Alfa Romeo Dauphine és R4

Biztosan a hőség, Vancello napszúrást kaphatott. Esetleg szimplán elment az esze, hogy keveri a franciát az olasszal. Vagy talán tényleg voltak ilyen Alfa Romeók? Alább kiderül!

Jól látod.

Előzmények

1955 novemberében a Renault bemutatta új, Dauphine nevű modelljét. Eredetileg Corvette lett volna a neve a szerény teljesítményű farmotoros franciának, de a GM megvétózta a dolgot. Hogy tovább bonyolítsam ezt a szálat, az első bemutatón még 5CV néven szerepelt.
A Dauphine közismerten gyenge minősége ellenére több millió vevőt hódított meg. Valószínűleg a barátságos ár és a kellemes forma tette (KÉNE!), de tény, hogy még a „Minden idők 50 legrosszabb autója” című listán is szerepel. A kis Renault-ot gyártották Argentínában, Brazíliában, Spanyolországban, Izraelben, Japánban(!), az Egyesült Államokban pedig egy elektromos változata is készült.

Dauphine Alfa Romeo.

 Politika

1957. március 25-én aláírták az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződést. A lényege röviden annyi volt, hogy megszüntetik az egymással szembeni vámokat, valamint lehetőséget biztosítanak a tőke és a munkaerő szabad mozgásának.

A Renault úgy gondolta, hogy a nagy összeborulást azzal a gesztussal toldja meg, hogy a Dauphine nevű modelljét egy olasz gyárban szerelteti össze. Ekkor került képbe az Alfa Romeo, aminek nem volt kis tömegmodellje.

Szokatlan felirat.

Az üzlet beindul

A két gyár között 1958-ban született megegyezés a gyártás beindításáról. A Dauphine főbb alkatrészei Franciaországból érkeztek, de apróbb módosításokat elvégeztek az olasz mérnökök. Az elektromos rendszer Magneti Marelli gyártmányú és 12 V-os lett, a lámpákat pedig a Carello biztosította. A kárpitok anyaga is változott, a Giuliettáéval lett azonos.

Portello, Alfa Romeo gyár. Készülnek a Dauphine-ok.

Ezeken kívül lényegében az autó elején és az első sárvédőn látható márkajelekben különbözött a francia modelltől az olasz Dauphine, ezekben ugyanis megjelent az Alfa Romeo neve. 1959. július 4-én gördült le a portelloi gyárban a Giulietta gyártósora mellé telepített szalagról az első Dauphine Alfa Romeo.

A Giulietta gyártósora mellett készültek.

Atya ég, francia és olasz technika egyben? – tehetik fel a kérdést most a németautó-rajongók.
Úristen, a hanyag olaszok kezére adni egy Renault gyártását? – fanyaloghatnak a franciaautó-rajongók.
Jézusom, egy farmotoros francia lélekvesztőt gyártott az Alfa Romeo? – gondolhatják az olaszautó-rajongók.
Mi sült ki ebből? – kérdezem én.

Nem ez volt az első

Az Alfa Romeo valószínűleg nem is létezne, ha 1906-ban a francia Darracq autógyár nem alapít Milánóban saját üzemet. A vállalkozás nem volt sikeres, ezért kihátráltak belőle és  Anonima Lombardo Fabbrica Automobili (A.L.F.A.) néven olasz kézre került. Ezt vásárolta meg később Nicola Romeo.

Darracq autó 1901-ből.

A gyártási adatokból ítélve nem volt olyan hamvába holt ötlet kezdetben, mint elsőre gondolnánk. 1959-ben még csak 6452 db-ot gyártottak, de 1960-ban már 20.047 Dauphine Alfa Romeo készült. A kezdeti ár mérséklése is biztosan szerepet játszott ebben: eleinte még 950.000 lírát kóstált egy példány, míg 1960-ra már csak 795.000 lírát kellett leszurkolni érte.

Tipo 103, a mellékszál

Miközben a francia farosok potyogtak a gyártósorról, az Alfa Romeo is kísérletezett a kisautó-fejlesztéssel. 1960-ban elő is álltak a Tipo 103 nevű géppel, ami egy 720 kg-os, elsőkerék-hajtású, 1000 ccm-es, dupla vezérműtengelyes motorral szerelt kisautó volt.

Később a Renault 8-ason köszönt vissza ez a forma.

Sajnos azonban a tömeggyártásra már nem kerülhetett sor, mert túl gazdaságtalan lett volna, így az egyetlen példány a múzeumba került. Ismerős valahonnan a kis kékség formája? Igen, az 1962-ben bemutatkozott Renault 8-ra hasonlít, a franciák nem is tagadják a formaterv származását. Milyen virágzó kapcsolat lehetett, gondolhatnánk naivan.

Idilli dili: Alfa-Renault reklám.

R4 – a második nekifutás, és a vég

1962-ben újabb modell érkezett a Renault-tól, ugyanis a Dauphine eladásai kétségbeejtően csökkentek. A legendás R4 költözött be a Pomigliano d’Arcoban található egykori Alfa Romeo repülőgépmotor-gyárba (később itt készült az Alfasud, majd a 33-as), hogy 1964-ig, a gyártás befejezéséig összesen 41.809 darab készülhessen a „Bakancs” becenevű autóból.

A sárvédőn lévő felirat árulja csak el, hogy egy Alfa Romeót látunk.

A korszerű, könnyű és stílusos modellnek sikerült lendítenie az eladásokon, és az itt élők északra vándorlását is mérsékelte, hiszen munkát biztosított a helyiek számára. Ekkorra azonban már meglehetősen megromlott a viszony a két gyár között. Ennek egyik oka az volt, hogy a francia fél többször nem megfelelő alkatrészeket küldött, vagy nem értesítette az Alfát, hogy módosított valamin, 1963-ban az ebből fakadó konfliktusok már mindennaposak voltak.  A politikai helyzet is kedvezőtlenül változott, valamint a Fiat is igyekezett keresztbe tenni a két vállalatnak, hiszen ez a kooperáció sértette az érdekeit. Az Alfa Romeo 1962-től már a kisebb Giuliát is gyártotta, így igény sem mutatkozott már a francia technikára.

Bakancsgyár.

1964-ben végül befejeződött az Alfa Romeo-Renault együttműködés. A Dauphine és az R4 gyártása is leállt, a raktáron lévő autókat 1966-ra sikerült értékesíteni.  1959 és 1964 között összesen 93.000 Renault-eredetű Alfa Romeo készült. 

Dauphine márkajel Alfa Romeo felirattal.

Forrás és képek: flickr.com; dauphinomaniac.org; wikipedia.org; alfabb.com; alfaromeomuseum.com; Gazoline