Egy fenékkel csak egy lovat lehet megülni. Amikor három éve leállítottam a Ladámat, hogy majd felújítom, úgy gondoltam, hogy hétköznapi használatra egy olasz youngtimert szerzek be, mert hülyének lenni jó. Persze mindenki őrültnek nézett (és igazából nem is tévednek vele sokat), de egy 1989-es Lancia Themát vásároltam. Azóta eltelt három év, és a Ladához minden alkatrészt összevadásztam, de a Lancia is igényelne közben némi törődést, így döntöttem: egyiküknek mennie kell, a kettő öreg gépet együtt nem tudom azon a színvonalon tartani, amit megérdemelnének.
Tudom, a felnik csúnyák. Megvettem hozzá a gyárit, de azokat már eladtam.
Mivel a 2003-ban vásárolt 2105-ös számomra családtag, így a sokkal-sokkal jobb és szebb állapotú, olaszautós hírével ellentétben megbízható társam, a Lancia került eladósorba (A HIRDETÉS IDE KATTINTVA ELÉRHETŐ!). Már most bánom, hogy meghirdettem, és tudom, hogy ilyen soha többé nem lesz nekem. Nem azért, mert rossz volna, hanem mert ilyen autók már bizony nincsenek minden bokorban. Az olaszautózást könnyű megszeretni (állítólag meggyűlölni is), így tudom, hogy lesz még nekem olasz autóm, de csak az után, hogy a levelesre rozsdásodott Ladám végre-valahára friss műszaki vizsgával tündököl a garázsomban.
Napsütésben kék, a forgalmi szerint is, de a hivatalos színe zöld kristály metál. Felhős időben tényleg inkább zöld. A színváltás extra?
Háromszázezer. Ezen az irányáron hirdettem meg a gyári fényezésű, szinte rozsdamentes (pár apróbb hiba van csak) olasz hajót. Egy jobb kockalámpás Zsiguli áráért most valaki hozzájuthat az Alcantara és valódi fa kombinációjával otthonossá tett, óriási beltér kényelméhez, a digitális fűtésvezérléshez, a motoros, fűthető tükrökhöz, az alapból 550 literes(!) csomagtérhez, a Lampredi-féle kétezres benzines, dupla vezérműtengelyes motor gyönyörű hangjához és békebeli 120 lovához.
Azóta már az ajtókárpit is az utólag beszerelt, deréktámaszos, fűthető Alcantara ülésekhez passzolóra cserélődött. Valódi fa a betét mindenütt.
Mindig megfordultak utána az utcán, és még ortodox olaszautó-gyűlölő ismerőseim is elismerték, hogy ez az autó bizony nem úgy olasz. Talán a túl sok, gyárilag német alkatrésznek köszönhető? Szerintük igen, szerintem meg egyszerűen ezt az autót jól találták ki bő harminc évvel ezelőtt. Nálam napi használatban volt, és ha ez elmond róla valamit, miután bezártam, mindig visszanéztem rá, és még rossz napokon is képes volt egy kis mosolyt csalni az arcomra.
Kb. ilyen hibái vannak. Nem sok, főleg közel harminc évesen.
Ha úgy érzed, hogy tovább élnéd ezt az álmot, és nem elhasználni szeretnéd, hanem teljesen rendbe tenni, akkor IDE KATTINTVA megtalálod a hirdetést.
Friss kép, 2016. június 18-án készült.
Fantasztikus autó, és nagyon baráti áron hirdeted. Egy kis ráfordítással sokáig lehet használni ezt az autót. Autós műsorokban ilyeneket szoktak felújítani.
@Pisti 90: Remélem, meg is veszi valaki, aki megcsinálja olyanra, amilyenre magam szerettem volna, nem kell egy kertes ház árát beledönteni hozzá. A másik autóm viszont nagyobb és régebbi szerelem, és most szükségem van ennek az árára ahhoz, hogy ő elkészüljön. Már kicsit meg is bántam, hogy meghirdettem, de kettőt nem bírok…