Vendégíró: Fiat Cinquecento Sporting teszt

Újabb vendégírónk Molnár András „Andrush”, aki a Fiat Cinquecento Sportinggal kapcsolatos tapasztalatait osztja meg velünk, át is adom neki a szót.
-Vancello-

Hol is kezdjem ezt a kis cikket! Talán ott, hogy nem szoktam „tollat” ragadni bármilyen elemzéshez, leíráshoz, bemutatáshoz, de most valahogy kedvem támadt bemutatni egy kisautót. A vancello.hu csapatának köszönhetően lehetőség nyílik, hogy 1-1 olvasó riportot, bemutatót készítsen, így megragadva az alkalmat, bemutatnám a saját autómat! Amiről itt szó lenne az, a fent említett Fiat Cinquecento Sporting.

Az autót nem régen vettem éles váltással. Előző autóm nem éppen ez a kategória volt, sem méretben, sem köbcentiben, és igazából semmiben. Talán ezért is esett nehezemre megszeretni első látásra. Itt leírnám, hogy egy 2000 ccm-es 8 szelepes Vectra „A”-ból ültem át az olasz csodába. Munkám miatt feltétlenül fontos volt a kis köbcenti és kis fogyasztás párosítása. Suzukit nem szerettem volna. Olyan kocsin gondolkodtam, ami azért egy kicsit egyéniség az utakon. Persze a vásárlásnál sok minden közrejátszott, sok tényezőt néztem, így elég sok autó kiesett. Nos, hát lássunk hozzá picit jobban megismerni ezt a típust!

Külső

Az autó 1996-os évjáratú Cinquecento Sporting. Első ránézésre csúnyácska, kockaforma, viszont ha jobban szemügyre vesszük, szembetűnnek a sárvédő ívek, a karosszérián körbefutó törés a lemezen. Minél többet nézzük, annál több részlet az, amit észreveszünk rajta, valahogy így jártam én is vásárláskor. A karosszériát tekintve a Sporting elnevezés sajátja a lökhárítókban elhelyezett piros betétek, ugyanúgy, ahogy a metálfényezés és a csomagtérajtón elhelyezett szárnyacska, beépített pótféklámpával. Továbbá szintén a sportosságot sugallja a gyárilag pirosított hátsó lámpabúra, és a krómozott kipufogóvég. Elöl fekete háttérrel ellátott fényszórók mutatják, hogy nem egy átlagos Cinque-ről van szó. Gyárilag 13”-os alumínium felnikkel gurultak le a gyártószalagról. Persze nem csak ezek a különbségek, vannak e között és a 900ccm-es kis társai között, de erre majd kitérünk kicsit később. Sajnos az olasz mérnökök nem nagyon figyeltek a váz-, és üregvédelemre, így az autó hajlamos idejekorán korrodálni! Ajánlom a leendő tulajdonosoknak, ha még nem késő, érdemes egy alapos vázvédelemmel ellátni a kiskocsit.

Beltér

Térjünk át az autó belsejére! A beltér elég egyszerűre sikerült. Nincs túl sok kezelőszerv, a legtöbb funkciót, mint például hátsó ablaktörlőt, hátsó ablakfűtést, a kormány jobb oldalán helyezték el körülbelül kéz távolságra, nem kell messze nyújtózni értük, éppen csak el kell engedni a kormányt. Túl sok tárolórekesz nem került beépítésre, amit azért hiányolok belőle, de kárpótolnak az ajtón végigfutó kesztyűtartók. Nem is igen várhatunk egy ekkora beltértől tágas tárolási lehetőségeket, de azért amit tudtak, kihoztak belőle. Negatívumként élem meg, hogy a jobb első ülés előtt a műszerfal olyan, amilyen. Valójában a tűzfal kapott egy műanyag burkolatot egy polcszerű kiszögeléssel és ennyi. Elfogult vagyok, mert sosem volt ekkora autóm csak nagyobb, itt viszont nincs lehetőség nagy dolgok megvalósítására, és talán a mérnökök is az egyszerűségre törekedtek.

A sportosság védjegyei itt is jelen vannak, értem ezt a kagylósított ülésekre, amik tökéletes oldaltartással rendelkeznek. További sportosságot sugall az anyagában piros színű TRW biztonsági övek és a fehér óracsoport számlap, amin megbújik a fordulatszámmérő is és a vízhőfok visszajelző. Ez csak azért kiemelendő dolog, mert a kis társaknál (800S, 900S) például vízhőfok visszajelzés nem volt, csak egy piros visszajelző, ami akkor gyulladt ki, amikor már a baj nem volt kicsi. Tehát ezt is vehetjük extrának.

