boldogság tölt el, ha azt a jellegzetes, égett, végtelenül fáradt olajszagot megérzem. Balzsam ez a benzinvérű léleknek! Talán ezeket a mélyen belém ivódott kellemes emlékeket hozzák elő ezek a rozsdaette lomok, és a közelükben újra gyereknek érezhetem magam.
Szeretem a régi motorok hangját, a kipufogógáz füstjét, az alkatrészek dohogását, amint zajongva lélegeznek, mozognak és élnek, igen ÉLNEK ezek az öreg gépek!
Legszívesebben mindegyiküket feltámasztanám legalább még egy utolsó szívdobbanásnyi időre, hogy hallhassa őket az utánam következők végtelen sora is, hátha valakit ugyanígy magával ragad a csendes időutazók, az öreg, elfeledett gépek lelke.
