A kiváló veterán alapokról

Ha ezt a posztot e-mailben kaptad, vagy öreg autód hirdetése alá linkelték, akkor valószínűleg kicsit túlértékeled azt, ami a birtokodban van. Nem baj ez. Van, aki csak árulni akar, nem eladni.
Ha mégis úgy gondolod, hogy valóban meg szeretnél szabadulni attól az öreg rozsdaboglyától, akkor olvass egy kicsit tovább!

Magyarországon egy autó 30 éves kora után lehet „veterán”. Ez nem jelenti azt, hogy az a sokat látott gép, ami betöltötte ezt a szép kort, automatikusan megkapja a minősítést. Ha egy háromszor körbefújt, hullámos oldalú, bontott Opel üléses, kert végében rohadó Ladát hirdetsz kiváló veterán alapnak, akkor nem vagy tisztában a fogalmakkal. Az ilyen autó ugyanis soha az életben nem fog „veterán vizsgát” kapni. A legtöbb esetben már műszakit sem, csak komolyabb anyagi ráfordítás után. Tehát nem „veterán alap”, csak egy öreg autó.

„Veterán alapnak tökéletes.”

Egy szépen csillogó króm lökhárító, vagy egy repedésmentes műszerfal még nem csinál oldtimert az amúgy megviselt gépedből, inkább csak remek alkatrészek halmaza egy problémás autón. Alkatrészt pedig olcsóbb haszontalan autó nélkül vásárolni, ezt szerintem Te sem kétled.

Talán úgy gondoltad, amikor ezt a hirdetést feladtad, hogy a messzi gazdag népek egymást taposva fognak a kertkapuban pénzkötegeket lobogtatni a 2-3-4-500 ezerért meghirdetett Moszkvics miatt, mert ilyen már nincs, és a szomszéd Sanyi bá’ is megmondta, hogy ezek már „olcmobilok”. Ez nem így van. Nem biztos az sem, hogy azért becsmérlik a megadott árat, mert így akarnak ezek a gaz szélhámosok kiforgatni a vagyonodból.

„Ajánlom gyűjtőknek.”

Először is, a KGST veterán autót építők többsége (legalábbis akiket én ismerek) közel sem milliomos. Ezek az emberek rajongásuk tárgya miatt jelentős anyagi terheket és számtalan munkaórában elkövetett áldozatot vállalnak, hogy az alaposan kiválasztott autóból csillogó szépséget varázsoljanak. Nem mindegy, hogy mit és mennyiért vesznek meg. Egy túlárazott, túl sok munkával helyreállítható autó hamar kiesik náluk a képből, a választék pedig még bőséges.

Most menj ki az autódhoz, nézd körbe, és gondolkodj a veterános fejével egy kicsit!
Ha megvannak az eredeti dísztárcsák, küszöb díszlécek, lökhárítók, egyben van a belseje, nincs szétrepedve a műszerfal, nincs lefosztva az ajtókárpit, nincsenek öklömnyi lyukak, vagy barna foltok a karosszérián, akkor egy fokkal jobb a helyzeted. Talán felháborodottan mormolod most magad elé, hogy csak két sárvédőt, meg két küszöböt kell cserélni, lefesteni, az nem sok!

„Oldtimer alapnak alkalmas!”

Számoljunk!
Egy oldtimer minősítésre felkészített autónak nem elég az, ha az utángyártott sárvédőket felhegeszti a szomszéd Józsi bácsi a háztáji hegesztőjével. Lehetőleg eredeti alkatrész kell, ami méretpontosabb, mint az utángyártott kacat. Ez nagyon ritka és egyáltalán nem olcsó. Nem árt, ha nem csámpásan áll az adott elem, főleg, amikor az ember utána még egy teljes fényezésre is elküldi a gépet. Arról meg most ne is ejtsünk szót, hogy pl. a leszerelt küszöb mögött is lehetnek még kellemetlen meglepetések… Fényezés. Egy OT-s autót nem lehet a garázsban a vasárnapi ebéd előtt letüsszenteni. Szakember kell, jó alapanyag – festékben és autóban is, rendes műhely stb. Tudod, mennyibe kerül egyetlen sárvédő fényezése? 20-25 ezer Ft, és nem feltétlenül lesz elég csak a cserélt elem festése, hiszen nem napi melóba járós autót, hanem a garázsunk ékét, ünnepnapokon elővett szépséget akarunk létrehozni. Szóval nyugodtan szorozd be ezt az összeget mondjuk tizenhárommal, ha már kopottas az a kasztni!

„Veterán rajongóknak!”

És ez még csak az autó színe volt, hol beszéltünk itt a hibátlan eredeti alkatrészek beszerzéséről, a letörött kilincsek, repedt szélvédők, motortérben futó fáradt gumicsövek, kusza vezetékek cseréjéről, motorgenerálról, futómű és fék felújításáról, lengéscsillapítókról, gumikról?
Úgy gondolom, ha józan gondolkodású ember vagy, Te is belátod, hogy iszonyatos munka egy átlagos öreg autóból oldtimert építeni, amit itt, a számítógép előtt ülve elképzelni is nehéz. Szerintem a fentieket átgondolva adj meg egy új, ésszerűbb árat, és adj egy esélyt annak az autónak, hogy ne mosógép oldallemezként, vagy Suzuki lengőkarként reinkarnálódjon, miután menthetetlenül elrohadt a csökönyösséged miatt!

Ha esetleg nem is oldtimer készül majd belőle, csak egy kellemes hobby autó, Te azért még az értékével arányos pénzt kapsz érte. Az autó pedig nem vész kárba, tovább élhet valakinél, aki megbecsüli.

Egyet jegyezz meg: nem a lealkudott, tisztes ár, hanem a makacsul kitartott csillagászati összeg az ablakon kihajított pénz. Lehetsz pitiáner bosszúból ellensége az öreg vasnak, az alkudozó potenciális vásárlónak, de a saját zsebednek is ártani akarsz? Nem hiszem, hogy azért fáradtál a fényképezéssel, hirdetéssel, mert nem kell a pénz…