Az autót központi zár és elektromos ablak nélkül vettem, de beszerelésre került egy univerzális, ami majdnem csak gyárinak hat. Forgalmi szerint az autó ötszemélyes de ennyien nem hogy kényelmesen, de még kényelmetlenül sem férnek el benne. Négy személy viszont probléma nélkül kényelmesen. Nagy utazásokat nagy pakkokkal, négy személlyel ugyan nem kell tervezni, de két személlyel bőven elfér minden. A csomagtérajtó nyitható belülről is, és kívülről is, amit egy igen jó megoldásnak tartok. A csomagtér alkalmazkodva a beltérhez és az autó alapvető méreteihez, elég kicsire sikerült, de ha adott egy külső méret, a belteret csak ahhoz lehet szabni. Vagy az utastér kicsi és a csomagtér nagy, vagy fordítva. Joggal döntöttek úgy a gyárban, hogy az utastér legyen kényelmes. A szellőztetés talán a legjobban sikerült dolog az autóban. Hátul úgynevezett elefántfülek vannak, melyeket ki lehet buktatni. Annyira jóra sikeredett, hogy 110-120km/h-nál a teljesen leengedett első ablak sem zavaró. Nincs huzat, mert hátul nem megfordul a levegő, hanem távozik az autóból. Személy szerint nekem nagyon tetszik ez a megoldás. Az utastéren sok más kivesézni való nincsen, így szépen lassan térjünk át az erőforrásra!

Motor

Az olaszok gondoskodtak arról, hogy egy dinamikus kis autót formáljanak, amely városi közlekedésre épp úgy alkalmas, mint városon kívül. Ehhez természetesen szükség volt egy olyan erőforrásra, ami jól bevált, és problémamentesen repíti a mindössze 700kg-os önsúlyú autót.

Sokat nem variáltak új motor fejlesztésével, így bele került a Fiat Punto-ban jól bevált 1.1-es blokk 54 lóerővel, párosítva az 5sebességes váltóval. Az 54 paripa probléma nélkül viszi a karosszériát, de azért a többlet tömeget már megérzi, négy személlyel gyengének tűnik. Városban verhetetlen a fogyasztása, ami mindösszesen 4,5 liter normál használat mellett úgy, hogy néha sietni kell a zöld lámpához. Ebben benne van iszonyatosan sok fel, illetve visszaváltás, lámpánál álldogálás. Fenntartási költsége igen alacsony. Tapasztalatból tudom, hogy egy vezérléscsere feszítővel, pumpával és szíjjal, illetve szerelési költséggel együtt 23.000ft-ban megáll még akkor is, ha a drágábbik szettet kell bele vennünk. Mást egyelőre nem kellett rajta cserélni. Mondják sokan, hogy az az autó nem olasz, amelyik nem engedi valahol az olajat. Erre az autóra ez éppúgy igaz, mint egy Alfára vagy Lanciára. A szelepdekni tömítésnél eresztgeti, de csak mutatóban.  

Apró hibák, amik teljes egészében nem is orvosolhatóak még egy új tömítés által sem, köszönhetően a konstrukciónak. Mindegy, igazából ez legyen a legnagyobb baja! A motortér pici, így a helyet foglaló 1.1-es blokk teljesen kitölti, megnehezítve ezzel például az akkumulátor cserét. Részletkérdés igazából, szerencsére nem kell naponta cserélgetni! A váltó pontos és kellőképpen hosszúak a sebességek.

Futómű

Mint már említettem, gyári alufelnikkel gurult le a szalagról a Sporting Cinque. 13”-os és 5” széles felnik, 30,5-es ET számmal. A futóművön nem csak ennyi a változtatás a gyár részéről. Az autó hasmagassága 3 centiméterrel lejjebb van, mint a 800S-é, illetve kapott plusz stabilizátor rudakat előre is hátra is. Feszes futómű jellemzi, ami nem zavaró, sőt mi több, érezzük, mi van alattunk az úton. Nem kőkemény, kellőképpen komfortos. Igen jó az úttartás, ez talán köszönhető annak is, hogy hátul külön lengőkarokon vannak a kerekek és nem egy merev hídon. A fékkel nincs semmi gond azt leszámítva, hogy egyesek szerint a kéziféket nem lehet normálisan belőni, erre próbálok majd rácáfolni az idők folyamán. Elöl tárcsa, hátul dobfék foglal helyet, ami szerencsére nincsen alul méretezve. Talán annyi kivetnivaló van az első féken, hogy a tisztuló képessége nem a legjobb, és nem hűtött tárcsa van rajta, de hiba nélkül megállítja az autót és nem sikerült még túlhevítenem.

Zárásképpen: aki szeretne egy kisautót, ami városban verhetetlen, méretei miatt kis helyeken elfér, könnyű vele parkolni, de nem lomha, dinamikus autózásra is alkalmas, mindezek mellé alacsony fogyasztás, és alacsony fenntartási költség párosul, az ne habozzon! Persze szükség van kompromisszumokra. Nem utazóautó és nem is egy szállítóeszköz, amelybe be tudunk pakolni egy lapra szerelt gardróbot, viszont jobb, mint egy Aixam, vagy bármi ilyen pici kategóriájú autó. Szerethető kis darab.