Engelbert Zaschka 1929-ben mutatta be városi kisautóját. A helytakarékosság már akkor is fontos szempont volt, amire ő azt a megoldást választotta, hogy Camping bringa-módra össze lehetett csomagolni a háromkerekű szerkezetet.
A korabeli leírás szerint ez összesen 20 percet vett igénybe.
A Berlinben bemutatott autó két ülőhellyel rendelkezett, és 40-45 km/h-ás sebességre volt képes a szemmel láthatóan apró motorral.
A mérnök Zaschka nem csak a kisautóval vívott ki elismerést: helikoptert is tervezett az 1920-as években , valamint emberi erővel hajtott repülőgépet is épített 1934-ben.
Lehet, hogy fura figura volt a német, de az általa ihletett kapott Buckminster Fullernek is elgurult a gyógyszere. Dymaxion Car nevű, übertakarékos és áramvonalas autójába több Zaschkától származó műszaki megoldást is beépített, ezért szerintem feltétlenül meg kell említeni, ha Zaschka kisautója a téma.
A hátsókerék-kormányzású, V8-as Ford motorral az első kerekeit hajtó háromkerekű 140 km/h-ás sebességre volt képes, a 85 LE-s motor pedig a könnyű felépítésnek és a könnycsepp formának köszönhetően beérte 7,8 l benzinnel 100 km-en.
Az instabil irányíthatóságú prototípus nevéhez sajnos vér is tapad: az 1933-as chicagoi világkiállításon egy halott és két súlyos sérült lett az egyik próbaút végeredménye.
Képek és adatok: classicandperformancecar.com; barnorama.com; wikipedia.org.