Munka közben mindig akad valami jó téma, csupán nyitott szemmel kell járni a világban. Láttam csapatban vonuló Rolls-Royce szépségeket, akik a hétvégén tartandó márkatalálkozóra igyekeztek. Találkoztam MZ motorkerékpárokkal, de láttam régi Skoda Octavia Supert is. De ami miatt ez a bejegyzés születik, az az 1982-es kiadású, gyönyörű állapotú Lada 1200 S.
Épp oda értem az M1-nél Győrhöz, mikor megpillantottam ezt a szépséget. Két négykarikás kíséretében (Q7, A6) Épp indulni szerettek volna útjukra egy, a pályalehajtó melletti murvás behajtóról, mikor megálltam előttük. A kombi tulajdonosa megkérdezte tőlem, mit szeretnék tőlük. Én csupán annyit válaszoltam: Jó napot! Szeretném megnézni az autót, ha lehet. Jött a válasz: Ezt? mutatott az A6 kombira. Mosolyogva válaszoltam: Nem, a Ladát a tréleren. Aztán nevettünk mindketten. Ezután odasétáltam a másik autóhoz, amin a tréler volt. Ott is elmondtam az érkezésem okát, és a srác már készségesen jött, kezdte mutogatni nekem a vasat. Betekintést nyertem az utastérbe, és a motortérbe is.
Közben hallgattam a hozzájutás történetét, és a járműről pár mondatot. Nyíregyházán volt a Lada, és szinte teljesen gyári állapotú. Egy gazdája volt eddigi léte során, ez meg is látszott az állapotán. A motortér is tiszta volt, nem lemosott. A kasztni is teljesen rendben volt, csupán a bal első ajtó alján volt egy kis rozsdakezdemény. Ami látszott, hogy mindkét oldala fényezve volt. Az új, és boldog tulaj egy jó barátjától jutott hozzá, és látszott rajta, nagyon tetszik neki a gép. Azt is elárulta, hogy négyszázötvenezer jó magyar forintért jutott hozzá, és az is látszott, hogy ezzel az árral is meg volt elégedve.
Kérdésemre elárulta az újdonsült tulajdonos, hogy bizony OT rendszámos lesz, és büszkén bővíteni fogja a hazai veterán járműpark sorát. Azt is megtudtam, hogy a családja is örömmel fogadja majd az új jövevényt, és nem lesznek késő estébe nyúló családi viták miatta. Valamikor régen is volt Zsigulija, ezért szeretett volna újra a már kihalófélben lévő járműcsodából egy példányt magának. Tehát igaz a megállapítás, akinek volt Zsigulija/Ladája, annak előbb utóbb újra lesz. Megköszöntem a lehetőséget a megtekintésre, majd elbúcsúztunk egymástól. Jó utat piros „ezerkettes” ! Szép életed lesz Sopron városában. Bízom benne,hogy minél több, a Zsiguli hegy lábától származó négykerekű mentődik meg az utókor számára.
Dunát lehet rekeszteni a volt szocialista országok autóikból, amelyek elérték a veterán kort, tehát OT rendszámosak lehetnek. Ha pénzbefektetésnek vette, sztem nem térül meg, esetleg majd az ükunokájának, de ő nem biztos, h értékeli ezt a régi vasat. Esetleg arra jó, hogy a saját örömére, amikor elmegy néha nosztalgiázni egy-egy veterántalálkozóra, de egy idő után már az is unalmas, mert sokszor uazok az arcok vannak ott. Ezeknek a kocsiknak nincs meg sem az a presztízse, sem az a feelingje, mint mondjuk egy idős angol cabrionak vagy sportkocsinak, amivel villogni is lehet.
Azt hagytad ki a számításból, hogy van aki nem villogni vesz autót, hanem azért, mert valamiért kötődik hozzá. Biztosan menő egy Triumph TR7 is, de ha az ember gyerekként Zsiguliban kirándult a Balatonhoz, vagy ilyen volt a nagyapjának, esetleg a szomszédnak, akkor hiába minden: a régi álmokat, a gyerekkori kötődést, vagy az emlékeket nem lehet megváltoztatni. Jómagam is személyes kötődésből vagyok Ladás, nem azért, mert kiváló befektetés, vagy mert az jampi a pesti forgalomban szombat délelőtt. A fenti autó, minősítés után, nagyjából a dupláját fogja érni a vételárnak.
Dunát sem lehet velük rekeszteni, a java részüket felőrölte a napi használat, az utcaképnek sem részei már, esetleg még a keleti vidékeken, vagy az Alföldön. Székesfehérváron úgy keresztül tudok menni napokon át, hogy egyetlen Ladát sem látok, 7-8 éve meg még nyüzsögtek.