Vancelloné kisautót vett!

„Most nem neked, hanem magamnak vettem Hot Wheels-t!” – mutatta büszkén a kis sárga taxit Vancelloné a minap. Szinte megszólalni sem tudtam, annyira meglepődtem, miközben elém rakta a ’47-es Chevy Fleetline-t.
Erre mondják, hogy megtaláltam az igazit? Persze ezt már rég tudtam, és nem is egy sárga kisautón múlik, de óriási dolog ez számomra. 🙂

A képért köszönet CaSh kollégának!

Talán én (picit reménykedek benne 🙂 ), talán a tavalyi Oldtimer Expo volt rá ilyen hatással, ahol az amerikai nagyvasaknál jó ideig elidőzött életem párja. Különösen a Checker Maraton és a Cadillacek varázsolták el, egy 63-as Ford Thunderbirdben pedig a vezetőülésbe is beült – én a jobb 1-ben foglaltam helyet, mindketten alig akartunk kiszállni.

És ha már Vancelloné megvette élete első kisautóját, miért ne szállíthatná vele a mai írás témáját is? Ismerkedjünk meg kicsit a Fleetline-al! (ezt most jól írtam?)

A Fleetline-t a Chevrolet 1941-ben mutatta be. A 3,5 literes sorhatos motorral szerelt autó 90 ló erejével mozgatta a nagy karosszériát, a V8-as átépítések már mind a hot rod – korszak szülöttei. A típust javarészt katonai célokra gyártották 1945-ig. A háború befejezése után aztán újból megvásárolhatta bárki, 1950-ben pedig egy nagyobb motort is kapott a Wikipedia szerint, amivel már akár 80 mph, azaz majdnem 130 km/h volt a végsebessége.

A gyönyörűen puritán műszerfal is megér egy képet, az időmérő órát pedig szívesen elnézegetném itt a szobában is.

A típus jellegzetessége volt az első szélvédő árnyékolója, ami valójában nem gyári extra, utólag vásárolhatták meg a büszke tulajdonosok.
1947-ben közel 160 ezer Fleetline Aerosedan – a kétajtós modellt hívták így – hagyta el a gyártósort, a típust 1952-ig gyártották.

Vett már autós dolgot magának a csajod? Mesélj!